Miközben ezeket a sorokat írom, az egyébként elsötétített lakásban, a hőmérő 29,2 fokot mutat. Fontos tény, hiszen a szén-dioxid-kibocsátás növekedését, mint a klímaválság egyik legdominánsabb szereplőjét most a saját bőrömön tapasztalom, mindenki mással egyetemben. A kérdésre, pedig, hogy jön ide a fenntartható ruhatár szerepe, nagyon egyszerű a válasz: a divatipar a globális szén-dioxid-kibocsátás 10 százalékát teszi ki, ez több, mint a nemzetközi repülésekből és hajózásokból fakadó kibocsátás együttvéve, arról nem beszélve, hogy ötödét szívja fel annak a 300 millió tonna műanyagnak, amit egy év alatt világszinten előállítanak. (És a gyártás során elképesztően sok vizet szennyeznek el. – a szerk.) Ha ehhez még hozzáadjuk, hogy a textilek 87 százaléka a hulladéklerakóban végzi, és azt is, hogy milyen körülmények között készülnek ezek a darabok, akkor kiderül, hogy a fenntartható ruhatárnak igenis van létjogosultsága, és a műanyagmentes júliusnál nincs jobb alkalom arra, hogy a téma végre nagyobb fókuszt kapjon.
Oké, de mi az a fenntartható divat?
Ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni egy gyűjtőfogalommá, akkor azt mondhatjuk, hogy minden ruha, ami környezetkímélően és etikus gyártási körülmények között készül, az fenntartható. Persze a dolog azért ennél összetettebb, hiszen a szén-dioxid-kibocsátástól kezdve a túltermelésen át a hulladékcsökkentésig, valamint a munkások biztonságos és tisztességes munkakörülményeiig rengeteg kulcsfontosságú tényező van a fenntarthatósági mátrix szempontjából.
Kelemen Nóra, a Zöld Gardrób tulajdonosa úgy fogalmaz, hogy „a slow fashion egy fenntartható lépés, le a túlfogyasztás útjáról, át a tudatos fogyasztóéra”. A ruhacégek szempontjából ez egy környezetileg tudatos gyártást jelent (kevesebb, de jobb minőségű kollekcióval, átláthatósággal és magas etikai standarddal), míg a vevő szempontjából egy tudatos életvitelt, azaz, hogy használjuk, amink van, használtan vásárolunk, ha pedig mégis újonnan kell megvenni valamit, akkor az életszemléletünkkel egyező ruhák gyártóitól válogatunk. Nóra szerint az már jó kiindulópont, ha egy adott ruhadarab valamilyen fenntarthatósági tanúsítvánnyal van ellátva, illetve hangsúlyozza, hogy vannak már olyan applikációk (például a Good On You –a szerk.), amik próbálják ezt az egészet mérhetővé tenni, de mégis azt gondolja, hogy itt az egyén is szerepet kell, hogy kapjon.
A fenntartható ruhatár szerintem teljes mértékben attól függ, hogy neked mit jelent. Nagyon jó és nagyon rossz példákat lehet mondani, de ez valójában inkább egy skála, ami az egyéntől is függ, rengeteg szemponttal. Például az újrahasznosított anyagok szerinted a legjobbak? Vagy a biopamutra voksolsz? Esetleg a legfőbb szempontod az, hogy vegán ruha legyen? Magyar legyen? Vagy Fair Trade tanúsított gyártású? A fenntarthatóságnak lehetne ismertető jegye, hogy egy ruhát legalább tíz évig hordunk, de nyilván, ha az már nem felel meg valamilyen oknál fogva, akkor muszáj új darabokat beszerezni. Emellett persze elmondható az is, hogy az a ruha a legjobb szándékkal készüljön a környezet szempontjából, minél kisebb ökológiai terhelése legyen, és az adott márka vagy gyártó etikus körülményeket biztosítson a dolgozóinak.
Ez azonban nem azt jelenti, hogy kizárólag akkor beszélhetünk fenntartható ruhatárról, ha új dolgokat vásárolunk, a használt darabok is remek kiinduló pontot jelenthetnek, hiszen ezzel új esélyt adunk valaminek, ami egyébként a szemétdombon végezné.
Figyeld a tanúsítványokat!
Ezek a jelölések irányadók lehetnek, hogy az adott ruhadarab fenntartható forrásból származik-e, de ha biztosra akarsz menni, akkor mindig érdemes az kinézett ruhaneműt önállóan is ellenőrizni, mert számos standard és certifikáció létezik ezekre vonatkozóan:
Fairtrade International (FLO): nonprofit szervezet, ami vállalatoktól és cégektől függetlenül a fair kereskedelmi gyakorlat megteremtésén dolgozik. Elítéli a kizsákmányoló üzletpolitikát és jobb árakkal, valamint megfelelő munkakörülményekkel lehetővé teszi a termelői oldal számára a függetlenséget.
