Van azonban néhány dolog, amit nem árt átgondolni, mielőtt valóban egy „szőrös gyerekkel” bővülne a család.
Fotó: Thinkstockphotos
Kutya vagy macska?
Alapdolog eldönteni, mégis, milyen állatot szeretne, tudna vállalni a család. Jöhet egy csaholó eb, vagy inkább egy doromboló cicusra vágyunk? És mekkora testű legyen? Házőrzésre alkalmasabb lehet egy nagy testű kutyus, míg emeleti lakásban nemcsak számunkra lesz könnyebb az élet egy pici szőrgombóccal, de egy mozgásigényes kutyát sem fosztunk meg a megfelelő méretű élettértől.
A cicák esetén is vannak méretbeli kérdések, bár való igaz, náluk azért jóval kisebb a szórás, sokkal inkább központi kérdés: mennyire hosszú és vajon mennyire hullik a szőre? Ezzel el is érkeztünk a második sarkalatos ponthoz.
Fotó: Thinkstockphotos
Szőrszál mentén
Nagyon fontos átgondolni, szigorúan kinti háziállatot szeretnénk, vagy az sem zavarna, ha a nappali kanapéjára heveredne fel a délutáni szunyókáláskor? Előbbi esetén nagyobb a merítés, jöhetnek a hosszú szőrű, nagyobb testű kutyusok is, cicából pedig a vérbeli egerésző fajta. Szobakutya, szobacica esetén azonban jól gondoljuk át, mennyi és milyen gondozást igényel a kis kedvenc bundája, nehogy sokként érjen a látvány, mikor tavasz felé öklömnyi szőrcsomók kezdenek leválni a hátáról. Sokan ráadásul allergiásak is lehetne az állatszőrre, így esetükben mindenképp csak olyan fajták tartása javasolt, amelyek nem váltják ki az allergiás tüneteket.
Fotó: Thinkstockphotos
Mit akarunk vele kezdeni?
Mindenképp olyan házi kedvencet válasszunk, amelynek habitusa összeegyeztethető kialakult életvitelünkkel. Ha elfoglaltak vagyunk, reggeltől estig dolgozunk – nos, akkor a háziállat nem nekünk való. Ellenben ha szeretünk kirándulni, futni, a természetben lenni, és erre akár mindennap tudunk időt szakítani, a mozgásigényes kutyafajták hű társaink lehetnek. Akik számára egy rövid séta is épp elég, és inkább az otthon melegében vakargatnák a kis kedvenc buksiját, jobb, ha nyugodt vérmérsékletű, kevesebb mozgást igénylő fajtát választanak – hacsak nem házőrzőt keresnek. Esetükben arra ügyeljenek, hogy megfelelő méretű területe legyen rohangálni, és még véletlenül se lepődjünk meg, ha a ház előtti virágoskert áldozatává válik kíváncsi természetének.
Mivel a cicákat sétáltatni nem kell, ebből a szempontból elég lehet azt eldönteni, hogy szigorúan szobacicaként szeretnék nevelni, vagy szabadjára engedjük, hadd lófráljon naphosszat kedvére.
Induló felszerelés
Ha fejben összeraktuk a család szempontjai szerinti elképzelést, már indulhatunk is – de nem a menhelyre, hanem a kisállat-felszereléseket forgalmazó üzletbe. Egy kutyusnak vagy cicusnak is szüksége van biztonságos, meleg fekhelyre/kutyaházra, tápra, tálra a víznek és eledelnek, játékokra, pórázra, kefére a fésülésekhez – és ez csak az alapszint, ami pénzbe kerül. Számoljunk vele, mint ahogyan azzal is, hogy havi kiadásaink nőni fognak: az eledel, a kötelező oltások, az esetleges állatorvosi vizsgálatok mind komoly összegekbe kerülnek.
Ha ezt az aktuális élethelyzetünkben nem tudjuk vállalni, válasszunk valamilyen kisebb jószágot: hörcsögöt, ékszerteknőst. Persze ők is épp úgy igénylik a törődést, de azok anyagi vonzata nem akkora, mint egy kutyus vagy cica esetén.
Start
Menhelyre csak akkor menjünk, ha mindezt alaposan átgondoltuk, és nem rettentünk el a ránk váró feladatoktól. Nézzünk utána, merre vannak a lakóhelyünkhöz legközelebbi menhelyek, és vegyük fel velük a kapcsolatot, keressük fel őket személyesen is (ha van már gyerekünk, az első látogatás alkalmával lehetőleg ne vigyük magunkkal, elég, ha akkor tart velünk, ha már tudjuk, van számunkra megfelelő örökbe fogadható jószág).
Számos állatmenhely vonul ki különböző rendezvényekre, fesztiválokra is, ahol ismerkedhetünk, tájékozódhatunk – sőt, akár örökbe is fogadhatunk. Ilyen alkalom lesz például a Premier Outlet születésnapi hétvégéje is, amelynek keretén belül október 7-én több állatmenhely kis lakóival is megismerkedhetünk.
Vegyük számításba: nem biztos, hogy első alkalommal találunk olyan kisállatot, amely az elképzeléseknek megfelel. Ne kössünk felesleges kompromisszumokat, az nem kegyetlenség, sokkal inkább felelősségteljes viselkedés.
A menhelyek sajnos sohasem üresek. Mindig vannak magukra hagyott, igazi ölelni való drágaságok, akikért minden jó érzésű embernek megszakad a szíve, ha ellátogat.
Fotó: Thinkstockphotos
Az azonban, ha átgondolatlanul elhozunk egyet, majd rájövünk, mégsem tudunk vele együtt élni, sokkal rosszabb, mint ha ott hagytuk volna.
Ha valóban segíteni akarunk, számos menhelyen van lehetőség rá, hogy bekapcsolódjunk az állatok gondozásába, vállalhatunk sétáltatásokat, adományozhatunk felszereléseket, és akár pénzzel is támogathatjuk munkájukat.
Egy kisállatot befogadni, nevelni, foglalkozni vele nagy felelősség, ami időt, energiát igényel és ami legfontosabb: hatalmas szívet. Ők ugyanis valóban önzetlenül tudnak szeretni minket, megérdemlik hát, ha ugyanilyen szeretet kapnak vissza a számukra legfontosabb emberektől.