Dubajban három különböző szintje van a nők áruba bocsátásának. Az első szint a legkényelmesebb: egy bárban kell esténként táncolni és iszogatni a vendégekkel. Ez szexmentes munka, a lányoknak csupán szépnek kell lenniük, és izgatóan mozogniuk. Ezzel egy hét alatt ezer eurót lehet keresni. Erre a munkára elsősorban egyetemista lányok vállalkoznak, és eleinte szentül fogadkoznak, hogy csak táncolni fognak, de az első ajánlatnál szinte kivétel nélkül elcsábulnak. Magyarországon egyre nehezebb érvényesülni, egyre kevesebb szülő engedheti meg magának, hogy elindítsa az életben a gyermekét, így amikor a hazai viszonyokhoz szokott lánynak az éjszakai bárban felajánlja egy gazdag arab férfi, hogy pár órás szexszel megkeresheti az újabb ezer eurót, csupán rövid ideig habozik, aztán az álmai miatt félreteszi az erkölcseit. Ezek a lányok nem tartják magukat prostituáltnak, úgy vannak vele, hogy Magyarországon is sokszor bonyolódnak alkalmi kapcsolatokba, és az arabbal való közösülésből legalább profitálnak. Ők már a második szint, az alkalmi prostituáltak. Körülbelül három-négyezer eurót keresnek meg egy hét alatt, és időről időre újra visszatérnek. A harmadik kategóriába tartoznak azok a lányok, akik a sejk vendégei, és akik akár tíz-húszezer euróval a markukban szállhatnak fel a visszafelé tartó gépre. Ám hogy mit kell ezért tennünk? Mindent.
A Napló riporterének, Keleti Andreának megszólalt egy modell lány, az Éden Hotelből is ismert Szandra, aki a dubajozás első szintjéig jutott.
„Egy szórakozóhelyen kellett jól éreznem magam és mosolyognom, és ezért kaptam napi százezer forintnak megfelelő összeget” – mondta el Szandra, aki állítja: ennél tovább nem ment.
