Hírhedt franciák, avagy pikáns akár a mustár

A francia mulatókban a könnyű kis táncosnők nem átallották derekukig rántani a szoknyát, úgy dobálni a lábaikat, hogy közben kendőzetlen kivillantak a csipkés bugyogók.

A kánkán maga volt az ördögi csábítás. Pedig a francia pikantéria már sokkal előbb bevonult a történelembe.

Szó szerint a történelembe, hiszen nem egyszer esett meg, hogy a francia koronát ugyan férfi uralkodó viselte, ám a fejet a korona alatt egy vérbeli nő csavarta el. Ha a nő történetesen a királyi korona párját viselte, az a jobbik esetnek számított.

A hírhedt királyné
Ám a királynékat sem kellett félteni, ha az uralkodásban nem, hát másban igazán nagy hírnevet vívtak ki maguknak. Ahogyan a guillotine alatt szörnyű véget ért Habsburg leány, Marie-Antoinette (Bécs,1755. – Párizs,1793.) is. Tizenhárom évesen lett Lajos Ágost trónörökös felesége, ám első pillanattól nehezen viselte a versailles-i etikettet, és mivel férje sem kereste fel sűrűn lakosztályában, hát mulatságról mulatságra táncolta végig a párizsi éjszakákat. Volt hogy egész éjjel kártyázott barátnőinél, és nem egyszer még a hajnalt is a hintójában dideregve kellett töltenie, mert férje egész egyszerűen nem engedte, hogy megnyissák neki a palota kapuit. Imádta a szerencsejátékot, csillagászati összegeket játszott el, és boldogan merült a züllött párizsi színházi életbe.




Hamarosan Franciaország leggyűlöltebb asszonya lett, a francia forradalom idején már csak az „osztrák szajha” néven emlegették. Miután férjét, XVI. Lajost lefejezték, a királynő a legszigorúbb börtönbe került. Vérfertőzés bűnével fogták perbe a tőle elszakított és előre kitervelt módon módszeresen átnevelt nyolcéves fia tanúvallomása alapján. Csak így tudták elérni, hogy a gyermek anyja ellen valljon, a történelem koncepciós pereiben ez a per kifejezetten durvának számít, mert az egész vád egyetlen gyermek vallomására épül. A királynői vádlóinak pont erre volt szükségük, Marie-Antoinette-et börtönbe vetették. Élete utolsó, börtönben töltött éveiben, újragondolva életét tanult meg királynéhoz méltó módon élni.

A titkos temetés
Voltaire, (Párizs,1694.– Párizs, 1778.) akit manapság is az egyik legismertebb francia gondolkodók és írók egyikének tart a világ, egy párizsi közjegyző fiaként látta meg a napvilágot, ám ő maga gyakorta szerette hangoztatni nemesi származását. Intim viszonyt folytatott Émilie du Chatelet márkinővel, ám házassággal nem megszentelt kapcsolatuknak a márkinő 1749-ben gyermekszülés közben bekövetkezett halála vetett véget. Voltaire majd harminc évvel élte őt túl. Az egyház azonban mégsem füllentései, vagy törvénytelen intim viszonya miatt haragudott meg rá, hanem azért, mert nem fukarkodott a katolikus egyház elleni kritikával. Így aztán, amikor 83 évesen Párizsban meghalt, titkos temetésen egy champagne-i kolostorban földelték el, ugyanis az egyház nem volt hajlandó megszentelt földben, szertartás szerint eltemetni. Néhány évvel később, 1791-ben csontjait ünnepélyes keretek között helyezték végső nyugalomra a legnagyobbak párizsi nyughelyén, a Panthéonban.

Soha nem volt se ügyvéd, se Gyula
Vidéki ügyvéd első gyermekeként látta meg a napvilágot Jules Verne, (Nantes,1828. – Amiens, 1905.) és bár apja jogi pályára szánta, és el is végezte a jogi egyetemet, mégsem praktizált sohasem. A Fény városába, Párizsba vágyott, inkább vállalta a nélkülözést is, csakhogy szenvedélyének, az írásnak élhessen.
Dumas bíztatása sokat számított a kezdő írónak, aki aztán hamar közkedveltté vált. Azóta is töretlen népszerűsége, műveit 148 nyelvre fordították le.
Népszerűségének egyik jele, hogy a magyar olvasók zöme magyarként tiszteli, francia nevét is lefordították, így lett ő nálunk Verne Gyula. És bár számos magyar vonatkozású könyvet írt – köztük a Sándor Mátyást és A dunai hajós-t – sohasem járt Magyarországon.

