Római úti beszámoló

cafenlog/sutemenyeskert | 2014. Május 15.
Bloggerünk régóta ábrándozott róla, hogy Rómába utazzon. Most teljesült a vágya és megosztotta velünk az élményeit.

Szerintem nincs (vagy nagyon kevés) olyan ember, aki ne ábrándozna életében legalább egyszer egy római kiruccanásról. Tavaly nyáron már tervben volt, hogy ellátogatok Olaszország szívébe, ám addig tervezgettem, hogy pofátlanul magas lett a repülőjegy ára, és maradt a bökjünk rá egy pontra a térképen, ahova viszonylag tűrhető áron röppenhetek, és menjünk oda. Na, így keveredtem én ősszel Trapaniba, Szicília legnyugatibb csücskébe.

Idén viszont amolyan derült égből villámcsapásként jött üzenet az egyetemtől, hogy tanulmányi utat szerveznek, és tessék, csak tessék jelentkezni.

Az első éjszakát Jesolóban töltöttük, ahol az első étterem, ami mellett elsétáltunk vacsivadászat címen gluténmentes finomságokkal várta a vendégeket. A pincér, aki meglepően jól beszélt angolul, biztosított róla, hogy külön helyiségben készülnek ezek az ételek, hogy ne szennyeződjenek. Nyilván nem mandulalisztből, de szerintem már az is nagy dolog, hogy gondolnak a speciális igényűekre (ami kevéssé jellemző) és bármennyire is nem nagy szám az olasz pizza, örülök, hogy nem hagytam ki.

 

Jesolo egyébként egy nagyon hangulatos kisváros, gyönyörű homokos tengerpartja van, lehet kagylókat gyűjteni, állítólag a víz is egészen kellemes már most… Mi hajnalban kimentünk megcsodálni a napfelkeltét, ha már a naplementét átettük. A partról tökéletes kilátás nyílik rá, és olyan látvány, amiért megéri lemondani néhány óra alvásról.

 

Ezt a csodát még egy félnapos buszon zötykölődés követte, míg végül miután mindenki megelégedésére megérkeztünk Rómába. Este elmetróztunk a Spanyol lépcsőhöz, illetve a Trevi-kúthoz. Mindenhol hatalmas turistatömeg, kiegészülve nem túl szimpatikus bevándorlókkal, akik kamu Prada táskákkal, Burberry sálakkal és egyéb bóvlikkal álldogálnak, és próbálják rátukmálni a portékáikat az ilyen marhaságokra fogékony óvatlan emberekre. A Trevi-kút gyönyörű, a legszebb látványosság, amit volt alkalmam megtekinteni, viszont érdemes hajnalban kilopakodni, mert napközben nem nagy élmény a környéke, annyira zsúfolt.

 
 

A második napunkon felnyaláboltunk egy térképet és elindultunk, hogy pontról pontra felfedezzük a várost. A Basilica Santa Maria degli Angelinél kezdtünk, és igyekeztünk minél több látnivalót útba ejteni.

 

 A teljes beszámolót még több képpel a Süteményeskert blogon találod!

Exit mobile version