„Átéreztem Niki helyzetét”

Nézem, amíg fotózzák. Profin mozog a fotós utasításait követve, nyomát sem látom idegességnek. Ami nem csoda, hiszen modellként kezdte, rég megszokta már, hogy kitárulkozzon a kamera előtt.

– Úgy tudom, statisztaként kerültél a sorozatba, de a tévések meglátták benned a karakterszínészt. Ez sok lány álma, ám csak kevesen tudják észrevétetni magukat. Neked hogyan sikerült?

– Óriási szerencsém volt. Szerintem egyszerűen jókor voltam jó helyen. 

– Eleinte kevés szereped volt, de idén ősszel te lettél az egyik kulcsfigura a sorozatban. Könnyű volt megszokni ezt a váltást?

– Az, hogy így alakult, vagyis hogy szép fokozatosan szokhattam bele a forgatásba, csak segített, mert volt időm arra, hogy beletanuljak a helyzetbe. A szöveg elsajátítása eleinte nehezen ment, de mostanában arra jöttem rá, hogy az agy is úgy működik, mint egy izom. Ha sokat edzel rá, akkor megerősödik. Ma már simán mennek a hosszabb szövegek.

– Ősszel úgy indult újra a történet, hogy a te karakteredet, Nikit támadás érte. Egy szórakozóhelyen megerőszakolták, most folyik a nyomozás. Nehéz ez a szerep?

– Új kihívás, ilyen színészi feladatot eddig még nem kellett megoldanom. Már az illuminált állapot is elég nehéz, mert sok mindenre kell egyszerre figyelni, hogy ne játszd túl, hogy hiteles legyen. Aztán az erőszakot követő lelkiállapot megformálása, a zavart, sebzett ember megmutatása… Sokat tanultam belőle.

– Gondolom, eszedbe jutott közben, mit élhet át az a lány, akivel mindez a valóságban is megtörténik…

– Egy ilyen tragédia egész életre nyomot hagy az emberben, ebben biztos vagyok. Feldolgozható, de el nem felejthető. Kénytelen voltam átérezni Niki fájdalmát, és szörnyű volt.





– Te mit tennél, hogy elkerülj egy támadást?

– Észnél kell lenni, csak ennyit tanácsolhatok. Jobban szeretek én is társasággal szórakozni menni. Sajnos ez sem biztos recept, mert bárhol, bármikor történhet ilyesmi.

– Egyébként, ha konfliktushelyzetbe kerülsz, mit választasz inkább: felveszed a kesztyűt, vagy kitalálsz egy jó kifogást?

– Természetesen kiállok magamért, de a kesztyűt csak akkor veszem fel, ha biztos vagyok abban, hogy nekem van igazam.

– A Halak jegyében születtél. Miben jellemző rád ez a jegy?

– Alapvetően érzékeny ember vagyok, ez sokszor rányomja a bélyegét a hangulatomra. Ilyenkor néha meglepem magam valami ajándékkal. De nem tulajdonítok túl nagy jelentőséget a horoszkópoknak. Még ha el is olvasom, hamar elfelejtem.

– Olvastam rólad, hogy elváltak a szüleid. Ez régen történt, még gyerekkorodban?

– Igen, egész kicsi voltam, három-négy éves. Épp ezért nem is nagyon emlékszem a körülményekre. Eleinte természetesen anyukám mellett éltem, és körülbelül tizenhat évesen átköltöztem apukámhoz.

A cikk folytatását megtalálod a legújabb Maximában, amelyhez most szájfényt is kapsz ajándékba! Keresd az újságárusoknál!