A tóparti falu különc lakói először ugyan az őrületbe kergetik, de egy jó balatoni halászlé és egy pohár hűs kéknyelű után máris más színben fest az a bizonyos öreghegyi szőlőskerttel körbevett Fenséges Rom, amelyet ráadásul még egy titokzatos legenda is övez. Tóth Gábor Ákos háromkötetesre tervezett sorozatának első részében a kiváló toszkán és provanszi minták ihlette élményirodalomba kóstol bele, hogy soha nem látott szemszögből mutassa be a Balaton-felvidék ellenállhatatlan hangulatát.
Az új regény íróját kérdeztük.
– Mire utal az Édesvízi Mediterrán cím?
– Ha az éghajlatunk egyelőre nem is, de mentalitásunk sok rokonságot mutat a mediterrán népekével. Mi mindig egy kicsit többnek akarunk látszani, mint amik vagyunk, noha elég lenne csak komolyan hinni magunkban, az adottságainkban. A Balaton kivételes miliője éppen abból adódik, hogy nem olyan szélsőséges, mint a tengerek, ráadásul a partjain ugyanazok az élmények várnak, mintha elutaznánk több száz kilométerre délre. Ezt a külföldiek már tudják, de mi pár éve még ott tartottunk, hogy ez a „pocsolya” csak az igénytelen szüleinknek volt érték. Mostanában azonban egyre többen fedezik fel ismét a tavat és környékét, és egyre többen próbálják megvalósítani mediterrán önmagukat.
– Balatoni ember ön is, a könyv mennyiben a saját története? A T. G. Oaks név trükkösen, de önre utal?
– A név rám utal, de az író ebben az esetben sem más, mint élmények szűrt gyűjteményének újrafeldolgozója: magyarán hőseim számos valóságos személyből összegyúrtak – nekem pusztán annyi a dolgom, hogy mindezt szórakoztatóan tanulságos formába öntsem.
– Miért tartotta fontosnak, hogy a Balaton-felvidékről írjon Toscana és Provence hangulatában?
– Mert ez a táj, az itt élő emberek ugyanazt az értékrendet képviselik. Nem tudják még úgy „eladni”, de hatalmas vonzerővel bírnak, magukkal ragadják a kikapcsolódni vágyókat éppúgy, mint azokat, akik a világ zavarodottsága elől menekülnek vissza a természetbe. Ráadásul ez egy nagyon komfortos természet, ahol az emberek megőriztek valamit a régmúltból, mi több, minden ellenható tényező ellenére hajlandók ezen értékek mentén élni az életüket. Nem véletlen a toszkán és provanszi élményregények sikere: az emberek szívesen eljátszanak a „mi lenne, ha…” kalandjának lehetőségével. A gasztronómiánk, a borkultúránk, a vendégszeretetünk legendás – az eladásban viszont lenne még mit tanulni. Hiszek benne – és a külföldi példák is ezt igazolják –, hogy egy irodalmi alkotás olykor százszor többet ér minden direkt reklámnál.
– Kiknek ajánlja a könyvet?
– Mindazoknak, akik szeretik ezt az országot, és azoknak, akik azt keresik, miért szerethetnék. Azoknak, akik könnyed és felhőtlen nyári szórakozást keresnek. Akik vevők az életörömre, és hajlandók színesben látni azt, amit mások szürkének hazudnak. Akik nem tagadják meg a múltjukat, akik szeretnének értéket továbbadni az utódaiknak. Akik humorral tudják szemlélni saját és környezetük esendőségét, akik úgy gondolják, hogy – idézve egy klasszikust – „miénk itt a tér”.