„Ha nem szexelsz velem, akkor küldöm a régi felvételeket az osztálylistára!”

„Korábban titokban, a tudtom és beleegyezésem nélkül készített rólam fotókat. Például ahogy zuhanyzok, vagy amikor a vécén ültem. Később ezek kiderültek, és többször megkértem őt, hogy törölje ezeket a képeket, ám nem tette meg. (…) Pár napja kitette őket az internetre, és bár gyorsan törölte, így is rengeteg emberhez eljutott. Ennek ellenére még mindig azzal zsarol, hogy körbeküldi mindenkinek, de eladni is megpróbálta, 50 ezer forintot kért darabjáért. (…) Nem elég, hogy hónapok óta verbálisan és érzelmileg is bántalmaz, miután a hétvégén elmentem a rendőrségre és feljelentettem zaklatásért, az egész családja idejött és botrányosan viselkedtek, üvöltöttek, kiabáltak. Nagyon megijedtünk. Megfenyegettek, hogy vonjam vissza a feljelentést, és hogy gondolkozzak el, hogy jobb lenne nekem is, ha felhagynék a celebléttel, visszamennék a fiúhoz és gyereket szülnék neki, de hát erről szó sem lehet. Látni nem akarom többé!”

– Gáspár Evelin szavai ezek, a Blikknek nyilatkozta március elején, uszkve két hónappal azután, hogy szakított azzal a fiúval, akivel majd egy évet járt előtte. A sztorit a komplett magyar sajtó átvette, és nem egyszer szóba került a bosszúpornó fogalma. A bosszúpornó jogilag nem létezik, de ez mit sem változtat azon, hogy a jelenség az okostelefonok, a videómegosztók és a közösségi felületek árnyékában tizenéves kortól része a fiatalok, és természetesen a felnőttek életének is. 

Gyermekpornográfia

„Amit az iskolában a szexről tanítanak, az még mindig nagyon biológiaalapú – mindezt Mészáros Gréta, a NANE és a PATENT Egyesület közös erőszak-megelőző programjának koordinátora mondta az nlc-nek. – Nagyon hiányzik a tananyagból a reflexió a minket körülvevő hiperszexualizált kultúrára, melyben a lányoktól elvárják, hogy szexik legyenek és tetszeni akarjanak a fiúknak, vagy ahol könnyen hozzájuthatnak a gyerekek a pornográf tartalmakhoz. A tanároknak sokszor nem kényelmes ezekről a dolgokról beszélniük, ráadásul a tanárképzésben sem kap szerepet ez a téma.” Magyarán szólva: az iskolai szexuális edukáció finoman szólva is hiányos, és egyáltalán nem igazodik a 2020-as évekhez. Ezt támasztja alá a NANE Egyesület közreműködésével négy országban, és több ezer diák és tanár bevonásával készített felmérés is. A szakértők arra voltak kíváncsiak, hogy mennyire van jelen a szexuális erőszak/pornó/párkapcsolati erőszak edukációja az iskolákban, valamint mit gondolnak a témáról a diákok, és mit a tanárok. Azt kérdezték meg a 14-19 éves magyar fiataloktól is, hogy miként reagálnának arra, ha az egyik csoportos beszélgetésükben valaki posztolná egy közös ismerős meztelen képeit, amit a lány volt barátja osztott meg. A válaszadó fiúk 10 százaléka nevetne a helyzeten, 30 százaléka gondolná úgy, hogy ezzel nincs semmi gond, 22 százalékuk pedig azt reagálná, hogy a lány „tudhatta volna, hogy ez fog történni” – azaz áldozathibáztató mentalitást tanúsítana. A kérdést Spanyolországban, Szerbiában és Horvátországban is feltették a kutatók. Az áldozathibáztató hangok mellett általánosságban elmondható, hogy a gyerekek nagy része aggódna az áldozatért, az azonban egyértelműen elvált, hogy a lányok sokkal komolyabban vennék a helyzetet, mint a fiúk. 

