Látogatás egy brit, tengerentúli területen – Gibraltári pillanatok

Szöveg: Gellért Tünde; fotó: Horváth Dávid | 2013. Szeptember 24.
Egy darabka napfényes Anglia Európa majdnem legdélibb csücskén, kultúrák izgalmas találkozása egy mészkőszirten, landolás a kontinens legrövidebb és leglátványosabb kifutópályáján, találkozás a világ legnagyobb becsben tartott és legjobban körberajongott majmaival – ez Gibraltár, a brit koronagyarmat...

A szerzőről:
Gellért Tünde
a Cafeblog Egy csepp Európa című blogjának szerzője. Az öreg kontinens országait járja, olvasóinak pedig hasznos és gyakorlatias útinaplót ad, legyen szó egy eldugott német kis faluról vagy a legnépszerűbb nagyvárosokról. Szeptembertől a szerző teljesen új írásaival a Nők Lapja Cafén is találkozhattok!  

Gibraltárt kétféle módon közelíthetjük meg: légi és szárazföldi úton. Bevallom, mióta Korfuban azt hallottam, hogy Európa második legrövidebb leszállópályájával Korfu rendelkezik, Gibraltár pedig az elsővel, meg sem kíséreltem repülőgéppel érkezni erre az izgalmas és szokatlan repülőtérre. Ugyanis a széles utcát, ami a határátkelőtől vezet a városközpont felé, derékszögben metszi maga a leszállópálya, s amikor gép közelít, az utcát a leszállás időtartamára lezárják (a közlekedési lámpák pirosra váltanak). Számunkra ez nagyon különös és megdöbbentő volt, ott ez teljesen megszokott és elfogadott. A repülőtér tulajdonosa a Brit Védelmi Minisztérium, és csak Spanyolországból és az Egyesült Királyságból érkeznek ide gépek.

Ha fapados járattal Malagába utazunk (például Pozsonyból), bérelt autóval könnyűszerrel eljuthatunk La Líneába (ez az utolsó spanyol település az úton). Célszerű itt leparkolni a kocsit, mert Gibraltárban óriási a zsúfoltság, nem érdemes behajtani, ráadásul a parkolási díj is borsos. Ha nem szeretnénk vezetni, menetrend szerinti autóbuszjárattal is eljuthatunk Malagából, a María Zambrano pályaudvar mellett található autóbusz-pályaudvarról La Líneáig, ahonnan gyalog sétálhatunk át brit felségterületre.

Kultúrák találkozása egy darabka napfényes Angliában

Egy kis történelem
Van egy parányi, mindössze 6,5 négyzetkilométernyi része Európának, ahol összesen harmincezer ember él, aminek a birtoklásán lassan három évszázada nem bír megegyezni két állam – ez Gibraltár. A szoros a Földközi-tengert köti össze az Atlanti-óceánnal, a hely jelentőségét jórészt tehát fekvésének köszönheti. A brit koronagyarmatot, amit ugyan a brit királynő által kinevezett kormányzó irányít, mégis teljes autonómiát élvez, 1704-ben, a spanyol örökösödési háború folyamán szerezték meg az angolok. A stratégiailag kiemelt jelentőségű terület elvesztésébe a spanyolok azóta sem tudnak beletörődni.  

A városközpont felé tartva azon az úton haladunk, amin áthalad a leszállópálya – ha szerencsénk van, tanúi lehetünk egy gép landolásának. Gibraltárban angolul beszélnek, de spanyolul is értenek, a lakosság pedig igazán sokszínű. Látunk itt arabokat, hindukat, angolokat, spanyolokat és persze itt élő, itt született llanitosokat (a spanyolok nevezik így őket).  Az itteni hangulat azért olyan különleges, mert jól megférnek egymással a különböző kultúrák, egyedi keveréket alkotnak. A nem különösebben szép és izgalmas város varázsát két dolog adja: az egyik, hogy egy mini Angliát találunk mediterrán körülmények között – nincs köd, nincs borult ég és nehezen elviselhető klíma, hanem ragyog a nap, és ömlik le a virág a falakról –, a másik, hogy a gibraltáriak rendkívül kedves, segítőkész és figyelmes házigazdák.

Végigsétálva a város főutcáján, egyaránt találunk szép lakóházakat és középületeket, jellegzetes angol postaládát és telefonfülkét, kizárólag brit árucikkeket árusító üzleteket, valamint éttermeket, ahol a spanyol ételek mellett ott vannak az angol konyha megszokott remekei is, mi a fish and chipset próbáltuk ki.

Churchill titkos terve

Gibraltár nevezetességeihez, a berber majmokhoz cable carral juthatunk fel. Jelenleg kb. 270 majom él itt szabadon, mindegyiket chippel látták el, és neveket is adtak nekik. Etetni szigorúan tilos őket, 500 font a büntetés! Egyetlen turista szendvicse, csokoládéja, sőt táskája sincs biztonságban tőlük, rendkívül ügyesen, másodpercek alatt már ki is csomagolták és el is tüntették a gyanútlan látogatótól elragadott élelmiszert. Nagyon szemtelenek és erőszakosak, mégis nagy népszerűségnek örvendenek. A városlakók meggyőződése, hogy Gibraltár addig marad brit koronagyarmat, amíg majmok élnek a sziklán. Amikor a háború alatt erősen lecsökkent a létszámuk, Churchill a legnagyobb titokban maga gondoskodott újabb példányok betelepítéséről.

Látogatás egy brit, tengerentúli területen – Gibraltári pillanatok

Egy darabka napfényes Anglia Európa majdnem legdélibb csücskén, kultúrák izgalmas találkozása egy mészkőszirten, landolás a kontinens legrövidebb és leglátványosabb kifutópályáján, találkozás a világ legnagyobb becsben tartott és legjobban körberajongott majmaival – ez Gibraltár, a brit koronagyarmat...

 

A szikla legdélibb részén találjuk az Európa Point-t. Innen nagyszerű kilátás nyílik az afrikai partokra, Marokkó hegyeire. Itt találunk egy szép világítótornyot a 19. század derekáról, az Ibrahim-al-Ibrahim-mecsetet – 2000 muszlim él Gibraltárban –, a Miasszonyunknak, Európa patrónusának szentelt kegyhelyet, de még egy játszóteret is. Ha marad még egy kis időnk, megnézhetjük a cseppkőbarlangot, sétálhatunk a botanikus kertben vagy tehetünk egy bevásárlótúrát, mert Gibraltár vámmentes övezet, így megéri körülnézni az üzletekben. 

Mennyi az annyi?
Ha Budapestről vagy Pozsonyból utazunk a fapados járattal Malagába, hasonló összegbe kerül a repülőút. Előbbivel körülbelül 64 000 forintot, utóbbival 195 eurót kell fizetnünk, poggyászdíj nélkül. Megszállhatunk Malagán is, de Gibraltárban is van erre lehetőség. Diákszállót már 7000 forint/éjtől találunk, szállodai szobát pedig 12 000 forinttól foglalhatunk.  Menetrend szerinti autóbusszal 2-3 óra alatt érhetjük el Malagából La Línea de la Conceptiont, a határvárost, innen 10 perces séta Gibraltár. A viteldíj 15 eurótól kezdődik egy útra és egy személyre.

 

Exit mobile version