A címlapfotó és az interjú a színésznő-műsorvezető nappalijában készül, arra gondoltunk, mégiscsak jobb, ha mi alkalmazkodunk Panka baba életritmusához. Ebben hiba nincs, kivárjuk az evést és az alvást, de azért jó nagy felfordulást okozunk, miközben felállítjuk a rögtönzött fotóműtermet a szoba sarkában. Claudia közvetlen és kedves, pedig legalább hatan vagyunk láb alatt, és Panka sem borul ki a rengeteg idegen arc láttán. Nézegetjük, csodáljuk, és megállapítjuk, hogy az állát az anyukájától, fejformáját talán apukájától örökölte. Boldog vagy? kérdezném Claudiát, de felesleges. Látszik rajta. Egy régebbi beszélgetésünket hozom szóba, amikor még csak vágyakozott gyermek után.
Hogyhogy?
Annyira nagy hűhót csaptam a gyerekvállalás körül, aztán tessék, máris újra dolgozom. Biztosan a pénz fontosabb nekem… Megvallom, egy-egy ilyen vélemény után úgy elbizonytalanodom. Lehet, hogy saját magam karikatúrája vagyok? Nagyon-nagyon akarom a gyereket, mások pedig épp az ellenkezőjét látják?
Miért, nem lehet egyszerre szeretni a gyereket és dolgozni?
Ezek szerint nem. Persze ilyen alkat vagyok, nem a harminc kedves üzenetet hallom meg, hanem azt az egyet, ami negatív. És akkor most bizonygassam, hogy nemcsak akartam, hanem továbbra is nagyon szeretem, hogy van gyermekem? Miközben hazudnék, ha letagadnám, hogy munka és baba örök dilemma számomra is. Néha úgy érzem, hogy megcsalom a gyermekemet. Ugyanakkor ha nem vagyok beosztva, és öt napja folyamatosan kettesben vagyunk, vágyom az emberek társaságára, kívánom a pörgést, az új impulzusokat. Tudom, ha végképp abbahagynám a munkát, egyre rosszabb lenne a kedvem, utálatos anyuka lennék, és ilyeneket gondolnék, hogy az anyád, miattad nem mehettem vissza dolgozni, tessék, itt vagyok, akkor most mit üvöltesz…. Így viszont, amikor feltöltődve hazaérek, teljes szívemmel és figyelmemmel Panka felé tudok fordulni, és minden szabad percemet vele töltöm.
Szépen átalakította az életedet Panka. A nappali sarkában babakocsi, a szőnyegen játékok tömkelege…
…amire semmi szükség, ugyanis a háztartásban fellelhető minden egyéb érdekli. Papírok, dobozok, cipők, igazi lábfetisiszta!
Ösztönösen tudtad, mit kezdj vele? Hogy például milyen mondókákat kell neki mondani?
Jaj, dehogy! Amint megszületett, már törhettem is a fejem, mit énekeljek neki. Még a boci-boci tarkát se tudtam, hogy van. Meg a csiribiri zabszalma, vajon hány csillag közt alszom ma? Szerencsére a barátnőm a kezembe nyomott egy könyvet, ami a gyerekjátékokról szól, nullaéves kortól. Hogy mit lehet játszani mondjuk egy három hónapossal, ami persze fejleszti is. Mert ebben mániákus vagyok: a játék a kisoroszlánoknál arra van, hogy felkészítse őket az életre…
Amíg Claudia velem beszélget, az anyukája segít lekötni Panka figyelmét, akit egészen felvillanyoz az ismert rigmus. …gyerekek, szeretik a perecet…
Ez az egyik kedvence. Érdekes volt megfigyelni, hogy a babák is ugyanúgy vannak a szereptanulással, mint mi. Két hétig mondogatom, és olyan, mintha egyáltalán nem tudnám, aztán egyszerre csak ott van az egész a fejemben. Pankán is látom, hogy már várja lefekvéskor a megszokott verset, ez olyan szertartásféle lett kettőnk között.
Amikor nem kell a reggeli műsor miatt hajnalban indulnod, akkor is te kelsz fel Pankához?
Ez az én dolgom, de szerencsére nem kel korán, hét körül ébred. Amikor pedig adásban vagyok, az apukájával van, és engem néznek a tévében. Az uram szerint már felismer a képernyőn keresztül is. Esténként meg mi nézzük apát
a Jóban Rosszban sorozatban.
A cikk folytatását megtalálod a Maxima 9-es számában. Keresd az újságárusoknál!