„Az eredmények hűen tükrözik, amit egyébként is tapasztalunk a fiataloknak tartott foglalkozásokon. Egyesek egyáltalán nem veszik komolyan a témát, vagy ha mégis, az áldozathibáztatás akkor is szinte mindig jelen van – mondja Horváth Éva pszichológus, a NANE szakértője. –  Érdekes volt számomra, hogy a kutatásban néhány esetben a lányoknál magasabb volt az áldozathibáztatás aránya, amit arra vezettünk vissza, hogy belsővé tették ezt a mentalitást, mivel pontosan tudják, hogy őket fogják hibáztatni ezekben a helyzetekben. Van egy gyakorlat, Biztonság az életemben a neve, amit fiúkkal, lányokkal külön csoportokban játsszunk. A lányok saját biztonságuk érdekében például azt is nagyon meggondolják, kire nézzenek az utcán, és igyekeznek nem kedvesen mosolyogni náluk idősebb férfiakra, miközben a fiúknak még csak az eszükbe sem jut ez a fajta óvatosság” – világít rá a szakember a nők és férfiak viselkedésének és felelősségének társadalmi megítélése közötti különbségre.

Egy felmérés szerint a kamaszok felét zaklatták már valamilyen formában online. A megkérdezettek 15 százaléka vallotta be, hogy küldött már magáról meztelen fotót/videót másoknak az interneten keresztül, míg 21 százalékuk kapott ilyeneket, akár kéretlenül is. A párkapcsolatban élő fiatalok 41 százalékának volt már része úgynevezett „randierőszakban” (ismerkedés közben történő erőszak), amikor a másik fél valamilyen módon arra kényszerítette őket, hogy küldjenek magukról aktképeket.

Csakhogy miközben az internet korában kiemelten fontos lenne, hogy a szülők és szakemberek védjék a fiatalokat az online térben is, és megteremtsék az átfogó szexuális nevelés kultúráját, a szexualitásról való folyamatos és nyílt párbeszédet, addig

és túl sok változás nem történt a felvilágosító órákon az 1990-es évekhez képest. A szexualitás kizárólag a hetedikes-nyolcadikos anyagban kerül szóba, a felvilágosítás feladatát pedig általában szexuális neveléssel foglalkozó szervezetek vállalják magukra, például a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány vagy a NANE és a PATENT Egyesület. Már ha felkéri őket az iskola.

„Az iskolákban nincs egységes, komplex szexuális nevelés és erőszak-megelőző tevékenység, általában a tanárokon múlik, mennyi kapacitásuk, milyen kapcsolatrendszerük van, tudnak-e extra segítséget hívni az iskolákba – véli Mészáros Gréta. – A szexuális felvilágosítás randomszerű, a kormány által bevezetett családi életre nevelés (CSÉN) tartalmaz ugyan ajánlást arról, hogy milyen életkorban, miről érdemes beszélni a gyerekekkel, de az, ahogyan a nők és férfiak szerepét vagy a párkapcsolat témáját megközelíti, egyáltalán nem reagál a gyerekek valóságára, problémáira, és nem az egyenlőségen alapuló kapcsolatokat segíti elő. A gyakorlatban azt látni, hogy a szex témája maximum a biológia vagy etika órán és osztályfőnökin kerül elő a menstruáció, a gyerekszülés témája vagy a betegségekkel és abortusszal riogatás közé szorítva.” Mészáros Gréta szerint eközben a foglalkozásokon azt látni, hogy akár már felső tagozatos gyerekek körében is elterjedt a meztelen képek megosztása egymással, ennek veszélyeit azonban a gyerekek még nem nagyon tudják felmérni. Gyakori, hogy megjelennek a párkapcsolati erőszak formái is, találkoznak zsarolással, kényelmetlen szexuális aktusra vagy szextingre kényszerítik egymást.

