De rögtön el is mondjuk, hogy aki nem néz most bután, azt nyaralása alatt könnyen megvezetik majd a pergő nyelvű spanyolok, ugyanis első mondatunk jelentése: sűrű zöldségleves.
Mégis annyi színt és illatot kölcsönöz ez a szófüzér, hogy simán elmenne köszönésnek is, pláne egy olyan országban, amelynek tájékain több szín keveredik, mint egy impresszionista szivárványban.
A Kanári-szigetek ugyanis apró kontinensekből állnak össze: a hét nagy és hat apró tengeri földdarabon olyan változatos körülményeket él meg a turista, mintha öt hónapig, öt kontinensen, öt percenként változtatta volna a helyét a nyughatatlan istenadta.
És erre meg is van minden ok, hiszen itt évszaktól függetlenül mindig kenyérhéj-barnára sül a napozó, kiváltképp, ha egész nap a tengerparton vizslatja a különböző népek lenyűgöző felhozatalát.
Gran Canaria, a keki
Gran Canaria egyébként egy hegykatlan, körben szerpentinekkel átvagdosott hegyekkel, az óceán mindenhova befurakodó sós illatával, apró falvakkal, amelyeket már rég nem a kétmázsás gaucsó őslakos nők uralnak – aki már látta a kanári termékenységi szobrokat, tudja, miről beszélünk.
A part mentén Puerto de Mogan kisvárost feltétlen útba kell ejtenünk, de csak azért, hogy útbaigazítást kérjünk: merre tovább Puerto Rico strandjára? A fürdő jól esik, mint Zalatnaynak az olvasói levél, így mehetünk tovább, hogy a legdélibb csücsökben, Maspalomas-nál tevegelésre adjuk a fejünket és a pénzünket. Mert van itt sivatag is, így aki a cápavadászatot, a csúszdaparkok tönkretételét, a hajókázást megunta, akár a líbiai sivatagi gyaloglást is behazudhatja majd a fotók nézegetése közben a közeli barátoknak.
Ha ezt nem is láthatjuk, a sziget elbűvölő csipkeszövési, hímzési fortélyait könnyűszerrel megcsodálhatjuk, ha ellátogatunk valamely tájházba. A leghíresebb a “cukornádvárosként” aposztrofált Ingenioban vár bennünket, de San Mateóban is találunk olyan emlékházat, amelyben a létező összes ereklyét együtt mutatják be a büszke helyiek.
Tenerife, a zöld
A sziget partszakaszai többnyire sziklásak, és nem tudja, mit hagy ki, aki nem keresi fel a sziget kevésbé ismert részeit, az északnyugati hegyek közé beékelődött Los Gigantes szikláit, Masca térségét. Aki azonban emberek között érzi jobban magát, bandukoljon a déli rész üdülővárosaiban, Las Americas és Los Cristianos hol kedves, hol kedvetlen utcácskáin, illetve a Kanári-szigetek legjobb strandja, a Playa de las Teresitas is itt hívogat.
De cro-magnoniak és atlantisziak ide, gaucsók oda, a szigetiek elég későn döbbentek rá, hogy a nevezettségekből, turisztikai látványosságokból meg is lehet élni: az első szállodát csak 1953-ban építették, és – ha hinni lehet a kalauzoknak – a Santa Catalina még most is a legszebb hotel a szigetláncon.
Színek garmada
Bizonyára, ha már a tizenötödik században is állt volna, akkor Kolumbusz Kristóf itt tölti el utolsó éjszakáit amerikai útja előtt. Így azonban La Gomera szigetén készülődött, annak is a fővárosában, San Sebastian-ben, hogy a nagy hajókázás előtt felvegye utolsó, tetemes ivóvízkészletét. Így La Gomerán minden Kolumbuszról szól: hol imádkozott, hol aludt, hol volt, hol nem volt – a kegyhelyeket még véletlenül sem tudjuk elkerülni.
A sziget egyébként hangulatos, banánültetvényekkel, babérerdőkkel tarkított, hegyek és sűrű zöld foltok által szabdalt vidék, ahol a békére és nyugalomra vágyók érzik legjobban magukat, még úgyis, ha a silbo ősi füttynyelvet egy-két helyi műkedvelő előszeretettel mutatja be a turistáknak.
Az apróbb szigetek közül Fuerteventura a legkeletibb, Lanzarotera a leginkább dombos, a legkisebb lakott sziget Isla de los Lobos, a ténylegesen legkisebb pedig Roque del Oeste, ami gyakorlatilag egy böszme nagy szikladarab, nem messze a Graciosa nevezetű szigettől. Adalékként írjuk, hogy Lanzarotén komoly bevételi forrást jelent a bíbortetű tenyésztése, akit érdekel, keresse fel az állattartókat lelkes és kedves érdeklődéssel, akit azonban a növénytermesztés vonz inkább, maradjon Tenerifén, kerülgessen szőlőtőkét és igyon bort.
Ihat magában, de ihat ünnepeken is, hiszen a kanáriak kevés dolgot szeretnek jobban, mint kivonulni, énekelni, “komolytalanul” ünnepelni komoly alkalmakat. Az ünnepek javarésze vallási eredetű, a leghíresebb a “Téltemető Karnevál”, amely februárban és márciusban egy hónapon keresztül bűvöli a vendégsereget; a legbensőségesebb pedig a Día Canaria, amely zárt udvarokban zajlik, turisták nélkül.
Hát, mit mondjunk, mi is irigyek lennénk a vendégekre, ha asztalunkon sancocho, erősen fűszerezett halragu gőzölögne csípős-fűszeres-fokhagymás mártásban, vagy a tengervízben főtt hámozatlan krumpli, a papas arrugadas, vagy a ropa vieja, a hús és csirkefalatok krumplis díszletek közötti formajátéka ingerelne bennünket súlyos illatokkal.
Szóval, potaje de berros y jaramagost mindenkinek!
Nézd meg a honlapot is! »
Itt feliratkozhatsz hírlevelünkre! »