A weboldalon cookie-kat használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassunk.
Részletes leírás
A macskaköves utcákat lehet szeretni és nem szeretni. Az autósok általában a pokolba kívánják a döcögős köveket, a járókelők viszont szívesen sétálnak a hangulatos kis utcácskákban (kivéve, ha magas sarkú cipőben kell ezt megtenni). Sajátos hangulatukat azonban nem lehet vitatni, és bár egyre kevesebb van belőlük Magyarországon, azért akad még néhány hely, ahol megcsodálhatjuk a második világháborúig népszerű szabadtéri burkolási módszert.
A macskakő kifejezés a nyelvészek szerint valószínűleg régi, a német nyelvből vett tükörszó, a macskafejkőből (Katzenkopfstein) rövidült. Érdekes, hogy míg a magyar rövidülésben a “fej” (Kopf) maradt el, addig a németben a “macska” (Katze). A német nyelvterületen használt mai alakja Kopfstein (fejkő).
A macskakő szó nyelvünkben már az 1300-as évek elejéről kimutatható, a Magyar oklevélszótárban “machkakw” formában található.
