Amiket ma már nem láthatsz Budapesten – 10 elfeledett épület

Budapest éléstára: az Elevátor-ház

A Boráros tér és a Közraktárak között állt egykor az 1881-ben épített Elevátor-ház. 58 méteres magasságával a főváros meghatározó épülete volt. Földszintjén négy vasúti vágány haladt át, így egyszerre több vonatra is tudták pakolni a ház többi részén készített élelmiszereket, gabonát. Állandó bombázásoknak volt kitéve a II. világháborúban, így 1948-ban végül teljesen lebontották, és helyén közparkot létesítettek.

Budapest évszázados utcáin sétálgatva nem is gondolnánk, hogy a mai építmények nagy részének helyén egykor olyan legendás épületek álltak, amelyeket napjainkban már csupán egy-egy emléktábla őriz, vagy még az sem. Patinás épületek, terek, utcák tűntek el a történelem során, amelyekre ma már csak festmények és történelmi leírások emlékeztetnek. Helyükön új épület, park vagy éppen nyilvános wc áll.

A főváros ékessége: a Csillagda

1815-ben Pollack Mihály tervei alapján épült a Gellérthegyen a Csillagda, amely nem csupán csillagvizsgálója volt a fővárosnak, hanem fontos, nemzetközi tudományos kapcsolatokat ápolt, és jelentős szerepet töltött be a magyar kulturális életben is. Buda legfőbb ékességének számított, Széchenyi István és Kazinczy Ferenc látogatott helye volt. Az 1848-1849-es szabadságharcban megsérült, majd felrobbantották, és helyén létrehozták a Citadellát.

Budapest vízi paradicsoma: a Hungária fürdő

A Dohány utcában állt egykor a nagy múltú Hungária fürdő, amely az 1820-as évektől működött. Igazi fürdőkomplexum volt, amely hatvan káddal, négy gőzfürdővel, gyógyvizes népfürdővel, 1500 kabinnal, úszócsarnokkal és hatalmas üvegkupolával várta vendégeit. Az 1920-as években azonban a fürdő népszerűsége hanyatlani kezdett, és helyén megnyitották a Continental szállót, melyben filmszínház is üzemelt.1970-ben a szálló bezárta kapuit, és a fürdő is pusztulásnak indult. 2002-ben életveszélyessé vált a ház, és lebontották. Ma már csak a homlokzata látható a Dohány utca 44. szám alatt, amelyet műemlékké nyilvánítottak. Ma újra hotelként üzemel, és a tulajdonos igyekezett visszahozni az épület régi kialakítását.

Budapest évszázados utcáin sétálgatva nem is gondolnánk, hogy a mai építmények nagy részének helyén egykor olyan legendás épületek álltak, amelyeket napjainkban már csupán egy-egy emléktábla őriz, vagy még az sem. Patinás épületek, terek, utcák tűntek el a történelem során, amelyekre ma már csak festmények és történelmi leírások emlékeztetnek. Helyükön új épület, park vagy éppen nyilvános wc áll.

Szükségszínház az Erzsébet téren

A mai V. kerületi Erzsébet téren állt egykor az a színház, amely 1852-ben nyílt meg, és amelyet a Pesti Német Színház épületének pusztulása után emeltek szükségszínházként. Az 1500 fős nézőtérrel rendelkező színház műsorán általában a német nyelvterületről jövő színészek vendégelőadásai szerepeltek, egészen addig, amíg az épületet 1870-ben le nem bontották.

Kiállítások “tárháza”: az Iparcsarnok

A városligeti Iparcsarnokot azért hozták létre, hogy ott rendezhessék meg a tervezett, 1885-ös világkiállítást, ez azonban nem jött össze. Az 1886-ban megrendezett Országos Kiállítás után számos egyéb esemény is zajlott itt, többek között az automobil- vagy a cukrászati kiállítás, de itt tartották az Országos Mezőgazdasági Kiállításokat is. A hatalmas, 14 ezer négyzetméteres építmény reneszánsz stílusban készült, diadalívhez hasonló bejáratokkal. A II. világháborúban súlyosan megsérült, majdnem teljesen kiégett, így végül lebontották.

Budapest évszázados utcáin sétálgatva nem is gondolnánk, hogy a mai építmények nagy részének helyén egykor olyan legendás épületek álltak, amelyeket napjainkban már csupán egy-egy emléktábla őriz, vagy még az sem. Patinás épületek, terek, utcák tűntek el a történelem során, amelyekre ma már csak festmények és történelmi leírások emlékeztetnek. Helyükön új épület, park vagy éppen nyilvános wc áll.

