„A fiaim is örülnek a boldogságomnak”

Nyár vége van, de mi már az iskolakezdésről beszélgetünk egy kávézó teraszán az ismert műsorvezetőnővel. Amint a fiairól kérdezem, ahogy egyszer jellemezte őket, a „szíve csücskeiről”, elmosolyodik. Késve érkezett, és látom a tekintetén, hogy ez nagyon zavarja.
– Ne haragudj, hogy elkéstem, munkában ezt nem szeretem, és nem is szoktam ilyet csinálni – rosszul mértem fel az időmet, sok az elintéznivaló, hisz ma van a nagyobbik fiam születésnapja!

– Szerencsére nem unatkoztam, és a pincérnő udvariasan megkérdezte, hogy nem rád várok-e, és hogy üzentél, késel. Téged itt ismernek, ha jól gondolom…

– Igen, a szárnyaink alá vettük ezt a kávézót – most már francia éttermet – a legjobb barátommal, Gundel Takács Gáborral. Szeretnénk, ha olyan lenne, ahová vendégként is szívesen beülnénk… Persze ez nem azt jelenti, hogy mindig itt vagyok – most, hogy kevesebbet tévézem, sokféle dolgot csinálok: interjúkat írok, rendezvényeket vezetek, tanítok, és folyamatosan dolgozom a valódi szépségért folyó kampányon, ami mostanában új szakaszába érkezik. 

– Nem teheted meg, hogy nyáron csak a gyerekekkel foglalkozz?

– Nem tudok hónapokig nem csinálni semmit… Az nem én lennék – és nem is engedhetem meg magamnak. Szerencsére nagyon jól tudunk együttműködni a volt férjeimmel, így aztán igazán gazdag nyaruk volt a gyerekeknek! A kicsi, Boldizsár az apukájával Eurodisneylandben volt, és a Balatonon; Peti pedig két hetet Angliában töltött – nyelvet tanult, aztán egy Benelux-túrára ment az édesapjával. Velem Hajdúszoboszló az úti cél, de Peti – a szülinapos – önálló programként először kapott hetijegyet a Szigetre! 

– Nem féltetted?

– Dehogynem! Nagyon szeretett volna elmenni, mert imádja a zenét, és ott olyan kínálat volt, amiben „lubickolhatott”. Meghánytuk-vetettük a dolgot az édesapjával, és úgy döntöttünk: mehet. Igaz, András aggódott, hogy nem túlzás-e elengedni, de én a bizalom próbájának is tekintettem ezt. Nem csalódtam. Kétóránként beszéltünk telefonon, és mindig tudtam, hogy kivel van és milyen koncertre megy. Éjjel pedig megvártam, és mindent elmesélt. Amúgy meggyőződésem, hogy tiltással nem lehet a gyereket megóvni! Peti igazán megbízható fiú, ezért nagyon büszke is vagyok rá! Egyébként pedig tényleg „nagy”: 45-ös lába van, 187 cm, lassan a válláig érek. Szoktunk úgy sétálni, hogy átölel – fantasztikus érzés! – teszi hozzá mosolyogva Nóra. 

– De mégiscsak egy kiskamasz… Vagy már önálló?





– Igen, egyre inkább – annyira, hogy az iskoláját is ő választotta ki. Normál általánosba járt, és azzal állt elém, hogy szeretne felvételizni a hatosztályos Alternatív Közgazdasági Gimnáziumba. Többszörös túljelentkezés volt: írásbeli után elbeszélgettek velük… és őt kiválasztották. Ez volt az első igazi, saját sikere, és én szívből gratuláltam is – miközben kihúztam magam: „Ilyen az én fiam!” Az az igazság, hogy neki egyáltalán nem vált be a poroszos tanítási módszer, ez a személyre szabottabb, szabadabb út viszont igen. Pedig a szabadságot sokkal nehezebb kezelni, nagyobb fegyelmezettséget kíván a gyerektől. Lenyűgöz, ahogy az értelme nyiladozik, szeretek vele beszélgetni!

–  Milyen változást hozott az életébe ez az iskola?

– Azt szoktam mondani, hogy mi nem suliba járunk, hanem az AKG-ba. Tetszik, hogy ott gondolkodni tanul, hogy kíváncsiságra ösztönzik, és utánanéz dolgoknak. Website-ot készít a társaival, most azt kérte például, segítsek, hogy a barátjával az iskolai angol mellett franciát is tanulhassanak. Ennyi kreativitás és önállóság az én időmben még elképzelhetetlen volt. Boldog vagyok, ha ilyen kívánságokkal áll elő.

A cikk folytatását megtalálod a legújabb Maximában! Keresd az újságárusoknál!

www.maximanet.hu