Időutazás Ópusztaszeren labirintussal és csikósokkal

A Csillagösvény Élményparkba érve kapásból szemet szúrtak a színes, földre leterített szőnyeglabirintusok. Ilyen vagy ehhez hasonló játékokat még nem láttam, így azonnal ezek felé vettem az irányt. Teljesen belefeledkeztem a szórakoztató és elgondolkodtató logikai feladványokba, és addig játszottam, amíg meg nem találtam a megoldást. Gyermeki énem teljes mértékben előtérbe került, innentől kezdve nem volt megállás. Örömmel próbálgattam végig a számomra ismeretlen népi játékokat, a csirkepofozót, a mocsárjárást, a hordólovaglást, de nem hagytam ki az interaktív játszóteret sem, ahol a kicsikkel együtt futószalagon szállítottam a homokot, és a játékoknak köszönhetően rájöttem arra is, mennyire pocsék az egyensúlyérzékem.

Fűzfafonat- és sövénylabirintus

Az ügyességi és logikai játékokban vissza-visszaköszönnek a labirintusok és útvesztők göröngyös járatai. Nem csoda, a parknak a legkülönlegesebb részét képezik a sövény- és fűzfafonat-labirintusok, amelyek számomra a legnagyobb kihívást jelentették. Először a fűzfafonat-útvesztőbe léptem be, amely egy honfoglalás kori övcsat mintájára készült el. Az 1,2 km hosszúságú, embermagasságú falait Tisza-parti fűzek ágaiból fonták. Amikor beléptem a labirintusba, érdekes érzés fogott el, hirtelen nagyon egyedül éreztem magam, és dübörögni kezdett bennem a túlélési ösztön: innen minél előbb ki kell jutnom. Első körben összevissza futkostam a kanyargós járatokban, de végül rájöttem, ez nem vezet eredményre, úgyhogy megálltam egy pillanatra, vettem egy nagy levegőt, és a kijáratot szem előtt tartva végül sikerült kijutnom.

Az ökoélménypark megvalósítója, Gergely Gábor figyelmeztetett arra, hogy a sövénylabirintus jóval hosszabb és nehezebb, de hajtott a kíváncsiság, úgyhogy természetesen belevágtam. Az útvesztő falai 3,5 km hosszan kanyarognak és a legendás csodaszarvast formázzák. A fahidakon is átvezető helyes út megtalálásához többféle tematikájú (történelem, kultúra, élővilág) kérdéssor nyújt segítséget. A 17 kérdésből álló lapocskámmal nekivágtam hát az sövénylabirintusnak. Teljesen más élmény volt, mint a fűzfafonat útvesztője. Sokkal barátságosabb és izgalmasabb, mivel elsősorban arra fókuszáltam, hogy helyesen válaszoljam meg a kérdéseket, hiszen csak akkor haladhatok tovább a jó irányba, ellenkező esetben zsákutcába jutok. Jó volt sétálni a sövényrengetegben, beszélgetni a labirintusban kóborlókkal, miközben megvitattuk, melyik kérdésre mi lehet a helyes válasz. Körülbelül egy órát töltöttem bent a labirintusban, amelynek a közepén található kilátójából a kijutás jutalmaként ráláthattam a gyönyörű ökoparkra. Jól éreztem magam, feltöltött az élmény.

A pesti forgatagot a hátam mögött hagyva Ópusztaszer felé véve az irányt mintha egy másik világba cseppentem volna. Lovas kocsikkal közlekedő helybéliekkel, az út szélén ostorukat csattogtató csikósokkal, honfoglalás kori magyar ruhát viselő, tarsolyt hordó fiatalokkal találkoztam, ahogy közeledtem az ökopark felé. Semmi kétség, Ópusztaszeren minden a történelemről és a hagyományokról szól.