Az, hogy eredetileg kié az ötlet, már a múlt homályába vész. Annyi azonban biztos, hogy Coco Chanelnek elévülhetetlen szerepe volt az elterjedésében. 1926-ban az amerikai Vogue-ban jelent meg Chanel kis feketéjéről egy kép, és ez valóságos hisztériát indított el a nők körében. Akkoriban a ruhák Fordjának nevezték, mert olyan töméntelen mennyiséget adtak el belőle, mint a híres T-modellből. (Ma, ha ugyanezt az analógiát követjük, talán egyedül az iPodhoz mérhető a népszerűsége.) Az észbontó sikerből persze mindenki szeretett volna kanyarítani magának egy szeletet, rövidesen az összes, magára valamit is adó mesterszabász beillesztette repertoárjába a fekete ruhát, a saját szája íze szerint átformálva.
Minden alakra tökéletes
| A kis fekete ruha fekete Swarovski kristályokkal – Gianfranco Ferré tervei alapján |
Na de mi volt az óriási népszerűség oka? A magyarázat tulajdonképpen pofonegyszerű: ez a darab egy halom olyan tulajdonságot egyesített, amelyek külön-külön is a modern nők hívószavai voltak. A függetlenséget hirdette minden elemében, szó szerint és átvitt értelemben egyaránt, és nem mellesleg mindenki számára megfizethető volt. És hogy a titok miben rejlik? Például a szabásban: egyenes, laza vonalak, fiús egyszerűség, semmi fakszni. Az eredetileg vádliközépig érő ruhában könnyen lehetett mozogni, ráadásul piszkafa és molett alakon is működött. Aztán az anyag: mademoiselle Chanel nem átallotta a korábban csak fehérneműkhöz használt, könnyen kezelhető dzsörzét kivinni az utcára. Végül a szín: a fekete évszázadok óta elsősorban a gyászhoz kapcsolódott. Ezenkívül sokáig csak a legtehetősebbek engedhették meg maguknak a fekete ruhákat, hiszen a festék előállítása roppant drága volt. A 20. század elejének divatforradalma azonban ezen a berögződésen is nagyot fordított, a fekete többé nem csupán a halált jelölte, hanem az elérhető elegancia védjegye is lett. És akkor még nem is említettük a hollószín áldásos, slankító hatását.
A legjobban variálható
A formai megoldások azonban mit sem érnének funkció nélkül. A kis fekete ruha (röviden csak LBD, azaz little black dress) legnagyobb ütőkártyája a mai napig, hogy rendkívül sokoldalú. Bármilyen ékszer, bizsu, cipő, táska, blézer új karaktert ad neki, és mivel a fekete semleges, minden színnel megy. Szinte nincs olyan alkalom, ahol ne lehetne bevetni: kihasználható üzleti tárgyaláson és koktélpartin, színházban vagy családi ünnepségen egyaránt. Nem véletlenül ajánlják a stylistok olyan gyakran megoldásként, ha munka után partira kell sietni: tényleg csak a kiegészítőkön kell egy kicsit variálni, némi sminket feldobni, és senki meg nem mondja, hogy a ruhánk túlórázik. Pont a fent említettek miatt a második világháború alatt majdhogynem a nők uniformisává vált, többre ugyanis senkinek sem volt pénze, és, bár ez nagyon szomorú egybeesés, a harcban elesett családtagokra való emlékezéshez sem kellett külön ruhát varratni.
A népszerűségét azóta is rendíthetetlenül őrzi, a popkultúra megkerülhetetlen sarokköve lett. A filmvásznon is gyakori szereplő, láthattuk már benne Audrey Hepburnt reggel hazaténferegni az Álom luxuskivitelben című filmben, de Posh Spice is azon dilemmázott a Spice World egyik kulcsjelenetében, hogy két kis fekete Gucci ruha közül melyiket szeresse jobban.