Fairtrade Foundation: a Fairtrade Internationalhez a tisztességes üzletpolitikát rejti a megnevezés, ám ez az Egyesült Királyság területén gyártott termékekre vonatkozik.
GRS – Global Recycled Standard: a GRS a teljes ellátási láncot vizsgálja, annak nyomon követhetőségével, valamint a környezetvédelmi elvek betartásának szigorú kritériumaival.
Global Organic Textile Standard (GOTS): A GOTS a bio minőséget biztosító textilipari standard, ami az egész világra érvényes kiterjedésű. Ez is az ellátási lánc egészét vizsgálja, az egyik leggyakoribb minősítés a fenntartható ruhák esetében.
OEKO-TEX STANDARD 100: Ez a logó a biztosíték arra, hogy az adott ruhadarab tesztelve volt és semmilyen egészségre káros anyagot nem tartalmaz még nyomokban sem.
PETA: A nevet nem nagyon kell bemutatni, a PETA az a nemzetközi állatjogi szervezet, akik ebben a felállásban garantálják, hogy az adott ruha állatmentes termelői láncon keresztül készült, és teljesen vegán.
Soil Association: Az Egyesült Királyság legnagyobb bio tanúsítványa, ami igazolja, hogy a textíliák bio termesztésből származnak, és az ezzel kapcsolatos előírásoknak megfelelnek.
World Fair Trade Organization (WFTO): A WTFO 10 alapelvre épül, amit csak azok a gyártók, forgalmazók, exportőrök, nagy- és kiskereskedők kaphatnak meg, akik 100%-os elköteleződést mutatnak a fair kereskedelem iránt. A pontos alapelvekről a szervezet oldalán olvashatsz.
Fenntarthatóság vs. megfizethetőség
2013-ban több tízezer bangladesi ruhaipari dolgozó tüntetett azért, hogy a bérük elérje a 100 dolláros minimálbért, ami még a mostani árfolyamra átszámolva sem üti meg a 40 ezer forintot. Ezek az emberek a legnagyobb világmárkák ruháit varrják, és mégis rettenetes körülmények között kell gályázniuk, ahogyan arra a The True Cost című dokumentumfilm is rámutat, amit nem mellesleg Colin Firth exfelesége, Livia Giuggioli jegyez.
Több százan összezsúfolva, levegőtlen helyiségekben, napi 12 vagy annál is több órában, lehetetlen feltételek mellett gyakorlatilag csak a túlélésre játszanak, és sajnos – attól függetlenül, hogy a jelenség már széles körben ismert – még mindig ki vannak szolgáltatva a munkaadóiknak.
Egy olcsó ruha árát valahol máshol fizették meg, nem a pénztárnál. A silány minőséget és a természeti környezet rombolását szintén. A modern rabszolgaság és a ruhaipar két teljesen összefűződő fogalom, nem véletlenül
– mondja Kelemen Nóra és igaza van, a gazdasági, társadalmi és környezeti összefüggések a szuper olcsó darabok és a mélyszegénységben élő gyári munkások között, gyakorlatilag tökéletesen leképezik, hogyan működik a fast fashion motorja, így amikor a fenntarthatóság és a megfizethetőség összeférhetetlenségéről van szó, érdemes mérlegelni, hogy miért kerül többe egy etikus darab szemben azzal, amit bármilyen plázában megvásárolhatsz.
Forrás: Getty Images
A szakértő szerint az, hogy valakinek mi a drága, pont ugyanúgy egyén függő, mint, a fenntarthatóság kérdése, hiszen nagyon eltérő a prioritásunk. Van, akinek az a fontos, hogy bio élelmiszert vásároljon, megint másnak az, hogy milyen darabok lógnak a szekrényében. „Nyilván, akinek napi megélhetési problémái vannak, nem fog ilyen ruhát venni, de neki a second hand még mindig remek kiindulási pont a fenntarthatósághoz vezető úton.”
A ruha árába egyébként az is beletartozik, hogy hányszor fogod viselni, ez az úgynevezett cost per wear mutató.
„Ha egy leértékelt, 2000 forintos pólót két mosás után nem tudsz többet felvenni, akkor hiába volt olcsó, viselésenként ezer forintba került, így a CPW költsége magas marad. Ellenben, ha egy 20 ezer forintos pulcsit 100 alkalommal fel tudsz venni, akkor a viselési költsége 200 forintra jön ki alkalmanként, így az egy jó befektetésnek tekinthető” – magyarázza Nóra.
Sőt, az árhoz számolható az egészséged is, hiszen, ha olyan ruhát viselsz, amiben káros anyagok vannak, hosszú távon nem tudhatod, milyen betegségek okozói lesznek ezek a darabok. Ha így tekintesz a fenntartható ruhákra, akkor a minőség könnyebben számszerűsíthető, de összességében az teszi fel az i-re a pontot, hogy hozzászámolódik a csökkentett ökológiai lábnyom és a morális elégedettség is, hogy sem állatnak, sem embernek nem kell ezért szenvednie.
