„Bánom, hogy nem vállaltam korábban az anyaságot”

nlc | 2007. Április 24.
Bár régóta szeretett volna, sosem hozta úgy a sorsa, hogy gyermeket vállalhasson. Most sem tudja, hogyan alakulnak a dolgai a közeljövõben, de abban biztos, élete legboldogabb idõszakát éli.

A címlapfotózás után kétségünk nem volt afelől, hol beszélgessünk, ugyanis a félidős kismama bizony nagyon megéhezett a kétórás pózolás alatt. Egy adag tökfőzelék és néhány sült virsli kíséretében ültünk le egy ételbárban, ahol elmeséli, miért is érzi most olyan csodálatosan magát.





NÉVJEGY






• 1991-ben választották szépségkirálynőnek
• Mindig büszke volt erotikus fotóira, bár az egyik sorozat miatt vették el
a koronáját
• Mostanában a Ruttkai Színházban, prózai és zenés darabokban lépett fel
• Korábban a producer Kovács
Kristóf, majd a tévés Hajdú Péter
barátnője volt

– Az utóbbi hetekben párkapcsolati válságodról írtak a lapok, ennek ellenére boldognak és kiegyensúlyozottnak látszol.

– Egyszerűen felfoghatatlan számomra, milyen alapon hordanak össze hazugságokat! Volt olyan cikk, amit annak ellenére jelentettek meg, hogy egyértelműen leszögeztem, a hír nem igaz! Legutóbb az volt a téma, hogy már nem vagyunk együtt a párommal, Földesi-Szabó Lászlóval, és egyedül fogom felnevelni a kislányunkat. Próbálok nem foglalkozni ezekkel a hazugságokkal, és minden pillanatát boldogan megélni áldott állapotomnak. Nincs ennél csodálatosabb dolog a világon. Amióta az eszemet tudom, arra vágytam, hogy legyen egy kislányom vagy kisfiam. Sokáig váratott, és most már bánom, hogy nem vállaltam korábban.

– Az sem számít, hogy nem vett feleségül a gyermeked édesapja?

– Laci, amikor megtudta, hogy terhes vagyok, kért, hogy házasodjunk össze. De az első hónapokban még korainak éreztem, most meg a pocakom miatt nem szeretnék menyasszonyi ruhát felvenni.

– Alig két hónapja ismertétek egymást, amikor megfogant a baba. Egy percig sem kételkedtél abban, hogy megtartsd?

– Persze, hirtelen jött, mégsem volt kérdéses, hogy vállaljuk-e. Sosem voltak futó kalandjaim, és nem tudtam volna olyan férfival élni, aki ne szeretett volna gyermeket. Bár, ahogy most visszagondolok, Lacinál éreztem először azt, hogy igazán nyugodt szívvel szülnék neki gyermeket.

– Együtt is éltek?

– Eddig még nem költöztünk össze, ennek ellenére mindennap együtt vagyunk. Ha már hárman leszünk, természetesen egy lakásban élünk majd. Mindent a maga idejében, görcs nélkül, természetesen.

– Biztos vagyok abban, hogy pontosan emlékszel arra a napra, amikor kiderült, várandós vagy…

– Naná! Egész életemben arra vártam, hogy ez majd egyszer bekövetkezik, és sokszor ért csalódás, amikor negatív lett a terhességi tesztem. December legvégén napokig nyomtam az ágyat, pedig nem jellemző rám. Laci vetette fel először, hogy talán terhes vagyok. Persze én is éreztem, hogy valami szokatlan zajlik a szervezetemben. Amikor pozitív lett a teszt, alig hittem a szememnek, és egészen addig izgultam, amíg az orvos is meg nem erősítette a jó hírt! Alig tudtam kivárni, hogy láthassam az icipici magzatot! Magamnál hordom
az első képet, amit háromhetes korában készített az orvos, még csak egy kis fehér pont rajta az én babám! A következőn már tizenhat hetes, látszik a kis feje és a teste! De valójában az első három hónapban nem mertem beleélni magam abba, hogy babát várok. Annyira izgultam, hogy semmi baj ne legyen vele.
Aztán szépen lassan megérkezett a régen vágyott érzés, hogy anya lettem.





– Hogy telnek a napjaid kismamaként?

– Már nem rohanok egyik helyről a másikra, nem vonz a nyüzsgés, a bulik meg végképp nem. Talán kicsit érzékenyebb lettem, ezért is igyekszem távol maradni a konfliktusoktól, és én magam sem vagyok olyan hirtelen haragú és veszekedős, mint korábban. Sokat találkozom a barátnőimmel, járok kismamatornára, sőt kismamaúszásra is, ami elég meglepő, mert várandósságom előtt nem rajongtam a vizes sportokért. Szinte mindennap kimozdulok valahová, de csak óvatosan, mert este hat körül már elfáradok. És igyekszem mindent megtudni, ami a terhességgel, a gyermekneveléssel kapcsolatos.

– Ki lát el jó tanácsokkal?

– Van néhány tapasztalt barátnőm, akik rutinos babavárók. Rába Timi kísért el
a genetikai ultrahangra. Anyukám is felnevelt három gyereket, a nagyikám kettőt, ők is odafigyelnek rám. Készülök a szülésre is, de most még a terhességem a legfontosabb. A nőgyógyászom mondta, hogy mindig csak azzal foglalkozzam, aminek éppen eljött az ideje.

– Látom, az étvágyaddal nincs baj.

– Hál’ istennek! Rendszeresen eszem, ami régen nem volt az erősségem. Még a három étkezés között is falatozom, ha valamit megkívánok. Vagyis megkívánunk, mert már a kislányom is megköveteli a magáét. Egyáltalán nem érdekel, mi lesz az alakommal, az elejétől büszkén viselem a hasam.

A Maxima legfrissebb számát az ajándék nyaklánccal keresd az újságárusoknál!


Exit mobile version