A Hatodik érzék rendezője elszabadul
M. Night Shyamalan nevét a Hatodik érzék óriási csattanója apropóján jegyezte meg a világ, és pár éven át ő volt Hollywood elsőszámú lieblingje. Aztán az olyan filmeknek köszönhetően, mint Az esemény, Az utolsó léghajlító vagy a Föld után, emberünk csúnya mélyrepülésbe kezdett, és most egy tévésorozat kreátoraként kívánja újradefiniálni önmagát. A sztori ezúttal nem a saját kútfőjéből pattant ki, hanem Blake Crouch regénytrilógiájából kölcsönözte. A regénytrilógia kifejezést hallva a rutinos sorozatnézők azonnal a fejükhöz kapnak, hogy most akkor a Wayward Pines-t hány éven át nézhetik, de a helyzet az, hogy Shyamalan a teljes trilógiát belesűrítette egyetlen évad tíz részébe, szóval bárhogy is alakul, jó eséllyel nem lesz folytatás. Én ennek csak örülök, mert már így is túl sok mindent nézek, és az első rész alapján a Wayward Pines könnyen azok közé a sorozatok közé kerülhet, amik felkerülnek a nézők “must have” listájára.
A Wayward Pines a kérdések sorozata
Egy sűrű északi erdők között lapuló misztikus kisváros, egy odaérkező és útközben csúnya autóbalesetet szenvedő öltönyös különleges ügynök, bogaras helybéliek és egy nagy, megoldandó rejtély. Az alkotók le sem tagadhatnák a Twin Peaks hatását, és szerencsére nem is teszik, viszont hiába a vitathatatlan nagy előd, az már most látszik, hogy a széria elég gyorsan levedli majd magáról a David Lynch-i hatásokat, és valami egészen vad irányba viszi el a cselekményt, ami már az első részben sem piskóta.
Ahogy azt Shyamalantól várnánk, a nyitány teli van kérdésfelvetésekkel, a misztikum és a nagy rejtély felépítésével, viszont a válaszokkal egyelőre adósunk marad. Nem derül ki, miért nincsenek tücskök a városban, ahogy az sem, miért figyelnek meg mindenkit kamerákkal, miért kamuzik mindenki az idegenből jött nyomozónak az egy szem csinos bárpultos lányt leszámítva, és az is rejtély marad, hogy a város egyetlen országútja miért kanyarodik vissza önmagába ahelyett, hogy bárhová is vezetne. Egy biztos: annyi különleges dolog rejtőzik ott, hogy a néző az első rész során vagy besokall tőle, és rájön, hogy ez az egész nem neki való, vagy teljesen beszippantja, és várja, hogy talán a folytatásban már ne csak kérdéseket, hanem válaszokat is kapjon.
A második rész után okosabbak leszünk
A sorozat képi világa mozifilmesen igényes (az első rész kulcsmomentumának számító nagytotál például gyönyörű lett), a szinte üres kórház a rémisztően kedves nővérkével (Melissa Leo alakítása hátborzongató) pedig garantáltan lúdbőrös élményt kínál. Hatvan perc alapján borzasztó nehéz megítélni egy tízrészes szériát, de az biztos, hogy Shyamalanék ügyesen vezetik a nézőt, mutatják be a karaktereket, és a feszültségkeltés is megy rendesen. Az már most látszik, hogy a Wayward Pines-on túli világ – a nyomozó családja és kollégái – is fontos szerepet játszik majd a cselekményben, de nagyon kevés dolog jelenthető még ki biztosan az ízelítő után. Egyben azonban biztos vagyok: a Wayward Pines kiállta az első próbát, és nagyon kevés néző fogja csak elkaszálni az első rész után, viszont annál többen várják majd a folytatást. Végül is ez lenne egy pilot célja, nem igaz?
Matt Dillon (Keresd a nőt!) dolga egyelőre annyi, hogy bamba arccal ne értse a körülötte zajló dolgokat, és ezt hozza is séróból, de bizonyára a szerepe később komplexebb lesz ennél. Ha Shyamalanék annyira ügyesen adnak majd válaszokat, ahogy a kérdéseket is felteszik, a Wayward Pines év végén ott lehet 2015 legjobb sorozatai között. Ha azonban a rendező-gurun elhatalmasodik az egója, aminek Az eseményt és a Lány a vízbent köszönhetjük, akkor pont arra lesz jó, hogy a mozifilmes után a tévés világ kapui is bezáruljanak előtte. Én inkább az előbbiért szurkolok, már csak azért is, mert a kilencedik részt maga Antal Nimród (Kontroll) rendezte, ráadásul úgy hírlik, a tíz rész során egy-két meredek stílusváltás is várható.
A Wayward Pines első része május 14-én este 9 órakor, magyar szinkronnal debütált a FOX csatornán, és csütörtökönként jönnek az új részek.
