Tudjuk jól, hogy a teherbe esés igazi lutri: van, akinek azonnal összejön, van, aki rengeteget próbálkozik. Ha pedig az utóbbiról van szó, sok nő elkezdhet aggódni, önmagát hibáztatni a „kudarcokért” és egyre többet szorongani a terméketlenség fenyegetése miatt.
Épp ezért próbáljunk odafigyelni rá, hogy az ilyen barátokat és ismerősöket ne borítsuk ki néhány szerencsétlenül megfogalmazott mondattal. Például ilyesmikkel:
„És szerinted mikor fogsz teherbe esni?”
Szerinted, ha tudná, akkor is így aggódna…?
„Majd megtörténik, ha eljön az ideje…”
Ezt egyedül akkor könnyű gondolni, ha már van gyereked, vagy ha egyáltalán nem is akarsz.
„A türelem is az anyaság része!”
És valószínűleg a rettegés meg a szorongás is, de attól még nem túl jó ez az állapot.
„Milyen kár, szerintem annyira jó anya lennél!”
És az is lesz. Nem kell ilyesmivel nyomasztani az illetőt.
„Nem is értem, olyan fiatal vagy!”
Mert ha nem elég fiatal, akkor az a baj? Semmivel ne sugalljuk, hogy a terméketlenség a másik hibája lehet.
„Nyugi, nekünk is jó néhány hónap volt!”
De nektek össze is jött, értjük, gratulálunk. Azért nem kéne a másik orra alá dörgölni…
„Miért nem fogadsz örökbe?”
Még az is előfordulhat, ha majd egyszer úgy érzi, de ne éreztessük azt egy teherbe esni próbáló nővel, hogy már ideje lenne lemondania a szülésről.
„Mit izgulsz, még van egy csomó időd.”
Kész szerencse, hogy ez nem egy verseny. Valószínűleg az illető nem azért szeretne gyereket, mert „idő van”, hanem mert éppen most szeretne.
„Nincs szükséged gyerekre ahhoz, hogy teljes legyen az életed.”
Ismét: ez nem kötelességek kérdése. A legtöbben belső vágyuk miatt szeretnének gyereket, szóval az ilyen mondatok egyáltalán nem vígasztalóak, sőt…
„Nem kéne ennyit edzened/enned!”
Neked meg talán nem kéne beleszólnod mások életébe, nem?