A szomszédban
Ha csak a közelbe ruccanunk ki, nem kell nagyon szoronganunk amiatt, mennyit hagyunk egy ebéd vagy kávézás után az asztalon. Szlovákiában hozzánk hasonlóan, étkezés után 10 százalékot illik adni, kávézókban és bárokban pedig elég felkerekíteni az összeget. Ausztriában is ez utóbbi módszerrel érdemes élni, mivel ott gyakran a számlában már eleve benne van a szervizdíj. Ám ha nem vagyunk megelégedve az osztrák kiszolgálással, nyugodtan távozhatunk jattolás nélkül. Szlovéniában szintén nem szokatlan, ha a felszolgáló borravaló nélkül marad. Mivel a szlovének ritkán adnak plusz pénzt saját hazájukban, előfordulhat, hogy mikor a turisták ezt megteszik, a pincérek meglepetten fogadják.
Nyugaton
Olaszországban és Franciaországban szinte mindenhol rajta van a számlán a szervizdíj. Ha az olaszoknál járunk, nézzük meg, szerepel-e a “coperto” szó a kontón, ez jelenti ugyanis a borravalót. Ezekben az országokban ezen felül nem szükséges extra pénzt adni a kiszolgálásért.
Németországban és Nagy-Britanniában csak a szokás követel meg egy kevés pluszfizetséget. Mindkét helyen akkor járunk el a legjobban, ha a végösszeget felkerekítjük. Ezekben az országokban a szervizdíj általában benne van az ételek, italok árában, ráadásul a briteknél a munkáltatónak kötelessége a minimálbért kifizetnie az alkalmazottjának.
Ezekkel szemben Spanyolországban viszont nagyon is illik borravalót adni. Itt a pincérektől kezdve a taxisokon keresztül a fodrászokig mindenki elvárja az extra eurókat. Egy nagyobb étkezésnél a 10 százalékos borravaló az általános, kisebb fogyasztásnál pedig itt is a felkerekítéses módszert érdemes alkalmazni.
Túl az óceánon
Amerikában a jattolásnak nagyon komoly kultúrája van. Bár törvény nem mondja ki, hogy kötelező lenne fizetni a kiszolgálásért, az Egyesült Államokban a felszolgálók nagy része szinte csak a borravalókból él. Éppen ezért olyan éttermekben és kávézókban, ahol kiszolgálnak és leülünk az asztalhoz, adjunk borravalót. Ez pedig 15-20 százalékot jelent. Az általunk megszokott 10 százalék Amerikában azt jelenti, nem voltunk megelégedve a kiszolgálással.
Ha a Távol-Keletre utazunk, azzal szembesülhetünk, hogy a borravalót kedvesen visszaadják nekünk. Kínában és Japánban szinte egyáltalán nem szokás jattot adni, ha pedig megtesszük, valószínűleg nem fogják elfogadni. Ez alól az idegenvezetők a kivételek. Őket illik némi pénzzel megjutalmazni az utazás vagy városnézés végén.
Az egzotikus Közel-Kelet
Ha Izraelbe utazunk, érdemes szem előtt tartani, hogy bár az ország a Közel-Keleten van, nagyon “nyugatias”. Ha itt nyaralunk, a kávézókban és éttermekben az amerikai szokásokhoz hasonlóan érdemes borravalót adni. Ez 10-15 százalékot jelent, attól függően, mennyire voltunk megelégedve a kiszolgálással.
Ezzel szemben, ha Ciprusra utazunk, nem szükséges többet adnunk annál, mint ami a számlán van. Itt ugyanis a 10 százalékos szervizdíjat beleszámítják a végösszegbe.
Nem lesz azonban ennyire könnyű dolgunk, ha Egyiptomban járunk. Valószínűleg az első szó, amit itt megtanulunk, a “baksheesh” (baksis) lesz, ez jelenti a borravalót. Itt szinte mindenki elvárja, sőt esetenként kéri is a jattot (még a WC-használatért is gyakran borravalót kell fizetni). Ezért sokszor úgy érezhetjük, muszáj mindenkinek adnunk egy kis pénzt, akivel kapcsolatba léptünk. Mivel így könnyen elkölthetjük a pénzünket, inkább csak akkor adjunk borravalót, ha valóban meg voltunk elégedve a kiszolgálással.