Folyamatosan újragondolják
A divattervezők pedig nemhogy nem unják, de minden szezonban újra szerelembe esnek a kis feketével. Hol elvesznek egy araszt a hosszából, hol ujjat adnak hozzá, máskor a felületével játszanak, de mindenképpen igyekeznek frissen és izgalmasan tartani. Most a Swarovski látta elérkezettnek az időt, hogy egy nagyszabású akció keretében újragondolják ezt az ikonikus darabot. A világszerte a kristály ékszereiről ismert cég néhány éve nagy erőkkel kezdte támogatni a kortárs divattervezőket. Számos eseményt, fiatal tehetségeknek szóló versenyt szponzorálnak. Jelen esetben 22 divatházat kértek fel, hogy alkossák meg saját kis fekete ruhájukat Swarovski kristályok felhasználásával. Az elkészült ruhákat jótékonysági akció keretén belül árverezik el 2010 szeptemberében, a bevételt pedig rák ellen küzdő szervezeteknek, az American Cancer Society és a francia La Ligue Nationale Contre le Cancer alapítványoknak ajánlják fel.
Giorgio Armani Privé
Armani egy méltóságteljes, mégis lélegzetelállító couture-ruhát tervezett. Ezt a darabot is körbelengi a rá jellemző nagyvilági elegancia. Elmondása szerint úgy próbált megkapó látványt létrehozni, hogy ne mutasson feleslegesen sokat a női testből. Az egész ruhát apró kristályok borítják, ez pedig mozgás közben, a fény játékával mutatja meg igazán különlegességét.
Givenchy by Riccardo Tisci
A legkeményebb kezelés alá Riccardo Tisci vetette a ruhát: minden négyzetcentiméterét hatalmas csillogó kövekkel borította be. Geometrikus kivágások és pántok is díszítik a futurisztikus remekművet, amely így sejtet is, meg nem is. Tisci erősnek és céltudatosnak képzeli a jövő kis feketéjét: leginkább olyan színpadi provokatőrökön tudjuk elképzelni, mint Lady Gaga vagy Rihanna.
Lanvin by Alber Elbaz
Talán a legromantikusabb megoldás az összes közül. A francia divatháznál már megszokott könnyed báj ezen a ruhán is megjelenik, és a legjobb példa arra, hogy feketét nemcsak idős, érett nők hordhatnak, hanem hamvas fiatal lányok is. A tervező itt is a számára oly kedves hímzéssel, decens tüllel és szaténszalagokkal játszott.
Marios Schwab
A fiatal londoni divattervező a viktoriánus korba nyúlt vissza ihletért. Szemből csak egy test vonalát követő pántos ruhát látunk, a fricska más oldalról érkezik. Hátul ugyanis a régi fenékpárnákat idéző, ernyőszerű merevítést helyezett el Schwab, amely alól tengernyi kristály kandikál ki. Végső soron igaza van: ha valakinek szép a feneke, miért ne hívná fel rá ilyen szemtelenül a figyelmet?
|
|
Missoni
Ez a változat hűen idézi fel a ’20-as évek sallangmentes „garçonne” sziluettjét, amelyet a kötött anyag esése csak tovább erősít. Ugyanakkor a hagyományos Missoni-minta még egy ilyen speciális tervezői feladat esetében sem maradhatott el, de igazán modernné az átlapolós megoldástól és az aszimmetrikus pánttól válik a ruha.
Valentino
Maria Grazia Chiuri és Pier Paolo Piccioli meglepő módon nem a Valentinónál jól bevált klasszikus fazont választotta, hanem egy combvillantó, szexi minit kreáltak. A Web Couture fantázianevet viselő ruha egyszerű szabású, az izgalmat a háton és nyakon végigvonuló álló csipkerátét szolgáltatja, amelyet 260 óra kézi munkával készítettek el. Egyszerre idézi fel a barokk kor infánsnőinek nyakfodrait és a sötét tündérmesék világát.
Vivienne Westwood
A konvenciókra fittyet hányó Westwood most sem hazudtolta meg önmagát, gyakorlatilag „meggyalázta” a kis feketét. Gyűrt szaténnal dolgozott, ami sokak szemében már önmagában szentségtörés. Erre tett még rá egy lapáttal, amikor metálfényű kristálykendőcskéket aggatott a vállakra és a csípőre. A tervezőnő azonban mesterien ért ahhoz, hogy a szokatlan megoldásokból mégis hordható eredmény szülessen – ezúttal sem történt másként.
