a gyermekének azzal, ha célokat ad neki. Mármint a saját céljait
Vajon használ-e ez a gyereknek? Mi lesz a saját elképzeléseivel és álmaival? Természetesen egy hatéves még nem tudja eldönteni, hogy a jövőjére nézve mi válik majd a hasznára, de mégis milyen mértékben szabad irányítani és szabályozni az életét?
Túlhajszolt ovisok
Tícia egyedülálló menedzser anyuka gyermeke, most ötéves. A kislány német nemzetiségi óvodába jár. Ebéd után a délutánokat a vele kizárólag angolul kommunikáló babysitterrel tölti, aki felváltva tánciskolába, gyerekaerobikra, néptáncra és franciaórára viszi.
Az anyuka meséli Tícia óvónője általában este hét, fél nyolc felé ér haza, előfordul, hogy csak később. Ilyenkor
a babysitter fürdeti a kislányt és fekteti le aludni. Tíciának rohanás minden napja, sokszor fáradt, nincs kedve a többiekkel játszani. Nem is igazán kötődik az anyukájához, aki rendkívül művelt, sokoldalú embert szeretne nevelni belőle. Hiába próbálom megértetni vele, hogy ezzel nem tesz jót a gyermekének, hogy időnként játszania is kellene, mint a többieknek. És ez nem csak az én véleményem. Az anyukának intő jelnek kellene tekintenie, hogy Tícia magyar szókincse fejletlenebb a korosztályáéhoz képest.
Érdekes azt is megfigyelni, milyen gyereknevelési hibába eshetnek azok a szülők, akikre az ő szüleik annak idején ráerőltették az akaratukat.
Nagyon szerettem volna zongorázni, de a szüleim nem engedték. Ezért aztán mindenféle kérdezés nélkül beírattam a fiamat a zeneiskolába, és vettem neki egy gyönyörű versenyzongorát, ami a lakás dísze lett meséli Panna (31).
Amint valami épkézláb dolgot el tudott játszani rajta, büszkén mutogattam az ismerősöknek, persze legfőképpen a szüleimnek, hogy milyen ügyes a fiam. Egy idő után mondogatni kezdte, hogy inkább karatézni szeretne. Teljesen kiakadtam rajta. Jól leszidtam, hogy ő bezzeg megkapta, amit én sosem, mégis hálátlan. Amikor aztán egy nap megláttam, hogy mennyire unottan gyakorol, megsajnáltam, és abbahagyhatta. Be kellett látnom, hogy ugyanolyan erőszakos voltam a fiammal, mint az én szüleim velem.
A cikk folytatását a Maxima 34. számában olvashatjátok!