Huszonöt éves koromban volt egy időszak, hogy mindenhol eljegyzéseket láttam. 27-28 éves koromban ezek az eljegyzések beértek, és sorra jöttek fel a Facebook feedemben és az Instagramon a szebbnél szebb esküvői képek. Nos, így harminc felett azt kell, hogy mondjam, hogy beértek ezek a házasságok is, és megszülettek az első babák. Persze nincs ezzel semmi baj, én nagyon örülök minden barátnőmnek, akik áldott állapotban vannak, vagy már szült, hiszen így én is kicsit közelebb kerülök a kisbabákhoz és ahhoz, hogy minél többet megtudjak az anyaságról, a gyereknevelésről és a babagondozásról.
Nem szégyen mástól tanulni
Az egész élet egy örök tanulás, hiszen előbb az iskolában, majd a munkahelyünkön tanulunk. Gyerekként igyekszünk elsajátítani minden olyan információt, amiről úgy gondoljuk, hogy később hasznos lehet, ami előrébb visz minket. Nincs ez másként a társas kapcsolatainkkal sem. Minden nőnek van legalább egy-két barátnője, akikkel mindent megbeszél, akiktől tanácsot kér és fogad el (és fordítva!), és akikre akkor is számíthat, ha az életük teljesen máshol tart. Avagy egy szingli barátnő ugyanúgy szórakoztató társaság kell, hogy legyen, ahogy egy gyerektelen barátnő egy kismama barátnőnek.
Szerencsére nekem a legjobb barátnőim nem tűntek el, miután várandósak lettek, és kibővült az életük egy örökmozgó kislánnyal vagy kisfiúval. Igaz, az idejüket jobban be kell osztaniuk, hiszen a figyelmük egy babára és a körülötte lévő dolgokra irányul, de minden csak szervezés kérdése. Szeretek találkozni a barátnőimmel kettesben, amikor csak kibeszéljük az aktuális pletykákat, hogy kivel mi van, de szeretem azokat a találkozásokat is, amikor elhozza magával a barátnőm a gyerkőcét. Ilyenkor végre nekem is van lehetőségem egy kicsit gyakorolni az anyai teendőket. Lehet ringatni egy kisbabát, segíthetek a tisztába rakásnál, az etetésnél, a fürdetésnél, vagy éppen játszhatok a kis csöppséggel.
Sok barátnőm van, akiknek már 2-3 éves gyermeke van, így játszótérre járunk, és miközben mi beszélgetünk, lehet szaladgálni a kis lurkó után, aki sorra szeretne lecsúszni az összes csúszdán, vagy éppen homokvárat építene. Az ilyen barátnős találkozók alkalmával ellestem néhány dolgot tőlük, jöjjenek ezek most összegyűjtve.
- Nem baj, ha nem tudsz mindent megcsinálni, segítséget kérni sosem gyengeség.
- Akkor aludj, amikor a babád, így nem leszel kialvatlan.
- Ne hasonlítsd magad másokhoz! Felesleges!
- Beszélgess felnőttekkel, és ne használj többesszámot, amikor magadról és a gyerekedről beszélsz. Ő egy különálló kis lény, és te is az vagy!
- Inkább nevess magadon, ha valamit rosszul csinálsz, mint hogy szégyenkezz. Bárkivel megesik, hogy fordítva adja a gyerekre a bodyt vagy a pelenkát, esetleg babakakis pulcsiban indítja útnak a férjét.
- Hallgass a megérzéseidre!
- Persze hallgasd meg az óvónő, a védőnő, a legjobb barátnőd és anyukád tanácsát, de csak akkor fogadd meg ezeket, ha úgy gondolod, hogy igazuk van.
- Sírj, nevess vagy dühöngj, káromkodj – a lényeg, hogy legyenek érzelmeid, és add is ki őket, ha valami nem jó, vagy ha éppen nagyon jó.
- Ha fáradt vagy, akkor pihenj! Senki sem fog lustának gondolni miatta, aki igen, az nem igazi barátod.
- Nem leszel jobb anya, ha 3 fogással várod haza a férjedet, miközben 4 adag ruhát kimostál, miközben inget vasalsz, és persze játszol a gyerekkel, és még a körmödet is lakkozod. Egyszerre csak egy dolgot csinálj, de azt jól!
- Ha kikészít a gyereked, mert éppen dackorszakba lépett, vagy egyszerre két foga jön, akkor gondolj arra, hogy hamarosan vége ennek, és csak a szép pillanatok maradnak.
- Esténként állj meg, és gondold végig, hogy mi mindent csináltál a gyerekeddel. Hidd el, ezek a pillanatok nagyon jók lesznek, mert szinte észre sem veszed majd, és máris felnőtt a babád.
- Szervezz felnőtt estéket, amik nem arról szólnak, hogy pelenkázni kell, és a kádban játszani. Kapcsolódj ki a barátnőiddel, menj színházba, moziba, koncertre vagy csak sétálni a környéken, esetleg a plázában körülnézni. Tudjuk, hogy rohanni fogsz haza a gyerkőchöz, de add meg legalább az esélyt!
- Nyugodtan bízz a családtagjaidban, barátnőidben, hogy ők is tudnak vigyázni a gyerekedre!
Instant anyaság
Különleges momentumként éltem meg azokat a felkéréseket, amikor a barátnőim gyerekeire vigyáztam, ha nekik éppen halaszthatatlan dolguk volt. Szeretnek felkérni a barátnők engem, mert megnyugtatom a babákat, jól el tudok velük játszani, vidám vagyok, ezt pedig a gyerekek szeretik. Bevallom, jó egy-két órára belebújni az anyuka szerepbe. Így magam is látom, hogy ez bizony nem könnyű, hiszen egyrészt óriási felelősség, hogy vigyázzak a szaladgáló, kúszó, mindent a szájába vevő babára, plusz legyek szórakoztató is, és ha sír, akkor meg tudjam nyugtatni az anyukája helyett. Nem egyszer izzadtam már le, mert úgy tűnt, hogy a gyerkőc vigasztalhatatlan az anyukája hiánya miatt, de aztán csak sikerült felülkerekedni ezen, és jót játszottunk.
Persze mindig megkönnyebbülés, amikor visszatér az anyuka a dolgáról, és átadhatom neki a babát sértetlenül és jókedvűen. Ezekből a rögtönzött pótanyaságokból viszont rengeteget tudok tanulni a babák érzelmeiről, az ellátásukról és a különféle helyzetek megoldásáról. Mit csináljunk, ha a gyerek fel szeretne mászni a legmagasabb csúszdára, de nekünk nemet kell mondani? Mit történik akkor, ha a gyerek nem hajlandó felöltözni a pelenkázás után? Mivel csillapítható a szívszaggató sírás, amit az anyuka hiánya okoz? Hogyan altassunk el egy háromévest, ha neki ehhez semmi kedve? Hogyan vegyük rá a lurkót, hogy megegye az ebédjét? Megannyi kérdés, amire meg lehet találni a választ a gyerekekre vigyázás közben! Szerencsére én már a legtöbbet átéltem, így amikor a saját gyerekemmel kerülök majd hasonló helyzetbe, akkor már lesz nem annyira félelmetes ez az egész.
Ha te is tervezed a babádat, akkor érdemes előtte sok időt eltölteni kisbabás anyukák között, és megkérni a barátnőket, hogy segíthess nekik egy-egy napon, hogy lásd, mennyi munkával és persze örömmel is jár egy kis élet egyengetése. Utána alig fogod várni, hogy neked is legyen saját kisbabád!