Fotó: Getty Images/photoguns
Az átalakítás itt kezdődik
Félreértés ne essék, a fenntarthatóság nem azt jelenti, hogy akkor most minden ruhádat, ami esetleg műszálas vagy nem etikus helyről származik, dobd a kukába vagy adományozd el, sőt! Akkor leszel igazán „zöld” ebben a kérdésben, ha a ruháid nagy részét addig viseled, ameddig csak lehetséges, ehhez pedig nagyon fontos, hogyan tisztítod, tárolod őket, és az is, hogy adott esetben hányszor veszel fel valamit, mielőtt a szennyeskosárba kerül. Ha nem indokolt – például csak 1 órát volt rajtad, míg kiszaladtál a boltba – felesleges rögtön mosásba küldeni a holmit. Emellett nyilván az sem mindegy, hogy milyen mosószert használsz, vagy milyen mosási programot indítasz el. Ha mégis vásárolni kell, mert valami tönkrement, vagy már nem hordható, akkor pedig tedd az alábbiakat:
Írj egy listát, hogy neked mit jelent a jelenlegi élethelyzetedben egy fenntartható ruhatár. Lesz rajta 5-10-20 pont, menj végig rajta, mielőtt megveszel valamit. Ha hatalmas nagy mázlid van, mindet kipipálhatod, de már az is tök jó, ha a neked legfontosabbak teljesülni tudnak
– mondja Nóra, hiszen mindenki a saját életében próbálja a neki megfelelő darabokat választani, amiket a legtovább tud hordani, amiket a legjobban szeret. Ez egy lassú folyamat, és lényeges, hogy a végső ruhatár ne csak fenntartható legyen, hanem téged tükrözzön: „Fontos, hogy szeressünk a ruháinkat, különben nem fogjuk őket hordani.”
Kis ruhatárból okosan
Becslések szerint az évente gyártott ruhadarabok 2000 óta megduplázódtak, és a felmérésekből az is egyértelműen kiderül, hogy feleannyi ideig hordjuk a ruháinkat, mint akkor, tehát sarkosítva a fogyasztói társadalom ugyanúgy okolható az ultra fast fashion iránti igény miatt, mint maguk a gyártók. Ehhez még az is hozzátartozik, hogy a ruhatárunknak nagyjából a 20 százalékát hordjuk, a fennmaradó 80 százalék általában csak ritkán kerül elő a szekrényből, vagyis teljesen felesleges nagy mennyiségű, de kihasználatlan gardróbban gondolkodni, helyette kialakíthatunk egy kisebb vagy akár egy kapszula ruhatárat, ami sokkal inkább személyre szabott, jól kombinálható, átlátható, kevesebb helyet foglal és nem utolsósorban a minőségi darabokra fókuszál, amik hosszabb ideig hordhatóak.
Amennyiben valami tönkremegy és javítható, vagy legalább átalakítható, akkor éljünk a lehetőséggel és adjunk neki esélyt egy új szerepre. A lyukas nadrágból még lehet rövidnadrág, a kifakult, de tiszta és hordható póló még megállja a helyét pizsamafelsőként. A second hand és vintage boltok, a ruhacserék, garázsvásárok, sőt, az internetes piacterek is jó lehetőséget kínálnak arra, hogy egy-egy darabot beszerezz. Ha pedig ez nem megoldható, akkor pedig még mindig ott vannak az olyan kisvállalkozások, akik viszonteladóként vagy tervezői minőségben alternatívát jelentenek, ezzel a hazai vállalkozásokat is támogathatod.
Fotó: Getty Images/netrun78
Legyél a saját kritikusod!
A fenntarthatóságra való igény megjelenésével a greenwashing a divatiparban is felütötte már a fejét, becslések szerint a ruházati márkák zöldre vonatkozó állításainak 59 százaléka megalapozatlan vagy félrevezető. A homályos, de jól csengő hívószavakkal, mint amilyen például a fenntartható, a környezetbarát, a tudatos, a felelősségteljes, azt sugallhatják, hogy egyes darabok fenntarthatóbbak, de valójában a gyakorlatban ezt semmi nem támasztja alá. Gyakori az is, hogy a címkére olyan ábrát nyomtatnak, ami a természethez való kapcsolódást jelzi, de amennyiben ez nem tartozik a nemzetközileg elfogadott tanúsítványok közé – a leggyakoribbakat fent találod –, úgy valójában ez is csak szemfényvesztés, úgyhogy legyél nyugodtan kritikus a választásoddal szemben!
Forrás: Vouge, Bloomberg, Impakter