A közel 760 km-es zarándokút gyönyörű tájakon át vezet, felemeli az ember lelkét, teljesen más lelkiállapotba kerül. Az önmagunkban való elmélyülést nagyban elősegíti, ha mindezt okostelefonok, tabletek és mindenféle elektromos kütyük nélkül tesszük meg.
A segédeszközökhöz szokott modern ember számára nagyon csábító lehet ez a telefon nélküli kaland, a gyakorlatban ugyanakkor eleinte félelmetes is, hiszen teljesen magunkra vagyunk utalva.
Mert ott van mindjárt a megérkezés Spanyolországba. Képzeljük el azt a kétségbeejtő helyzetet, hogy megérkezünk Madridba, szállásunk nincs, telefon és saját internet nem áll rendelkezésre. Mit tesz ilyenkor egy okos vándor? Keres egy turista információs pultot, nyilvános telefonnal próbálkozik. Pont mint 20 évvel ezelőtt.
Valami hiányzik
Nagy valószínűséggel az első napok a legnehezebbek: valami hiányzik a kezünkből. Nincs mivel babrálni, ha várunk nincs mit nyomkodni, elinduláskor nem kell ellenőrizni, hogy bepakoltuk-e a telefont. Az e-mailek közben olvasatlanul gyülekeznek a postafiókunkban.
Ha végre találunk szállást, kénytelen vagyunk élő emberekkel szóba állni és megkérdezni tőlük, mi a tapasztalat az adott helyről. Nem segít a tripadvisor. Mennyi az idő? Milyen lesz az időjárás? Elinduljunk, vagy esni fog?
Mi van, ha rossz emberekkel találkozunk magányos menetelés során? Mi van, ha az otthon maradt rokonokkal valami baj van?
Ha mindezeket a félelmeket magunk mögött tudjuk hagyni, nagyszerű élményben lehet részünk az El Camino de Santiagón, hiszen bizonyosan megleljük a belső békét és harmóniát.
