Az ember, aki a szivárványzászlót ajándékozta a világnak – Gilbert Baker sokszínű élete

Gilbert Baker 1951. június 2-án született a Kansas állambeli Chanutéban. Édesanyja tanár, édesapja ügyvéd és bíró volt, nagymamája pedig egy nőiruha-üzletet üzemeltetett. Kiskorától kezdve megmutatkozott a művészetek és a divat iránti érdeklődése: rengeteget rajzolt, festett és ruhákat is tervezett. A konzervatív, kisvárosi közegben felnőve ugyanakkor kívülállónak érezte magát homoszexualitása miatt. Egyfajta menekülésként élte meg, amikor 1970-ben behívták az amerikai hadseregbe. Egészségügyisként szolgált 1972-ig, az állomáshelye pedig San Francisco volt. Az a város, mely ebben az időszakban a polgári jogi mozgalmak központja, a melegjogi törekvések bölcsője volt. 

Humoros és felforgató

Miután leszerelt a hadseregtől, a városban maradt. Homoszexualitását immár nyíltan vállalva folytatta tovább az életét és transzvesztita előadóként is fellépett. Művészi tehetségét és kreativitását igyekezett a háborúellenes és melegbarát mozgalmak szolgálatába állítani. Transzparenseket készített a tiltakozó megmozdulásokra, illetve fellépőruhákat is tervezett saját maga és más drag queenek számára. Ebben az időben kötött barátságot Harvey Milkkel, az első nyíltan homoszexuális amerikai politikussal is.

A hetvenes évek meleg közösségében a férfiak megjelenése ugyanakkor inkább a hagyományos maszkulinitás trendjeit követte. Népszerű volt az úgynevezett Castro klón stílus, melynek jegyében a homoszexuálisok egyfajta idealizált munkásemberként jelentek meg: szűk trikókat és farmernadrágokat, flanelingeket, csizmákat hordtak. „A drag, ami addig sok szempontból a meleg kultúra középpontjában állt, hirtelen a perifériára szorult. De Gilbert és társai számára ez a fajta asszimiláció nem volt opció” – magyarázta Jonathan Katz aktivista és LMBTQ-történész. Baker nem volt hajlandó beállni a sorba: mind ideológiában, mind megvalósításban egyedi, humoros, tiszteletlen és felforgató megközelítést képviselt.

„Őrült királynő volt, hosszú, leomló hajjal és dülledt szemekkel. És amikor azt gondoltad, hogy csak viccel, mondott valami olyasmit, amiből rádöbbentél, hogy mennyire okos” – idézte fel Cleve Jones AIDS- és LMBTQ-jogvédő, aki az 1970-es évek óta jó barátságot ápolt Bakerrel. – „Amikor Gilbert dragben volt, mint minden királynő, sziporkázott, huncut volt, dacos és mégis furcsa módon anyai.”

A szivárvány színei

1978-ban Harvey Milk biztatására tervezte meg a szivárványos zászlót. A zászló eredetileg nyolc különböző színű sávból állt, melyek közül minden árnyalatnak megvolt a jelentése: a rózsaszín a szexualitást, a piros az életet, a narancssárga a gyógyulást, a sárga a napfényt, a zöld a természetet, a türkiz a művészetet, a kék a harmóniát, az ibolya pedig a lelket szimbolizálta. Az első szivárványzászlókat Baker 30 önkéntestársával közösen, kézi festéssel készítette el a San Franciscó-i Meleg Közösségi Központ padlásán. A zászló a június 25-i Meleg Szabadság Napja felvonuláson mutatkozott be San Franciscóban. 

„Meleg emberként az volt a feladatunk, hogy előlépjünk, láthatóak legyünk, őszintén éljünk, így, ahogy mondom, hogy magunk mögött hagyjuk a hazugságokat. Ez a zászló pedig megfelelt a küldetésnek, mert ezzel hirdethettük a láthatóságunkat és azt mondhattuk: vagyok, aki vagyok” – nyilatkozta erről utóbb Baker, aki soha nem volt hajlandó levédetni a szimbólumot, mivel azt akarta, hogy az szabadon használható legyen. A szivárványzászló rövid idő alatt rendkívül felkapottá vált, különösen Harvey Milk 1978 novemberében történt meggyilkolása után.

Később a zászlót nyolcból hat sávossá alakították át: a rózsaszínt azért hagyták ki, mert a festék túl drága volt, a türkiz és a kék pedig egy színben, a királykékben egyesült.  

