Azt beszélik, lánykérésen töröd a fejed.
Még nincs konkrét időpont. Abban biztos vagyok, hogy ő az én másik felem, és imádom! Ezért fontos, hogy nagyon különleges legyen a pillanat, amikor megkérem a kezét.
A részleteket éppen ezért nem is árulhatom el. Egy biztos: Petrához méltóan csodálatos és felejthetetlen lesz!
Időközben a táncóra véget ér, Petra csatlakozik, hármasban folytatjuk a beszélgetést.
Ez a táncos időszak még közelebb hozott egymáshoz benneteket?
Petra: Mindenképpen! Közös volt a cél, nem önállóan kellett bizonyítanunk, hanem egymásért küzdenünk. A közepén kicsit elfáradtunk, az volt a mélypont, de ez bárkivel megeshet. Most legalább megtapasztaltuk, hogy mennyire türelmesek tudunk lenni egymáshoz.
– Attila: Volt néhány összezördülésünk, de hamar túlléptünk rajta. Megesett, hogy előadtam a saját verziómat próba közben, és Petrának kemény kézzel kellett bánnia velem. Ez nehéz lehetett neki, hisz mégiscsak érzelmek fűzik hozzám, már jó ideje
Amolyan első látásra szerelem a tiétek?
Attila: A részemről igen, mert én már úgy mentem haza aznap az uszodából, ahol először találkoztunk, hogy amint lehet, hazaköltözöm Amerikából. Miatta jöttem haza végleg, és napról napra erősödik bennem az érzés, hogy jól döntöttem! Pedig akkor még nem is tudtam róla, hogy milyen nagyszerű táncos
Petra: A véletlen műve, hogy két évvel ezelőtt összetalálkoztunk, mert nem
a kedvenc helyünk a Margitszigeti Sportuszoda. A barátnőim hosszas unszolására mentem le, de persze úszás helyett órákon át beszélgetéssel töltöttük az időt, miután Attila váratlanul feltűnt mellettünk a barátaival.
Nevetve emlegetitek, hogy kettőtöknek együtt minden érmetek megvan.
Attila: Igen, Petrának van világbajnoki címe, amit én eddig nem nyertem, nekem pedig van olimpiai érmem, ami az ő gyűjteményéből hiányzik. Ha összeadjuk, amink van, akkor teljes a repertoár, a mostani táncverseny-győzelem már csak a ráadás.
Nem volt furcsa, hogy tánc közben eleinte felcserélődtek a szerepek?
Attila: Egyáltalán nem. Petra nem törekedett arra, hogy bizonyítsa, milyen profi táncos. Kimondottan rám szabta a koreográfiát, büszke vagyok arra, hogy ilyen hamar képes volt elfogadható táncost nevelni belőlem. De a legfontosabb az volt, hogy boldoggá tettem. Ezt onnan tudom, hogy az édesapja elárulta, még sosem látta tánc közben ilyen boldognak a lányát.
Petra: A koreográfiába úszó mozdulatokat csempésztem. Büszke vagyok rá, hogy szinte a semmiből hoztam fel Attilát, hogy én taníthattam. Nem mindegy, hogy az ember kivel táncol, és nem az a legfontosabb, hogy mind a ketten profik legyenek. Sokkal inkább számít az emberi oldala, hogy a táncos pár megértse egymást, hogy jó legyen együtt táncolni. Nem véletlen, hogy ennyire boldoggá tett a műsor!
Hogy álltok a féltékenységgel?
Attila: Szakmailag soha nem volt köztünk ilyesmi, inkább büszke vagyok arra, amit Petra táncosként elért. Amikor megtudtam, hogy többszörös világbajnok, nagyon imponált, és most, hogy én már felhagytam a profi sporttal, a legfontosabb, hogy ő elérje mindazt, amit elérhet profi táncosként. Magánemberként, mint szerelmes férfi, alapvetően féltékeny típus vagyok, de már sokat javultam az utóbbi években. Talán ez is a korral jár. Amikor Petra egy másik férfival táncol, akkor sem a férfira vagyok féltékeny, hanem az örömre, amit nem velem él át. Nekem fontos, hogy ő az életben hozzám tartozik, engem szeret, és most végre táncpartnerként is én adtam meg neki pár héten át ezt a boldogságot.
Petra: Nincs mire féltékenynek lennem. Sokkal inkább az a fontos, hogy boldoggá tegyem, mindig és mindenben. Egyetlen pillanatig sem bizonytalanodtam el még a kapcsolatunkat illetően, olyan hihetetlen az összhang közöttünk, még abban is, hogy imádunk bolondozni. Persze amikor dolgozunk, azt komolyan vesszük, de amint lehet, mindig nevetünk. Ha együtt vagyunk, sokszor viselkedünk úgy, mint a gyerekek, főként akkor, amikor a család gyerek tagjaival töltjük a szabadidőnket.
Attila: A tervek elkészültek, rajtunk nem múlik! Petra már mondta, hogy a családért szívesen feladná a karrierjét, de erről szó sem lehet, sőt, ha kell, inkább én vállalok magamra többet! Két gyerkőcöt mindenképpen szeretnénk, azért, hogy a táncos- és az úszóutánpótlás is biztosítva legyen. De az sem baj, ha többen képviseltetik majd magukat egy-egy területen!
Petra: A család mellett van még egy dédelgetett álmunk: szeretnénk egy klubot nyitni, ahol a tánc és a sport iránt rajongók tanulhatnak együtt, egymástól, tőlünk, és tölthetik el a szabadidejüket.
Irigylésre méltó páros vagytok. Ugye, sokan mondták már ezt?
Attila: Van is miért! Hiszen mindenben tökéletesen összeillünk, és kiegészítjük egymást.
Petra: Nagy szerencse, hogy találkoztunk, hiszen manapság nehéz valódi párra lelni, olyannyira eltávolodott egymástól az egyes emberek értékrendje. Mindegy, hol vagyunk, és mit csinálunk éppen, soha nem ülünk szótlanul egymás mellett. Bármilyen hihetetlen, nemhogy múlna, napról napra nagyobb köztünk a szerelem!
A teljes cikket a Maxima 25. számában olvashatjátok el!