Csábító Leonidas
Brüsszelbe utazni nem olyan drága mulatság: pár hónappal korábban lekötve már olcsón juthatunk retúrjegyhez egy fapados légitársaságnál, és ha nem ragaszkodunk a többcsillagos ellátáshoz, akkor épphogy átlépjük a száz eurót. Mindenképpen a belvárosban érdemes kezdeni az ismerkedést a várossal. Viszont a Grand-Place – a főtéren található városháza – környékén található kis ékszerdobozszerű üzletekben inkább csak kóstolni szabad, érdemesebb ugyanis a kisvárosok boltjaiban beszerezni az édes finomságokat, ahol a választék semmivel sem múlja alul az ittenit, ám jelentősen olcsóbb. A legjobb a műfajban a Leonidas csoki, Belgium-szerte elterjedt bolthálózattal rendelkezik, így bárhol belefuthatunk a mennyei mannákba.
Kagyló sült krumplival
A főváros kulináris negyedét sem szabad kihagyni, ahol az utcáról behívó emberek, amint megkérdezik, honnan érkeztünk, egy magyar szót biztosan előhúznak a tarsolyukból. Nőknek természetesen a „Szeretlek!” szót dobják be. Egy kóstolómenü 3 fogásból áll és 10-12 euróért kínálják. Ez igen elfogadható ár, ha azt nézzük, hogy főleg tengeri csodákból tevődik össze a menüsor. A nemzeti eledelnek számító fekete kagyló hasábburgonyával, minden étlapon büszkén feszít. De ne hagyjuk ki a sültkrumplizó büféket sem – számtalan szószt kínálva hozzá –, ahol jóval olcsóbban jól lehet lakni.
Ütős sörök hazája
Ha patinás sörözőben akarunk igazi különlegességeket kóstolni, és nem szeretnénk otthagyni egy fél fizetést, akkor mindenképpen térjünk be „A La Bécasse”-be, a Tabora utca 11. szám alatt. Itt a világos söröktől a vörösön át a Trapista barnáig, a meggysörtől a barackoson át a málnásig minden kapható, de a helyben főzött nedűk a legjobbak. A 130 éves sörbárban a vendégek – ezt nem nagyon látogatják turisták! – visszafogottan kortyolják az itókákat, körülbelül abban a tempóban, mint ahogy nálunk a bort szokás. Ennek az az oka, hogy némelyik különlegességet 8-9, esetleg 11-13 fokosra főzik, ami – tekintettel a szénsavra – azonnal fejbe vágja az embert.
Brüsszelen túl
A főváros temérdek látnivalója mellett én mégis a történelmi kisvárosokba tett villámlátogatások mellett teszem le a voksom, gyönyörűek ezek a Pécs méretű ékszerdobozok. Igéző a csatornákkal szabdalt Brugge, érintetlen Hanza-városi épületeivel, mintha egy kis skanzenben járnánk. Az itteni városi képtárban Jan van Eyck, Hyeronimus Bosch és kortársaik képei közelebb hozzák a reneszánsz életérzését bármilyen egyetemi kurzusnál. Brugge-től 15 kilométerre, Oostende kikötőjében, az Északi-tenger végtelenjébe mélyedhet a turista tekintete a parti fövenyen sétálva, ha ráunt a fönséges látványra, kis parti bodegákban – pár euróért – frissen kifogott tengeri herkentyűkből lakomázhat a szemfüles, néha pofátlan sirályok közt. Gent városában – kicsit olyan, mint Velence, de nekem sokkal szebb – sincs történelmi emlékekben hiány, itt a fiatalság uralja az utcákat, tereket, ők határozzák meg a város auráját, de sajnos ennyi fért bele egy hosszú hétvégébe, és kénytelen voltam magam mögött hagyni a rendkívül színes, mégis jólesően nyugis Belgiumot.
További képekért kattints a fotóra!