Művészet és aktivizmus

A szivárványzászlónak köszönhetően felfigyeltek Baker tehetségére: a következő évben a Paramount zászlókészítő vállalatnál kapott munkát. Transzparenseket, zászlókat tervezett üzletek, politikusok és különféle mozgalmak felkérésére, illetve jeles eseményekre, mint például külföldi államfők, méltóságok látogatásaira.

1981-ben csatlakozott a két évvel korábban alapított Sisters of Perpetual Indulgence-hez: a meleg férfiakból álló csapat tagjai apácaruhákba öltözve, vallási jelképeket szatirizálva tiltakoztak a szexuális intolerancia ellen. „Bohócok és médiamartalócok, egyenesen a francia forradalomból. Volt bennük valami csodálatosan szörnyű, vizuálisan és szimbolikusan egyaránt” – mesélte később erről. A csoportnak 1983-ig volt tagja, de a vallási szimbólumokat az ezt követő években is használta különféle alkotásaiban, illetve figyelemfelkeltő akcióiban. Az 1990-es Meleg Szabadság Parádén például Jézusnak öltözött és rózsaszín testfestékkel öntötte le magát, így tiltakozva a homofób Jesse Helms szenátor ellen, aki megpróbálta megszüntetni a Nemzeti Művészeti Alapítványt a meleg művészet támogatása miatt. 

A Paramount 1987-es megszűnése után Baker továbbra is transzparensek és zászlók tervezésével foglalkozott, mindemellett a képzőművészetnek, illetve a melegjogi aktivizmusnak élt. 1994-ben San Franciscóból New Yorkba költözött. Ugyanebben az évben, a Stonewall-lázadás 25. évfordulója alkalmából elkészítette a világ addigi legnagyobb, 30 x 5,280 láb méretű szivárványzászlaját, mely a Guinness Rekordok Könyvébe is bekerült. 2003-ban egy ennél is monumentálisabb, 2 kilométer hosszú zászlóval döntötte meg a saját rekordját, melyet a Key West Pride-on feszítettek ki a Mexikói-öböl és az Atlanti-óceán között.

Eleven ikon

Az ezredfordulót követő években Baker a meleg kultúra eleven ikonjaként járta a világot. „Büszke volt és csodálkozott, hogy a szivárvány hogyan ölelte körbe a világot. A művészete kezdetben nagyon konfrontatív volt, az idők folyamán azonban fejlődött és változott, ahogy ő maga is változott, érettebbé vált és egyre többet látott a világból” – fogalmazott Cleve Jones.

2008-ban visszatért San Franciscóba, hogy segédkezzen Gus Van Sant Milk című filmjének munkálataiban, melyet a mártírhalált halt Harvey Milk életéből forgatott. Több korabeli transzparens másolatát elkészítette és egy cameo szerepet is eljátszott a filmben.

2012-ben súlyos agyvérzést kapott, melynek következtében a bal oldalára elveszítette a motoros képességeit. Az orvosok pesszimista prognózisa ellenére azonban, hatalmas akaraterővel személyes rehabilitációba kezdett és még azon a nyáron újra megtanult kézzel varrni és festeni.

2016-ban a Pride hónap alkalmából meghívást kapott a Fehér Házba, ahol egy kézzel festett szivárványzászlót adott át Barack Obama elnöknek. 2017-ben, egy Donald Trump elleni manhattani tüntetésen a nácik által egykor a homoszexuális foglyok azonosítására használt, rózsaszín háromszöggel ellátott rabruhában vonult fel. Ez az öltözék volt az utolsó ismert alkotása. 2017. március 31-én, szívelégtelenség következtében, álmában halt meg New York-i otthonában. 

Mint arra Cleve Jones rámutatott: a szivárványzászló Gilbert Baker ajándéka volt a világnak. „Ahogy egyszer mondta nekem, amikor a zászlót először kibontották, abban a pillanatban tudta, hogy ez élete munkája.” 

A cikk elkészítéséhez felhasznált források: The New York Times, San Francisco Chronicle, gilbertbaker.com

Még több különleges élettörténet

• Eleven műalkotásként élt, elszegényedve halt meg a 20. század elejének legextravagánsabb nője, Luisa Casati
• “Megvetem az egyszerűséget, az a tagadása ugyanis mindennek, ami gyönyörű” – így élt Norman Hartnell, II. Erzsébet kedvenc divattervezője
• Emilie Flöge, az elfelejtett divatforradalmár