Amilyen kicsi volt, úgy falta férfiakat




Ha Franciaországot dalban kellene jellemezni, valószínűleg egy sanzon lenne a választott nóta, mégpedig egy Edith Piaf (Párizs, 1915. – Grasse, 1963.) sanzon. Az évszázad egyik legnépszerűbb énekesnője, egy törékeny kicsi teremtés, akit a franciák csak Veréb-nek neveztek, egy alkoholista akrobata apától és egy énekesnő mamától született. Koldult, utcán énekelt, mígnem mesébe illő módon felfedezték, és egyszeriben a világ legnagyobb színpadai nyíltak meg előtte. A hatalmas népszerűséggel nehezen birkózott meg. Az alkohol és a drog egyre nagyobb szerepet kapott életében. Szüntelenül küzdött depressziós hullámaival. Előszeretettel karolt fel fiatal tehetségeket, és előszeretettel fogadott ágyába fiatal férfiakat, és hát, hírnevének köszönhetően rajongókból nem volt hiány. Gyakran váltogatta szeretőit. Élete nagy szerelmét 1946-ban ismerte meg, ám a fiatal bokszolóval nem sokáig tartott a románc: a férfi meghalt repülőgép balesetben. Edith számára újra csak az alkohol és a drog jelentett némi vigaszt. Morfinista lett, az utcákon szedett össze ismeretlen férfiakat, velük próbálta enyhíteni magányát. Később öt évig élt házasságban a züllött dalszövegíró Jacques Pills oldalán, élete utolsó szerelme a nála 20 évvel fiatalabb görög Theo Lambukas volt, ő ápolta a már nagybeteg énekesnőt.
1963-ban halt meg, utolsó útjára több mint 40 000 ember kísérte el.

A szenvedélyes férfiszerelem
Arthur Rimbaud (Charleville, 1854. – Marseille, 1891. ) már 19 éves korára megalkotta életművét, és hátat fordított az irodalomnak, nem csoda, hisz korán kezdte. 13 évesen költőnek tekintették, 16 évesen hagyta ott vidéki életét, hogy a fény városába, Párizsba szökjön, és ott a bohém kávéházi életbe merüljön. Itt ismerte meg az akkor már nagyhírű költőnek számító Verlaine-t, barátságukat inkább szenvedélyes szerelemnek nevezhetjük.
Rimbaud mesterének tekintette a költőt, Verlaine pedig szerelemmel szerette az ifjú tehetséget, utazgatni is elvitte, együtt járták a párizsi kávéházakat. Szenvedélyes kapcsolatuk a végén odáig fajult, hogy Verlaine féltékenységében rálőtt Arthurra. Ez az epizód Verlainnek két év börtönt, Rimbaudnak népszerűséget hozott, ettől kezdve ugyanis lelkesen közölték verseit, a botrány jó reklámot jelentett.
Nem élvezte sokáig a népszerűséget, pedig nemcsak az olvasók, hanem a francia irodalom nagyjai is elismerték tehetségét. Nem volt még húsz, amikor elvonult a vadonba, egzotikus dolgok kereskedője lett, és soha többé egyetlen verssort sem írt le. 37 évesen egy marseilles-i kórházban halt meg.

Mintha Franciaországban lenne. Készítsen mézes-mustáros csirkét az Uncle Ben’s Dijoni mézes & mustáros mártással, és érezze otthonában a hamisítatlan francia konyha ízeit. A dijoni mustárból és mézből készült speciális mártás igazi különlegesség, amely pompás ízélményt varázsol hétköznapjaiba. Kíváncsi más világokra is? Akkor nézzen vissza hozzánk újra és újra, hiszen az Uncle Ben’s pár hónapon keresztül testközelbe hozza a világ legérdekesebb tájait és ízeit.