Ezen a ponton szükség van jogi pontosításra. Kezdjük ott, hogy a már említett bosszúpornó a jogban nem létező fogalom, a fentebbi esetek a rágalmazás, a szexuális kényszerítés vagy a gyermekpornográfia törvényi tényállásába tartozhatnak. „A rágalmazás alapesete egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető, a minősített eset, amikor a rágalmazás aljas indokból vagy célból, nagy nyilvánosság előtt, vagy jelentős érdeksérelmet okozva valósul meg, akkor lehet két évig terjedő szabadságvesztés – magyarázza az nlc-nek Dr. Péterfi Vera, a PATENT Egyesület jogásza, és hozzáteszi, hogy az eset gyermekpornográfiának akkor minősül, ha a sértett 18 éves kor alatt van, és az elkövetőnek felvétele van az együttlétről. – Aki ilyen pornográf felvételt megszerez vagy tart, készít, kínál, átad, hozzáférhetővé tesz, forgalomba hoz, vagy azzal kereskedik, vagy ilyen felvételt nagy nyilvánosság számára hozzáférhetővé tesz, megvalósítja a bűncselekményt.” Itt egy pillanatra álljunk meg, és emlékezzünk Kaleta Gábor egykori perui nagykövetre, aki 2020 júliusában elismerte bűnösségét, a börtönt pedig a közel húszezer gyerekpornó-kép birtoklása ellenére megúszta. A fotókért egy év felfüggesztett börtönbüntetést és 540 ezer forint pénzbírságot kapott.

Péterfi azt is elmondta lapunknak, hogy minősített esetnek számít, ha a bűncselekményt hatalmi vagy befolyási viszonnyal visszaélve követik el, azaz az elkövető és az áldozat között alá-fölérendelt viszony van. A bosszúpornó magyarra lefordítva körülbelül azt jelenti, hogy mondjuk A azt mondja B-nek, hogy „ha nem szexelsz velem, akkor

• küldöm a régi felvételeket az osztálylistára, vagy
• megosztom a munkahelyi levelezési listán.”

Horváth Éva ehhez hozzáteszi, hogy „a társadalmi egyenlőségek, hatalmi viszonyok ebben ugyanúgy leképeződnek, mint a párkapcsolati erőszakban. Társadalmi értelemben a férfiassághoz és a férfiszerephez olyan dolgok kapcsolódnak, mint a hatalom, a döntéshozás, a határozottság, miközben a női szerephez, viselkedéshez inkább a kedvesség, az alkalmazkodókészség, a másik kiszolgálása tartozik. Ez a fajta nemi szerepelvárás eleve megágyaz annak, hogy a párkapcsolati erőszakban inkább a férfiak legyenek az elkövetők. Ami a párkapcsolati erőszaknál történik, az a férfiszerep eltúlzása. Aki erőszakos a párkapcsolatában, az úgy hoz döntéseket, gyakorol hatalmat, hogy átgázol a partnerén. Mondhatjuk azt is, jobban belefér a társadalmi normákba, ha egy férfi viselkedik erőszakosan. A férfiaktól azt várjuk el, hogy szerezzék meg a másikat, harcoljanak érte, ostromolják, a lányoktól pedig azt, hogy szendén mondjanak erre nemet, ami igazából igent jelent. A Szívdobbanás projektünk kapcsán korábban volt egy kutatásunk a párkapcsolati kontrollról, és azt találtuk, hogy egy bizonyos kor alatt a lányok is próbálkoznak a fiú partnereik kontrollálásával, például féltékenykednek, megnézik az SMS-eiket, de ezt a viselkedést abbahagyják egy idő után, mert nem túl sikeresek benne. Ha valakivel ezt csinálja a barátnője, akkor a fiú általában egy idegesítő hülyének titulálja a lányt, akinek az erőszakos viselkedése így nem alkalmas arra, hogy félelmet ébresszen, vagy úgy érezze emiatt a másik, hogy kevesebbet ér, vagy alkalmazkodnia kell ehhez. Fordított esetben viszont a lányok énképére és önbecsülésére abszolút hatással van, ha a fiú partnerei erőszakosan bánnak velük, és tényleg félnek, ha a fiú fenyegetőzik vagy megpróbálja őket kontrollálni. A fiúk tehát nagyobb hatást tudnak tenni, képesek jobban félelmet ébreszteni, a lányok pedig sokkal több visszajelzést kapnak arról, hogy ha így viselkednek, az nincs rendben, vagyis nem lányos viselkedés a parancsolgatás, féltékenykedés.”