Budapest piaca: a Marokkó udvar

1785-től nyitották meg Budapest Új Vásárterét, ahol az országos vásárok idején zajlott a piaci árusítás deszkabódékban, sátrakban, kofákkal, konflisokkal. A területet később épületekkel bástyázták körül: 1821-ben épült meg elsőként a Kemnitzer-ház, amelynek lakói többek között bárók, képviselők, bankárok és nagybirtokosok voltak. A vásártér és a lakótömbök bontását 1950-ben kezdték meg, helyére pedig buszpályaudvart, később parkolót építettek. A rendszerváltás után ezeket is megszüntették, és ide készültek felépíteni az új Nemzeti Színházat, amelyből végül nem lett semmi. 2000-től az Erzsébet téri Gödör lakta be az egykori Marokkó udvar területét, ma pedig már a rekonstrukció után kialakított Erzsébet téri park látható a helyén.

Budapest évszázados utcáin sétálgatva nem is gondolnánk, hogy a mai építmények nagy részének helyén egykor olyan legendás épületek álltak, amelyeket napjainkban már csupán egy-egy emléktábla őriz, vagy még az sem. Patinás épületek, terek, utcák tűntek el a történelem során, amelyekre ma már csak festmények és történelmi leírások emlékeztetnek. Helyükön új épület, park vagy éppen nyilvános wc áll.

Nemzeti Lovarda helyett Magyar Rádió

1857-ben Ybl Miklós tervei alapján indult meg a Nemzeti Múzeum mögötti téren a Nemzeti Lovarda megépítése. Az épületkomplexum lovaglócsarnokkal, torna- és vívótermekkel, istállókkal, lövöldével együtt épült fel. Ezek egy részét az 1900-as évek elején átköltöztették más helyszínekre, mondván, hogy nem illik a városközpontba, majd a második világháború után lebontották a még meglévő elemeket is, és a területen a Magyar Rádió számára húztak fel házakat.

Budapest évszázados utcáin sétálgatva nem is gondolnánk, hogy a mai építmények nagy részének helyén egykor olyan legendás épületek álltak, amelyeket napjainkban már csupán egy-egy emléktábla őriz, vagy még az sem. Patinás épületek, terek, utcák tűntek el a történelem során, amelyekre ma már csak festmények és történelmi leírások emlékeztetnek. Helyükön új épület, park vagy éppen nyilvános wc áll.

A legendás Redout

Mesebeli bálok, koncertek, korabeli sztárok jellemezték a főváros első Vígadóját, amelyet a szórakoztató élet központjaként építettek 1833-ban. Rövid, mindössze 13 évig tartó működése alatt olyan jeles művészek léptek itt fel, mint Johann Strauss vagy Liszt Ferenc. A báltermek mellett messze földön híres kávézók és cukrászdák is működtek itt. Ma már csak régi, báli illusztrációkon láthatjuk, micsoda pompa jellemezte az épületet, hatalmas csillárokkal, tükrös termekkel, márvánnyal és a fényűzés minden lehetséges módjával. Nemcsak a kulturális, hanem a politikai élet centruma is volt az épület: 1848-ban itt nyitották meg az első népképviseleti országgyűlést is. 1849-ben Buda ostromakor szétlőtték, és teljesen leégett.

Budapest évszázados utcáin sétálgatva nem is gondolnánk, hogy a mai építmények nagy részének helyén egykor olyan legendás épületek álltak, amelyeket napjainkban már csupán egy-egy emléktábla őriz, vagy még az sem. Patinás épületek, terek, utcák tűntek el a történelem során, amelyekre ma már csak festmények és történelmi leírások emlékeztetnek. Helyükön új épület, park vagy éppen nyilvános wc áll.

Egy elátkozott épület: a Városligeti Színház

Az 1874-ben épült városligeti Arénában nyílt meg 1879-ben a Városligeti Színház, amelyet később a Budapesti Színház, az Új Színház, a Szabad Színház, majd a Békeszínház váltott fel, de nem sok sikerrel. Hiába a név és a profilváltások, egyik verzió sem tudott érvényesülni, hiszen a főváros kulturális központján kívül eső helyszín nem sok érdeklődőt vonzott. Végül a Városliget rendezése során 1952-ben lebontották az épületet.

Budapest évszázados utcáin sétálgatva nem is gondolnánk, hogy a mai építmények nagy részének helyén egykor olyan legendás épületek álltak, amelyeket napjainkban már csupán egy-egy emléktábla őriz, vagy még az sem. Patinás épületek, terek, utcák tűntek el a történelem során, amelyekre ma már csak festmények és történelmi leírások emlékeztetnek. Helyükön új épület, park vagy éppen nyilvános wc áll.

Kávézóból WC – A Báthory Kávéház

Az 1870-es évektől a Kecskeméti utca és a Múzeum körút sarkán álló Geist-házban működött a Báthory Kávéház, amelyet a híres színésznő, Bajor Gizi édesapja üzemeltetett. A kávézó gyorsan a társasági élet központjává vált, de a ház tulajdonosának szúrta a szemét. 1911-ben bezáratta a patinás helyet, arra hivatkozva, hogy nem tűr meg éjszakai életet a házában, és csipkeüzletet nyitott a helyén. 1925-ben végül teljesen lebontották az I. világháborúban megrongálódott épületet, és a főváros nyilvános illemhelyet létesített a helyén.