Amikor az apa nem fizeti a tartásdíjat

nlc | 2006. Október 25.
Hiába a jogerõs bírósági ítélet, váláskor a legtöbb magára maradt nõ azzal szembesül, hogy férje nem fizeti a megállapított tartásdíjat közös csemetéjük után. Ilyen esetben lehetõség van rá, hogy az állam megelõlegezze ezt az összeget.





Ám az összes elvárásnak megfelelni nem egyszerű.
A történet mondhatni sablonos: a lány és a fiú egymásba szeret, összeházasodnak, aztán megszületik az első, esetleg
a második gyerek. Minden szép és jó, ám a férfi idővel elhanyagolja a családját, kimaradozik éjszakánként, vagy gyakran a pohár után nyúl.
Már nem tudni, ki, mikor és hol rontotta el. Hosszú és fájdalmas válóper, majd a szűkös anyagiak csapdájában vergődő csonka család. A külön élő apa pedig papírokkal bizonyítja, hogy fizetésképtelen, közben mindenki tudja, hogy ebben a hónapban vásárolta meg a második autóját. Ki ne hallott volna már ehhez hasonló történetről?
Mónika (28) több mint egy éve próbál exférje nyomára bukkanni, sikertelenül.
„Az én esetem remek példa arra, hogyan lehet lakás- és munkahely-változtatással gyakorlatilag bármeddig eltűnni. Két éve váltunk el, azóta egyedül nevelem Bencét (3), és egy fillért sem kaptam az apjától. Próbáltam őt kerestetni, de a jogi kiskapukat kijátszva mindig sikerült eltűnnie a hatóságok látóköréből. Nem tudom, mi lesz velünk, segítség nélkül képtelen vagyok kettőnket eltartani” – panaszkodik Mónika.


Válás előtti bizonytalanság

Vannak édesanyák, akik attól tartanak, hogy a házasságból szabadulni vágyó, bőkezűen ígérgető férj a válóper után meggondolja magát. Nemhogy a korábban megígért, de még a bíróság által megítélt tartásdíjat sem akarja megfizetni. Sajnos majdnem minden baráti körben található egy vagy több olyan fiatal anyuka, aki egyedül neveli gyermekét.
Hiába indította meg a válópert, végül mégsem volt ereje végigcsinálni a lelkileg megterhelő jogi procedúrát, mert sok olyan esetről hallott, amelyben a válást követően teljesen más feltételek adódtak, mint amiben megállapodtak.
Laura magának sem ismeri be, de éppen attól fél, hogy a végén többet veszít, mint amennyi előnye származna a különélésből.




„Egyelőre nem váltunk el, bár beadtam a papírokat, és szóban megállapodtunk a férjemmel abban, hogy lemond a javunkra a lakásról. Amíg válófélben vagyunk, addig nem ad tartásdíjat, viszont fizeti a lakás törlesztőrészletét, ami havonta majdnem negyvenezer forint. Azt mondta, hogy körülbelül ekkora összeget szán majd gyermektartásdíj gyanánt is. De hiszem, ha látom”
– mondja a 33 éves édesanya, aki két éve neveli egyedül ötéves kisfiát. Semmit sem bíz a véletlenre, ezért mindennek alaposan utánajárt. Kikérte bíróként dolgozó barátnője véleményét is, aki nem sok jóval kecsegtette.
„Azt tanácsolta, ha már megegyeztünk a férjemmel, hogy fizeti a tartásdíjat, írjunk róla egy papírt, amíg nem születik meg a bírósági döntés. A barátnőm tapasztalata szerint ugyanis a férfiak hajlamosak ilyenkor hangzatos ígéreteket tenni, hogy minél előbb szabaduljanak, de a végén gyorsan elfelejtenek mindent” – fűzi hozzá Laura, aki mostanában kezd elbizonytalanodni, akar-e válni egyáltalán. Közvetlen környezete azzal érvelve próbálja rávenni a válásra, hogy jobb lenne két év különélés után hivatalosan is lezárni a kapcsolatot.
Laura mégis úgy gondolja, ha vége is lesz a házasságuknak, a férje nem fogja becsapni, és minden hónapban odaadja majd a megbeszélt összeget. Végső esetben a válóper után igénybe veheti az állam által megelőlegezett gyermektartást. Ám tisztában van vele, hogy akkor a bíróság által megítélt pénzt kapja, ami valószínűleg jóval kevesebb lesz, mint negyvenezer forint.

A cikk folytatását megtalálod a Maxima 43-as számában. Csak a Maximában olvashatod még hetente Liptai Claudia babanaplóját és Novák Péter írásait is arról, hogyan vélekedik ő rólunk, nőkről.
Exit mobile version