Fúú, nagyon ciki, de ne vedd magadra! Kicsit szét vagyok esve, mert irtó sokat próbálunk. Meghúzódott a derekam, ezért örültem, amikor kiderült, hogy beférek a masszőrhöz, és tényleg kiment a fejemből a beszélgetésünk…
Valahogy nem lepsz meg… Mindig ilyen zizi voltál?
Igen, mindig. Nem változtam ám én! Tök jólesett, hogy a Szulák-show után sorban hívtak a barátaim. Mind ugyanazt mondták, hogy örülnek, mert nem vagyok más, mint aki eddig voltam.
Mit nevezel eddignek?
Hm. Kapásból válaszoltam volna, hogy a Megatáncig, és válaszolom is, de közben elgondolkodtam, hogy ha nem változtam, mit is jelent az eddig.
Talán valami olyasmit, hogy amikor rád kattintottam a neten, több mint 67 000 találatot mutatott a kereső. Régen mennyit adott volna ki?
Mondjuk 2006. augusztus 23-án hármat: a Madách és a Nemzeti Színházat és a Táncélet honlapját. Kb. ennyi most is a lényeg. Miközben pontosan tudom, hogy a legtöbb ember a meztelen képek miatt írja be a nevemet a keresőbe.
Nem látszik, hogy ez különösebben megrázna.
Mert nem is. Persze azt sem mondom, hogy különösebben büszke lennék rájuk, de nem szégyellem, hogy vannak ilyen fotóim. Mellesleg azért vállaltam el, hogy ki tudjam fizetni a kocsim váratlan szervizköltségét. De ez nem mentség, mert az ember nem vállal el mindent, hogy legyen pénze, viszont nem is az a kategória, ami miatt mentségeket kellene keresnem.
Mit gondolsz, életednek ez a pikáns történése hatással volt a megatáncos továbbjutásodra?
Nem hiszem. Szerintem pont annyi embert veszítettem vele, mint amennyit nyertem. De nem is foglalkoztatott az a kérdés, hogy mennyire vagyok szimpatikus. Azért mentem oda, hogy megmérettessem magam olyan emberek előtt, akik tényleg értenek a tánchoz. Siker volt már az is, hogy bekerültem…
…nem felejthető módon.
Igen… hát látod, ilyen pimasz tudok lenni. Hozzátartozik, hogy nagyon siettem dolgozni, talán ezért szakadt ki belőlem a sürgetés. Viszont mindez nem hagyott nyomot Kishonti Ildikóval való viszonyunkon, nagyon megszerettük egymást. Tényleg, fel is kell hívnom! Biztos jól elküld a fenébe, mert rég nem kerestem. Amikor pedig Keveházi Gábor is mellettem döntött, úgy éreztem, megnyertem a Megatáncot.
Az nem bántott, hogy a közönség végül nem rád szavazott?
Komolyan nem. Engem a New York-i út nem motivált, mert sosem vonzott Amerika. Ahhoz meg már öreg vagyok, hogy újra iskolás legyek. De azért egy kicsit dühös voltam magamra, mert azon a héten rengeteget dolgoztam, teljesen szét voltam hajtva. Ennél nagyobb alázatot várok el magamtól.
A cikk folytatását megtalálod a Maxima 8. számában. Keresd az újságárusoknál!