Szülőket kérdeztünk arról, hogy miért éri meg belevágni a babavállalásba. Mindannyian lelkesen válaszoltak, a legnehezebb az volt számukra, hogy két mondatba sűrítsék a lényeget. Anyák, apák vallottak érzéseikről, meséltek arról, miért nagyszerű dolog a gyerekvállalás.
„Mert a fiaim ölelése gyógyír minden bajra. Ha nagyon szomorú vagyok, és hozzám bújnak, ösztönösen megváltozik a világhoz való hozzáállásom. Így mindig van előre, mindig van tovább.”
„Mert attól a pillanattól kezdve, hogy meghallod a gyereked első lélegzetvételét, jobb emberré válsz.”
„Mert számunkra nem is lehetett volna csodásabb kiteljesedése a kapcsolatunknak, mint a közös gyerekeink. Ez azért ilyen szép, mert mindketten ugyanerre vágytunk.”
„Mert a család olyan erős közösség, amelyikhez nincsen fogható. Vannak nehézségek, sőt sokszor úgy érezzük, hogy elegünk van mindenből, de ez csak a felszín. Ott belül a gyerek születésétől kezdve növekszik bennünk a szeretet.”
„Mert amikor a lányom először mondta, hogy »Szeretlek, apa!«, elsírtam magam, pedig nem vagyok érzékeny fajta. Ezt az érzést mindenkinek át kellene élnie.”
„Mert hiába tűnik közhelynek, a gyerekeink a legfontosabbak az életben, és olyan kötelék fűz hozzájuk minket, szülőket, ami semmihez sem fogható.”
„Mert a lányom első igazi mosolyánál szebb emlékem nincs. Ez maga a csoda.”
„Mert a szoptatás örömét minden nőnek át kellene élnie. Az, hogy a saját testedből táplálod azt a pici lényt, aki a világon a legfontosabb neked, nagyon felemelő érzés. De ez csak egy csodás dolog, milliót tudnék mondani.”
„Mert egy kisbaba a világ legvarázslatosabb teremtménye. Három hónapja szültem, azóta fenekestül felfordult az életem, és imádok anya lenni minden nehézségével együtt.”
„Mert igaz a mondás, hogy amíg nincs gyereked, fogalmad sincs arról, milyen érzés, amikor van. Sokat ítélkeztem, míg csak kívülről láttam a gyerekeseket, de most már tudom, óriási hiba volt azt hinni, hogy én jobban tudom a dolgokat.”