A Liszt Ferenc karikatúráknak se szeri se száma, de egyik sem olyan zseniális, mint a magyar élclapban megjelent képregény.
1868 és 1938 között jelent meg a budapesti Borsszem Jankó, aminek célközönsége a városi nagypolgárság volt. Liszt Ferenc zseniális karikatúráit Jankó János karikaturista még 1873 áprilisában, a Borsszem Jankó 275. számába rajzolta meg.
fotó: wikipédia
fotók: Getty Images
A fölény mosolyával jelenik meg, melyet jótékonyan mérsékel szerény reverendája. Dörgő taps, viharos éljen.
Az eső akkord! – R-r-r-r-rum! Hátranéz, és mintha csak azt mondaná: Vigyázat, most jövök!
A mester lehunyja szemét, mintha csak önmagának játszana. A húrok ünnepi vibrációja.
Pianissimo. Assisi Szent Ferenc a madarakhoz szól. Arca elvilágosodik.
Hamleti tépelődés. Fausti vívódás. Mély csönd. A köhögés sóhajjá lesz.
Eszébe jutnak kedves régi barátai, Chopin, George Sand, visszaemlékezés, édes fiatalság, holdsugár, illat és szerelem.
#/media/File:Borsszem_Jank%C3%B3_744._sz%C3%A1m_1882._%C3%A1prilis_16.jpg){kind=link}
Dante. A pokol. Az elkárhozottak (közöttük a zongora is) jajgatnak. Lázas izgatottság. A pokol kapuját bevágja a szélvész! Bumm!
Csak játszott. Nem csak nekünk, de velünk is. Imponáló szerénységgel hajtja meg magát. Csattogó taps, kábító éljen.