A bosszúpornó főleg a lányok, nők elleni erőszak egy formája: Egy 2019 márciusa és májusa között lefolytatott brit felmérés szerint a felnőtt áldozatok közel háromnegyede nő, egynegyede pedig férfi. A NANE kutatásából az derül ki, hogy miközben a megkérdezett lányok 14 százalékát zsarolták már azzal, hogy privát információt, képet, videót posztolnak róluk online, ha nemet mondanak valamilyen szexuális tevékenységre, és 19 százalékukról tettek közzé beleegyezésük nélkül privát képet, addig a fiúknál ez az arány 5 és 14 százalék volt. A fizikai erőszakkal való fenyegetőzés fiúk körében azonban gyakoribb (38 százalék), mint a lányok esetében (23 százalék). A NANE szakértője szerint sokféle oka lehet annak, amiért a lányok nagyobb arányban válnak a bosszúpornó áldozatává.

18+

Gáspár Evelin 1994-ben született, nyáron lesz 27 éves. Győzike lányának életét kislány kora követheti az ország, Evelin most sem bújik el, ha kamerát lát, vagy ha interjúra kérik. A cikkünk elejében említett történet rávilágít az eddig is tárgyalt problémára, és megmutatja, hogy merre indulhat egy nő, ha olyan felvételekkel zsarolják, amilyenek Evelinről is készültek. Az nlc-nek nyilatkozó jogászok szerint a védelem szempontjából jogilag könnyen megfogható ügyek ezek, hiszen rengeteg a bizonyíték, de a rendőrség és a bíróság sem ugrik azonnal, ha besétál egy nő a problémájával a kapitányságra. Márpedig a rendőrségen kell kezdenie. „A rágalmazás magánvádas eljárás, tehát a rendőrség nem kezd el nyomozni, a sértett képviseli a vádat rögtön a bíróságon – jegyzi meg Dr. Péterfi Vera. – A sértett feljelentést tesz, a rendőrök azt mondják, hogy ez szerintük rágalmazás, és jó esetben azután, hogy felvették a jegyzőkönyvet, az ügyet megküldik a bíróságnak.”

A cikkünkhöz nyilatkozó jogászok összességében azt mondták, hogy a büntetőbírók gyűlölik ezeket az ügyeket, és általában felfújt lufinak titulálják ezeket. Hogy idézzük egyiküket: „A magánvádlókra sokszor úgy tekintenek, mint valami összeférhetetlen idiótára, aki eleve minek megy a bíróságra. A szexuális kényszerítés is magánindítványos eljárás. Rájuk is úgy tekintenek.” 

A jogászok szerint a bíróságon a vádlottak sokszor mutatnak megbánást, de „védőbeszédük” nagy része nettó parasztvakítás. Egyikük felelevenített egy 2013-as esetet, és az interjú készültekor idézett is a jegyzőkönyvből, hát idézünk mi is. A történet alapja, hogy Petra jó másfél évig járt a főnökével, Danival, de kiadta az útját, Dani pedig nem sokkal később zsarolni kezdte. Dani így védekezett a bíróságon: „Tönkrement az életem, erre csak rátett egy lapáttal a szakítás. Akkoriban a barátaimmal is összevesztem, csak ültem otthon és piáltam, berúgtam. Csak beszélgetni szerettem volna Petrával, ezért nyaggattam, de nem válaszolt egyik üzenetemre és levelemre sem. Mintha sosem vett volna komolyan, pedig semmi mást nem akartam, csak egy találkozót, én csak beszélgetni akartam valakivel, egyszerűen magányos voltam. Elismerem, hogy azt írtam neki, hogy ha nem hajlandó találkozni velem, akkor a régi szexvideóinkat kirakom a Facebookra meg valami pornómegosztóra, de én ezt tényleg nem gondoltam komolyan, nekem ez tényleg nem állt szándékomban. Bocsánatot akartam kérni, hogy zsaroltam, próbáltam rendezni a helyzetet, de Petra letiltott, nem tudtunk dumálni. Fel is mondott nálunk, sehogy sem tudtam elérni. Biztos, hogy részeg voltam, amikor a pornófelvételekkel zsaroltam. Jó, persze, ez nem mentség, de akkoriban folyton részeg voltam. Annyit még hozzátennék, hogy Petrával anno sokat poénkodtunk azon, hogy ha a videóinkat feltölteném a netre, világsztár lenne belőle, egy órát nem kéne többet dolgoznia, megélhetne ebből is. Nevetett, és mondta, hogy milyen vicces pali vagyok én. Igazából most is csak vicceltem. Lehet, rossz vicc volt, és másképpen kellett volna közelednem.” 

