Soha többé #badhairday! A hajformázó, ami megváltoztatja az életedet

Minden a pandémia alatt kezdődött. Amíg mások kenyeret sütöttek, felfedezték újra a biciklizés szabadságát, valamilyen új készség elsajátításán dolgoztak, esetleg végeláthatatlan sorozatmaratonokat tartottak, addig én teljesen ráfüggtem az influenszertartalmakra. Válogatás nélkül néztem a reggeli rutin videókat, a lakberendezős és takarítós tartalmakat, de különösen nagy hatással voltak rám a beauty-infleunszerek vlogjai, ahol először találkoztam a Dyson hajformázóival. Órákon át néztem, ahogy vadidegen nők egyenesítik, göndörítik és formázzák a hajukat, és már vizionáltam magam előtt, hogy egyszer én is részese leszek ennek az exkluzív klubnak. Az „egyszer” végül a múlt héten jött el, amikor kiderült, hogy tesztelni kell egy ilyen terméket.

Mondanom sem kell, hogy majd’ kiugrottam a bőrömből a hír kapcsán, és amikor a csomag végre befutott, mindent félredobva szaladtam, hogy a kezembe vehessem az új játékszert. Az unboxing persze nemcsak engem nyűgözött le, a cicám is aktív résztvevője volt a kicsomagolásnak, de amikor látta, hogy ez se nem kaja, se nem játék, faképnél hagyott. Pedig, ha tudta volna, mit tartok a kezemben!

Erős kezdés

Az Airwrap™ Complete Long már a dobozával levett a lábamról, és ahogyan elkezdtem alaposabban szemügyre venni a tartalmát, tudtam, hogy ez nem olyan dolog lesz, amit egyetlen hajmosás alkalmával lehet tesztelni. A dobozban kétféle simító hajkefe, egy dúsító körkefe, egy simító-szárító fej, két különböző átmérőjű formázó henger, valamint egy csomózó hajkefe bújt meg, ezért úgy döntöttem, először egy egyenes frizurát próbálok ki, amilyet általában a mindennapokban is viselek. A kicsit glamúrosabb hullámokat egy másik napra tartogattam.

Erősen csomósodó hajam van, ezért hajmosás után a bontó hajkefe után nyúltam, nálam enélkül hajformázás nem kezdődhet, akkor sem, ha a fodrászok szerint főbenjáró bűn a vizes hajat fésülni. Fogazatának köszönhetően meglepően könnyen siklott a tincseimben, így már a nulladik lépésnél azt éreztem: igen, ez nekem való!

Farah után szabadon

Nem maradt hátra más, mint a szárítás. A koncepció az volt, hogy egyenes hatást érjek el, a végein kifelé szárítva, egyfajta Farah Fawcett-stílusban, bár letisztultabban. A szárító fejet felcsatolva törülközőszárazra fújtam a hajam, ehhez a legmagasabb hatóerőt és hőfokot használva. A Dyson termékeiben az a jó, hogy nem kell attól tartanom, hogy a hajszálaimat káros hőhatás éri, mert másodpercenként több mint 40-szer méri a légáramlás hőmérsékletét, és intelligensen vezérli a fűtőelemet, hogy a hőmérsékletet 150°C alatt tartsa.

És még ezzel a gondos odafigyeléssel is rekordidő alatt megvoltam a félszárazra fújással, pedig meglehetősen sok hajam van, ami a hátam közepét veri. A következő vállalás a simító hajkefe volt.

Töredelmesen bevallom, itt már nem kevés bénázással kezdtem neki a műveletnek, mert olyan volt, mintha egy óriásoknak készült hajkefét tartanék a kezemben. Négy agyérgörcs, és nyolc „ó, hogy az a…” után azt gondoltam, ezt nem csinálom tovább. A hajam szénaboglya lett, és már láttam magam előtt, hogy ezt csak olló tudja újra simára varázsolni. Végül azonban – talán valaki vezette a kezem? – sikerült ráérezni a technikára, így a kócolódós közjáték után boldogan konstatáltam, hogy a tincseim olyan egyenesek, mintha hajvasalót használtam volna. Ugyanakkor, szemben a vasalóval, a volumene egyáltalán nem vesztett a térfogatából. Ennél többre nem is vágyhat az ember lánya, ha lelapuló hajszerkezettel áldotta meg a sors.

