Erotikus parfümöket tervez a pápa macskaimádó szabója, Filippo Sorcinelli

Filippo Sorcinellit leggyakrabban a pápa szabójaként emlegetik, ez azonban “csak” az egyik titulusa. Azon felül ugyanis, hogy jelenleg ő világ egyik legkeresettebb miseruha-tervezője, még profi orgonista, parfümőr, fotós és festőművész is. A 46 éves multitalentum azonban mégsem érzi kiváltságosnak magát: 

Az orgona hangjától a fétisparfümökig 

Sorcinellit még óvodás korában ejtette rabul a templomi orgonamuzsika. Megtanult játszani a hangszeren és olyan tehetségesnek bizonyult, hogy 13 évesen már több katolikus templomban is rendszeresen orgonált. Művészeti középiskolába járt, képzőművészek mellett gyakornokoskodott, később pedig Rómában, a Pápai Szakrális Zene Intézetében tanult tovább. Mindezzel párhuzamosan megragadta az egyházi viseletek világa is. 2001-ben készítette el élete első miseruháját egy ismerős pap számára. Hamarosan aztán már sorra kapta a megrendeléseket, így családi segítséggel megalapította a LAVS márkát, mely katolikus miseruhák, illetve kiegészítők készítésére specializálódott.

A makulátlan minőséget és egyedi látásmódot képviselő couture szabóság híre rövid idő alatt elterjedt a katolikus egyház legmagasabb köreiben is, 2005-től pedig visszatérő ügyfelei között tudhatta magát XVI. Benedek pápát is. Ferenc pápa is “megtartotta” aztán elődje szabóját, olyannyira, hogy már a 2013-as beiktatási miséjén is Sorcinelli kreációjában jelent meg és azóta is gyakran viseli a LAVS miseruháit.

Sorcinelli az első parfümjét a miseruhák szállítására használt dobozok illatosítására alkotta meg, abból a célból, hogy a megrendelői számára még komplexebb és felemelőbb élményt nyújtson azok kibontása. Az illat azonban annyira betalált, hogy kuncsaftjai jelezték, abból is szeretnének vásárolni. Sorcinelli ezért 2013-ban UNUM néven parfümmárkát alapított.

Kreációinak ihletői kezdettől fogva elsősorban a gótika és a szakralitás, ám a tömjénfüst és a rózsák mellé időközben mind hangsúlyosabb módon csatlakozott be az erotika is. Olyannyira, hogy legutóbbi X SE’ nevű kollekcióját már “a perverzió kivonataiként” aposztrofálta, a négy parfüm ugyanis tabudöntögető módon ötvözi a katolikus szellemiség és a szexuális fetisizmus különféle irányzatainak illatmotívumait.

A miseruhák és parfümök tervezése mellett Sorcinelli nem hagyott fel a zenéléssel sem, olyannyira, hogy 2015-ben még egy lemezt is kiadott, melyen Johann Sebastian Bach, Pierre Cochereau, és Charles-Marie Widor műveit adja elő, de közösségi médiafelületein is rendszeresen oszt meg olyan hangfelvételeket, illetve videókat, melyeken orgonán játszik, a klasszikusok mellett kortárs improvizációkat is. Mindemellett pedig festmények, művészi fotók és installációk készítésével is aktívan foglalatoskodik. 

Lüktetések és szorongások

“A művészet nem hagyhatja figyelmen kívül a saját eredetét. A művészet a belsőnkből fakad, ahol titkok, lüktetések és vágyak rejlenek, melyre a szenvedéssel kapcsolatos szorongásaink és félelmeink rétegződnek. Mindezek a tényezők alkotják a lelkünket, ezt a különleges, érinthetetlen ajándékot. Ez a művészet: mindenütt keresni a szépséget, formálni a lelket, hozzáférhetővé tenni, megrajzolni a kontúrját, legyen az figurális vagy elvont” – fejtegette Sorcinelli a Tone Glownak adott interjújában.

Bár a munkásságában nyilvánvalóan szignifikáns szerepet tölt be a katolicizmus, magáról a hitről inkább ökumenikusan gondolkodik. “Világos, hogy a lélek vezet minket arra, hogy valami felettünk álló dologról beszéljünk. Valami isteni dologról, mert annak elérése mindenkinek célja, akár katolikus, akár nem.”

Művészetében, mint fogalmaz, minden mindennel összefügg. “Az egyházi öltözékekből táplálkoztak az illataimmal kapcsolatos vízióim, melyek aztán kitágították a látásmódomat fotósként. A fotográfia feketére festette az új haute couture kollekciót, ami pedig az orgona-improvizációimon éreztette a hatását. Mindennek megvan a maga ideje, hogy határok és törés nélküli kreatív folyamattá váljon.”

Sokrétű alkotói tevékenységéből saját bevallása szerint a humor az, ami leginkább hiányzik. Azt mondja, azt inkább meghagyja a humoristáknak, a saját vidámabbik oldalát pedig csak a barátainak mutatja meg, egy pohár bor mellett.

A DW.com riportjában elárulta, hogy a két pápa, akiket alkalma nyílt öltöztetni, egészen másképp viszonyul az egyházi viseletekhez. Míg XVI. Benedek a kissé díszesebb, feltűnőbb irányvonalat követte, addig Ferenc pápa a minimalistább stílust részesíti előnyben. Az ízlésbeli különbségek szerinte elsősorban abból adódnak, hogy a két pápa egészen más kultúrából származik. Rámutatott azonban arra is, hogy a miseruhának nem azt a személyt kell kifejeznie, aki viseli, úgy nem is lenne értelme. “A miseruha nem színházi jelmez, el kell emelkednie a személytől, aki viseli és azt képviselni, akinek a nevében teszi ezt. Benedek pápa maga is azt mondta, hogy a pap Isten szolgálatának eszköze, az ő nevében cselekszik, hírvivőként.”

Sorcinelli egyébként azt mondja, minden egyes kreációjára úgy tekint, mintha a gyermeke lenne, függetlenül attól, hogy azt a pápának, vagy egy egyszerű plébánosnak készíti.

Még több extravagáns életút

• “Nincsenek szabályaim, mert úgyis csak megszegném őket” – Iris Apfel 100 éves
• Az ember, aki a szivárványzászlót ajándékozta a világnak – Gilbert Baker sokszínű élete
• Eleven műalkotásként élt, elszegényedve halt meg a 20. század elejének legextravagánsabb nője, Luisa Casati