Húsvéthétfőn ugyanis azt láttam, hogy a csodaszép egyházi épületünk kicsit sem turistabarát. A Szent Jobb-kápolna előtt az általános iskolai éveimet idéző kopott falitáblán sorakoztak a lassan már megfakuló fotók, melyek széleit rég elengedte a Technokol rapid. A legalább 20 éve felragasztott betűkből is hiányzik pár, és ékezet nélkül, “a romlastol” kíméltük meg Szent István kezét. Szent Adalbert emlékművénél pedig folyamatos átragasztásokkal találkozni.
A kedd délelőttömet telefonálgatással töltöttem, így jutottam el a bazilika művészeti vezetőjéhez, Bukta Norberthez, akinek egyetlen kérdést tettem fel: miért vannak ennyire elárvulva az információs táblák? “Öt éve folyamatosan minden alakul – mondta Bukta, majd megjegyezte, hogy pont a következő hetekben dolgoznak ki egy átfogó koncepciót a Szent Jobb-kápolna modernizálására. – Eddig olyan dolgokkal foglalkoztunk, amelyek nem annyira látványosak talán, de létfontosságúak. Ilyen például a bazilika tűzjelző rendszere… De tudjuk, hogy milyen állapotban vannak az információs/irányító táblák, nemcsak a Szent Jobb-kápolnánál, hanem végig a templomban. Szeretnénk átállni egy digitális rendszerre, hogy a napi változásokat ne kelljen celluxszal átragasztani…” – folytatta a művészeti vezető, aki megköszönte, hogy felhívtam a figyelmét én is a nem túl korszerű táblákra, ugyanakkor figyelmembe ajánlotta, hogy menjek vissza egyik hétköznap, és nézzem meg a felújított kincstárrészleget.
Jártatok mostanában a Szent István-bazilikában? Én igen. Húsvéthétfőn. Aztán annyira felhúztam magam a templomban található silány turistaeligazító táblákon, hogy szerdán visszatértem, és két órán keresztül kerestem mindent, azt is, ami jó, és azt is, ami nagyon nem.
Hallgattam rá, visszamentem a bazilikába, hogy megnézzem a kincstárat is. Ha az ember ugyanis a templomban kezdi meg a “túráját” – és miért ne tenné –, akkor nem biztos, hogy kedvet kap felmenni a kincstárba (400 forint a felnőttbelépő) és a kilátóba (500 forint a felnőttbelépő), de nem az ára miatt. Már a bejáratnál összeragasztgatott táblákkal és háromfelé mutató (szerintem sehová nem vezető) nyilakkal találkoztam. A pénztáros hölgy viszont nagyon kedves volt, és annak ellenére, hogy nyitás után 3 perccel estem be, nem csinált problémát abból, hogy nagy címlettel fizettem (bankkártya-leolvasó nincs). Ő is és egy arra sétáló tiszteletes is többször elmondta, hogy melyik liftet használjam a kincstárhoz, és melyiket a kilátóhoz. A liftben már laminált papírokkal volt ugyanez az információ kiragasztva, a felújított kincstárba belépve pedig nyoma sem volt a lenti retrohangulatot felelevenítő “lapoknak”:
Jártatok mostanában a Szent István-bazilikában? Én igen. Húsvéthétfőn. Aztán annyira felhúztam magam a templomban található silány turistaeligazító táblákon, hogy szerdán visszatértem, és két órán keresztül kerestem mindent, azt is, ami jó, és azt is, ami nagyon nem.
Szóval nem bántam meg, hogy nem idegből írtam egy pufogó cikket. És igen, valóban fontosabb a tűzjelző rendszer kialakítása (mert azt ugye nem akarjuk, hogy leégjen a bazilika), mint a táblák. De azért csalódott vagyok. És a csalódottságom nem azoknak szól, akik az elmúlt években korszerűsítették az épületet, hanem annak, hogy az elmúlt 20 évben csak kevés ember szemét bántotta az a sok megkopott tábla. A csalódottság azonban nem ítélkezés. Van egy gyönyörű bazilikánk, egy felújított kincstárunk, egy panorámakilátónk – lassan csak eltűnnek az irányító táblák is.
Jártatok mostanában a Szent István-bazilikában? Én igen. Húsvéthétfőn. Aztán annyira felhúztam magam a templomban található silány turistaeligazító táblákon, hogy szerdán visszatértem, és két órán keresztül kerestem mindent, azt is, ami jó, és azt is, ami nagyon nem.