Az orosz-ukrán háború hatása a divatra

Az 1929-39-es nagy gazdasági világválság idején az Egyesült Államok egyes területein úgy elszegényedtek az emberek, hogy szó sem lehetett róla, hogy ruhaanyagokat vásároljanak maguknak. A gabonagyártók erre reagálva úgy segítették a nőket, hogy a liszteszsákok anyagára különféle mintákat nyomtattak, így volt rá lehetőségük, hogy azokból ruhát varrva valamelyest változatosan öltözködjenek. A divat szerepe, akkor, mint most is, nem csupán reakció volt a világ történéseire, de a hit és remény megtartásának eszköze is. A harmincas években válság volt, most az is fennáll, tetézve a háborús helyzettel. A divat erre szükségszerűen többféleképpen reagál.

Az ukrán nők

A volt Szovjetunió idejéből maradt ránk a sztereotípia, miszerint az orosz és nyilván az ukrán nők is erősen sminkelnek. A rendszerváltás előtti, illetve környéki időkben sok orosz nő használt kék szemfestéket és vörös rúzst – A Szovjetuniónak saját gyártmányú, színesceruzához hasonló termékei voltak. És mivel hazájuk időjárása miatt inkább jártak bundában, mint szövetkabátban, elég könnyen fel lehetett ismerni őket az utcán.

Ma ezek a sztereotípiák még mindig élnek, csak valamelyest módosultak: a TikTokon például nagyon gyakori téma kelet- és nyugat-európai nők stílusának összevetése, amelynek eredménye továbbra is az, hogy a kelet-európai nők inkább igyekeznek megfelelni a nőiességről alkotott hagyományos sztereotípiáknak, mint nyugati társaik.

A jelenlegi helyzetben azonban a smink megvásárlása a bojkottok miatt, használata a háborús helyzet miatt nem prioritás. Az ukrán nők, akik a közösségi médiában hírt adnak helyzetükről, sürgetőbb ügyekkel foglalkoznak. Amit megtartanak a rutinjukból, az a bőrápolás és a rendezett kinézetre való törekvés, ami a méltóság megtartásának egyik eszköze háborús helyzetben.

Armani milánói divatbemutatóján csendben vonultak a modellek (Fotó: Jacopo Raule/Getty Images)

A nemzetközi színtér

A nyugati világban nem csupán a híroldalak foglalkoznak az orosz-ukrán konfliktussal, de a közösségi média is erősen tematizálja. Így a divatházak, amelyek ma már elsősorban a közösségi médián keresztül érik el a vásárlóikat, rá vannak kényszerítve, hogy valamiképpen részt vegyenek a háborút övező intenzív diszkurzusban. Ez sokszor esetlennek tűnt, de sem tapasztalatuk nem volt ebben, sem idejük felkészülni a helyzetre. Ukrajna megtámadása pont a milánói divathéttel esett egybe, így az elsők között Giorgio Armani volt, aki reagált a történésekre: zene nélkül küldte a kifutóra modelljeit, a Nanushka bemutatóján az ukrán himnusz szólt. Az ezt követő időszakban több neves divatház, köztük a Balenciaga és a Lanvin kollekcióiban, illetve kampányaiban is visszaköszöntek az ukrán zászló színei.

Az ukrán zászló színei a Balenciaga és a Lanvin divatház kollekcióiban (Fotók: Profimedia/Lanvin)

A divatipar kevésbé elméleti módon is támogatta az ukránokat: első körben bojkottálták Oroszországot, így ott bezártak a nálunk is ismert fast-fashion üzletek, amelyek profitjának 11 százaléka származott a térségből, de a luxus szegmens, amely összprofitjának 4-5 százaléka érkezett Oroszországból és Ukrajnából, szintén bezárta üzleteit. Ez, valamint a textiliparban használatos kőolaj és a szállítási költségek emelkedése az iparágnak is ártott, amely más módon próbált profitot termelni és egyrészt a luxusszegmensben árakat emelt, másrészt a távol-keleti vásárlókat célozta meg, akiket egyébként nem érint ez a háború.

A giga luxusvállalkozás, az LVMH 5 millió eurót adományozott a Nemzetközi Vöröskeresztnek, míg A Prada, Armani, Gucci, Alexander McQueen, Valentino és Christian Louboutin divatházak az ENSZ menekültügyi szervezetét támogatták. A Louis Vuitton egymillió eurót adományozott az UNICEF-nek az ukrán menekültek segítésére. A L’Oréal higiéniai termékeket szállíttatott a háborús zónába, illetve azokra a helyekre, ahová a menekülteket várták.

Csendes divat

A divatipar mindemellett a saját eszközeivel, dizájninnovációkkal, releváns motívumok használatával és adott esetben a szolidaritás más úton történő kifejezésével is reagált a kialakult helyzetre.

Paul Smith úgy nyilatkozott, hogy a divatban előtérbe kerül a kényelem és a funkcionalitás. Mindemellett megjelent az úgynevezett csendes divat is. A trendelőrejelzések korábban arra számítottak, hogy a világjárványt követően elsősorban partiruhákra lesz nagy a kereslet, hiszen a karanténból kiszabaduló emberek újra társaságba akarnak majd járni. Ehelyett azonban az emberek egy tetemes része tartósan átalakította az életvitelét a járvány hatására, azaz úgymond benne ragadt az elszigeteltebb életmódban, másrészt – és ez különösen a háború kezdeti időszakában volt jellemző Európában, de még ma is érzékelhető: hivalkodóan bulizni nem éppen divatos mostanság. Így született meg a „csendes divat”, melynek stílusbeli egyszerűsége mellett a barna mint legkevésbé szexi szín megjelenése a legfőbb jellemzője. A barna szín utoljára kilencvenes évek közepén volt divatszín, akkor a grunge-ellenkultúra részeként, most pedig közvetetten a háború hatásáról árulkodik.

Mivel a háború több, mint egy éve tart, az ukrán tervezőknek idén más országok divathetei – köztük a budapesti, a berlini, illetve a közelmúltban megrendezett londoni és párizsi – nyújtottak lehetőséget arra, hogy ott mutassák be a világnak aktuális kollekcióikat. Az ukrán dizájnerek pedig egyfajta fantáziavilágba vonultak vissza a háború borzalmai elől. „Csak el szeretnék menekülni a realitás elől… örömet okozni, és szépséget hozni” – nyilatkozta a Reutersnek Ksenia Schnaider kijevi divattervező.