Danit végül 150 óra közérdekű munkára ítélték, a Petrát védő ügyvéd megjegyezte, hogy ez „nem rossz ítélet”, főleg annak fényében, hogy a férfi magas társadalmi státuszú, munkával fizikailag aligha koszolja be a kezét. „A szabadságvesztést ilyen ügyekben képtelenség elérni, de nem nehéz megnyerni a pert, ha le van írva, hogy »szombaton 8-kor ott vagyok, és ha nem nyitod ki az ajtót, akkor 8 óra 10 perckor megosztom rólad ezt a felvételt«” – zárja le mondandóját Dr. Péterfi Vera. 

Terjed, mint a koronavírus

Egy éve tart a koronavírus-járvány, az életünk nagy része átkerült az online térbe, ennek köszönhetően megsokszorozódtak a bosszúpornóval is titulálható visszaélések. A szociális elszigeteltség sokakat késztetett arra, hogy online lépjenek kapcsolatba másokkal, virtuális kommunikációs platformokon keresztül intim képeket vagy videókat osszanak meg. Az online világ térhódításának egyik mellékhatása a bosszúpornó terjedése. Az Egyesült Államokban 22 százalékkal növekedett a bejelentett esetek száma 2019-hez képest, de több brit segélyvonal is hasonló tendenciáról számolt be, a bejelentett esetek körülbelül egyharmadában nő volt az áldozat. Ausztráliában az eSafety biztosa több mint ezer bejelentést kapott képalapú visszaélésekről 2020 márciusa és májusa között, ami 210 százalékos növekedést jelent a 2019-ben beérkező jelentések átlagos heti számához képest. 

2021-ben, miközben elszigetelve élünk, segítséget kérni is nehezebb, hiszen személyesen erre sokszor nincs is lehetőség. Ettől még persze segíteni kell felnőttön és kamaszon is. A fiataloknál pedig nemcsak akkor kell bevonni a segítséget, amikor megtörtént a baj, érdemes hangsúlyt fektetni a prevencióra. „A legfontosabb szempont az áldozat biztonsága és a kockázatfelmérés. Egyrészt azt kell megvizsgálni, milyen veszélyeket rejt magában az adott helyzet, és hogyan lehet az áldozat biztonságát növelni, illetve mik azok a tényezők, amelyek az ő veszélyeztetettségét növelik – magyarázza Horváth Éva. – És mindenképpen érdemes beavatkozni. Magyarországon még nincsenek jó modellek arra, hogy mit kellene csinálni, ha ilyesmi történik, de az segít, ha nem akkor kell a cselekvési tervet kitalálni, amikor már megtörtént a baj. Ha szakértők bevonásával az iskola készít egy protokollt erre a helyzetre, akkor azt csak elő kell venni, ha ilyen ténylegesen előfordul. Nagyon fontos a prevenció, hogy megelőző jelleggel beszéljünk a fiatalokkal ezekről a kérdésekről, hogy halljanak erről, legyen róla információjuk. Akár azért, hogy tájékozottak legyenek, ha áldozattá válnak, és azért, hogy ha egy közvetlen barátjuk lesz érintett, fel tudják ismerni, miről van szó, és tudjanak neki segíteni vagy közbelépni. Sokszor a fiatalok ugyanis nem egy felnőttnek szólnak, hanem egymásnak, ezért fontos, hogy azoknak is legyen erről információjuk, akik soha nem kerülnek ilyen helyzetbe.”

A 2021-es, internetre kitett életünkben, ahol Kaleta Gáborok milliói várnak éhesen egy-egy nyilvánosan közzétett vagy bárhonnan levadászott tartalomra, ez az információ különösen fontos lehet. Gáspár Evelin beleállt a helyzetbe, és ha ez másokat is felbátorít, hogy elmenjenek a rendőrségre vagy szóljanak a tanáruknak, akkor már megérte, hogy az ő történetével nemrég megteltek a nyomtatott és az online újságok is.  

Magyarországon a törvény a gyerekabúzussal mit sem törődik, de egy mesekönyvre reflektálva hamar törvényt alkotnak: 

• Vér kell folyjon ahhoz, hogy valaki felkapja a fejét az ügyünkre?
• Riadó! Támadnak a melegek, a romák, a nácik és a homofóbok! – Meseország mégsem mindenkié?