A sokéves rutin a következő lépésnél, a dúsító körkefénél látszott meg igazán – legalábbis ennek tudtam be, hogy már elsőre úgy forgattam, mint egy jedikardot. A végekbe volument csempészni nem egyszerű, de spoilerezek: nem is lehetetlen. Itt az a titok, hogy először 10-15 másodpercig meleg levegőt kell fújni a végekre, aztán ezt kell lehűteni, hogy tartós maradjon a forma. Mivel a hajam ezután is puha, kellemes tapintású és sima lett, végül a szárító fej simító részét nem próbáltam ki, mert így is tökéletesen elégedett voltam.

Nem adom fel

Nem vagyok rutintalan hajsütővas-használó, mégis sok időbe – és jó pár oktató videóba – telt, mire végre megértettem, hogy egy újabb hajmosást követően hogy tudok loknikat varázsolni a hajamba. Mentségemre szóljon, hogy korábban sosem hallottam Coanda-hatásról, pláne nem használtam, így azon túl, hogy „valahogy” feltekeri a hajat a formázóvasra, fogalmam sem volt mitől maradnak rajta a tincseim. Mint kiderült, ez egy aerodinamikai jelenség, ami körkörös légörvényt hoz létre, ez vonzza a hajat, és egyúttal fel is tekeri azt.

A fizika sosem volt az erősségem, de azért valami így már derengett, mégis akárhogy próbálkoztam, az én hajam nem tekeredett. Vagy, ha valamilyen csoda folytán mégis, akkor is szögegyenesen engedtem le. A termék nagy szerencséjére nem vagyok az a típus, aki egykönnyen feladja, tehát újra és újra nekikezdtem, addig, míg az első gyenge hullámok meg nem jelentek. Lehet, hogy bő fél órámba telt, de végre megértettem: egyrészt nem szabad túl nagy tincsekkel dolgozni, másrészt itt is érvényes a forró-hideg hatás. Tehát addig szárítottam a vasra feltekerve egy-egy tincset, amíg száraznak nem ítéltem – a cserélhető fejeken található fogantyúval ez meglehetősen egyszerű volt, és attól sem kellett tartani, hogy leég a hajam – és ezután hideg levegővel is rásegítettem. Az Airwrap™ Complete Long azért jó, mert kialakításának köszönhetően minden gomb kézre esik, látatlanul is pontosan tudtam, mikor, mit kell nyomni. Ugyanez elmondható a feltekercselés irányáról is, gyakorlatilag egyetlen mozdulattal átállítható a formázás iránya.

Amint ráéreztem, már sokkal gyorsabban ment a dolog, és mire észbe kaptam, nagyon szép hullámok lettek a hajamban. Összességében arra jutottam, hogyha külön megszárítom és besütöm, az sokkal több idő, ráadásul még károsítja is a hajat, míg itt három legyet is ütöttem egy csapásra: szárítottam, formáztam és kíméltem.

Gyenge kezdés után… győzelem!

Mint látható, korántsem sikerült rögtön elsőre közös nevezőre jutni a termékkel, mégis azt mondanám, hogy megéri beruházni rá. Mert igen, tényleg türelemjáték volt, ugyanakkor a hatféle fejjel gyakorlatilag bármilyen frizurát el lehet készíteni, és ezért nem kell különböző készülékekből betárazni. Mindezt pedig úgy, hogy tudom, közben jó kezekben – formázófejekben – van a hajam, akárcsak úgy, mintha egy fodrász gondoskodna róla. A hajunk hosszú távú befektetés, megéri rá időt és pénzt áldozni.