A muskétások

nlc | 2007. Augusztus 28.
Kétségkívül legendás haderõ volt a muskétásoké, hírüket elsõsorban Dumasnak köszönhetik. A nagy francia történetmesélõ a legismertebb alakjait, a négy muskétást is valószínûleg élõ személyekrõl mintázta.






A képet Ivády Péter készítette
Ezt támasztja alá az a nemrég napvilágot látott hír is, miszerint egy holland kisvárosban megtalálták D’Artagnan földi maradványait. A holland-német-belga határon fekvő Maastrichban feltárt sírokról a régészek megállapították, hogy francia katonák maradványait rejtik, köztük a királyné nyakékét kalandos úton visszaszerző muskétásét is.

Athos figuráját Dumas egy valódi testőrről mintázta, illetve ezt a nevet valóban viselte élő ember, aki történetesen muskétás volt. Armand Sillégue d’Athos d’Auteville 1615-ben született, és 29 éves korában érte a halál.
Egyébként Dumas regényének címe eredetileg A három muskétás, csak a magyar fordító nevezte el őket testőrnek.


De kik azok a muskétások?





Az 1600-as évektől kezdve a francia gyalogság elit alakulatának számító muskétások kiemelt csapatai testőri megbízatást kaptak a királyi udvarban. Maguk a muskétások nevüket a korszak legpusztítóbb fegyveréről, a muskétáról kapták. A muskéta elöltöltős puska volt, melyet elsősorban a gyalogságnál használtak. Egy átlagos katona megfelelő kiképzés esetén percenként háromszor tudta elsütni a puskát, percenként négy lövés már igazi gyorstüzelő tehetséget feltételezett.

A harcmezőkön, a csatákban a muskétásokat általában sorokba rendezték. A fekvő, térdelő és álló sorok egyszerre tüzeltek. Az elöltöltős muskétával nehéz volt célba lőni, ezért ilyesmit nem is vártak el tőlük. Konkrét célpontot nem kellett választani, csak egyszerre meghúzni a ravaszt, és nagyjából az ellenség felé lőni. A muskétával egyébként úgy 225 méterre lehetett lőni.


Jó a fogad? Gyere muskétásnak!

Az 1624 táján kialakított, régi mintájú muskéta hossza 60 cm, súlya 5,6 kg. Ezt a súlyt növelte még a katonáknál lévő muníció, valamint a célzáshoz és tüzeléshez használt támasztóvilla. A lőportöltet 20 grammot tett ki, amelyet Gusztáv Adolf svéd király óta mind több hadseregben már előre papírhüvelybe csomagoltak. Töltéskor a katona fogával feltépte a papírt – a muskétásokhoz épp emiatt csak jó fogúakat vettek be –, a lőport a csőbe szórta, fojtásként belenyomta a papírhüvelyt, majd pedig a golyót. Ezt jól beleverték a csőbe, hogy a lágy ólom deformálódva a cső sima falának feszüljön, így a lőporgázok nem tudtak a golyó mellett elszökni. Elsütő-szerkezetként kanócot használtak. A kanócos puska nagy hátránya volt, hogy nedves időben szinte használhatatlanná vált.







Szigorú szabályok szerint

A kézifegyverek használata nagy pontosságot igényelt. A gyalogsági kiképzést Móric, Nassau grófja találta föl, az első kézikönyv erről 1608-ban jelent meg. Ebben a muskéta megtöltése és elsütése előírás szerint harminchét mozdulatból és ugyanennyi parancsból álló sorozatot jelentett.

“III. A muskéta nyugodjon a bal vállon, a bal kéz a puskatuson, a hüvelykujj annak mélyedésében… a závárt kissé kifelé kell fordítani, hogy a puskatus alsó része egyvonalban legyen a test közepével… stb. stb.
IV. A kanóc legyen a bal kézben, egyik vége a mutató- és középső ujj, a másik a gyűrűs és kisujj között… stb”

Fontos volt az alapos tudás, főleg a szigorú biztonsági intézkedések ismerete. Ahhoz, hogy egy-egy hadászati eljárás minden részletében megfeleljen az előírásnak, a tiszteknek és tiszthelyetteseknek betéve kellett tudniuk a kézikönyvet.





Egyébként a legügyesebb muskétás nem francia, hanem porosz volt, és történetesen király: I. Frigyes Vilmos. Ő hobbiszinten is rengeteget foglalkozott a hadviselés elméleti kérdéseivel, katonái pedig abszolút világrekordként, percenként ötször is képesek voltak lőni.

A haditechnika fejlődésével tűntek el a hadszíntérről a muskéták, velük együtt pedig a muskétások. A francia sereg elit alakulatának számító udvari testőrséget a francia forradalom söpörte el végérvényesen. A muskétások emlékét Dumas regénye, és az abból készült számtalan filmadaptáció őrzi.













Mintha Franciaországban lenne.



Készítsen mézes-mustáros csirkét az Uncle Ben’s Dijoni mézes & mustáros mártással, és érezze otthonában a hamisítatlan francia konyha ízeit.

A dijoni mustárból és mézből készült speciális mártás igazi különlegesség, amely pompás ízélményt varázsol hétköznapjaiba.


Kíváncsi más világokra is?

Akkor nézzen vissza hozzánk újra és újra, hiszen az Uncle Ben’s pár hónapon keresztül testközelbe hozza a világ legérdekesebb tájait és ízeit.
 


Exit mobile version