A Duna Ridikül című műsorának háziasszonya számára a karácsony nem az év legszebb ünnepe, ami egy szorongató időszak. “Nem mondhatom, hogy legyünk túl rajta, mert mégis itt van Máté, vele is muszáj megélni ezt a csodát” – mondja Dióssy Klári, aki az idei ünnepen azt tanulja, hogyan vágyakozzon azután, ami az övé. A műsorvezető a Best magazinnak mesélt első gyermeke haláláról, és arról, hogyan talált újra boldogságra a tragédia után.
Sokáig az volt bennem, hogy merhetek-e boldog lenni. Mátéval visszajött ez az érzés. Ő természetesen nem ismerhette a húgát, Adélkát, de van róla fénykép a szobájában, sokat mesélünk róla neki. Azt mondtuk, angyalka lett, ő pedig egy új szót alkotott az angyalkából és az Adélkából: Agyilka. Sok videónk van Adélkáról, de ezeket még nem tudtam megmutatni fiunknak, és én sem tudtam megnézni azokat. Ha megyek az utcán, hallok egy kislányhangot, aki hasonló frekvencián kacag, mint Adélka, abban a pillanatban úgy kalapál a szívem, hogy majd’ kiugrik a helyéről. Én a mai napig hallom őt. Amikor kérdezik tőlem, hány gyerekem van, mindig azt mondom, kettő. Kettőt hordtam ki, kettőt szültem, kettőt neveltem, az egyiket kevés ideig, de akkor is két gyerekem van
– fogalmazott. Adélt a Szegedi Gyermekklinikán kezelték, leukémiában szenvedett. Édesanyja arról is beszélt, gyermeke tudta, hogy hamarosan meghal.
[…] a kis karjában már nem volt hely, hogy beszúrják a kanült, így a nyakába szúrták. A kezelésektől már nem volt haja, és egyszer a vizsgálóban, ahogy öleltem magamhoz, azt mondta: “Anya, én meg fogok halni.” Akkor én is majd’ belehaltam ebbe. Aztán túléltem, mert a halála után két utam volt, vagy túlélem, vagy megyek utána. Én az életet választottam, de az nagyon soká jött, hogy elkezdjem élvezni is az életet, hogy az bármi örömet jelentsen.
Dióssy Klári kislánya halála után elvált. Aztán később a sors összehozott második férjével, Sanyival, aki a Bartók Rádió hangmérnöke.
Ő nagyon bölcsen tud szeretni: amikor látja, hogy előtör a fájdalom, csak megölel. […] Ha pedig csillapíthatatlanul fáj Adélka elvesztése, megfogom a telefont, és Adélka apukáját hívom.
A volt férjével a mai napig jóban vannak, együtt mennek a temetőbe, de a közös tragédiájuk miatt el kellett válniuk. “Elengedtük egymás kezét azért, hogy túléljük a túlélhetetlent. Amikor van egy közös veszteség, akkor azt nem biztos, hogy az ember szinkronban tudja feldolgozni. Amikor én voltam fent, ő lent, és fordítva, így harag és vádaskodás nélkül azt mondtuk: legyünk még boldogok, de egymás nélkül” – mesélte.