Bár a küldetés maga még legalább 15 év távolságban van – előreláthatóan ennyi ideig fog tartani, amíg minden szükséges eszközt és felszerelést kifejlesztenek és megfelelően letesztelnek –, azonban a vörös bolygó meghódítása jelenleg az egyik legjobban várt űrprojekt, így Meir egy igazán szűk és elit körbe került be. Míg az európai, orosz és kínai űrügynökségek terveiben az szerepel, hogy a közeli jövőben robotokat dobjanak le a Mars felszínére, a NASA és partnerei (mint például az Elon Muskhoz kötődő SpaceX) már az emberek odautaztatásán dolgoznak.
56 millió kilométer, csak oda
Ez a legrövidebb út a Föld és a Mars között, oda-vissza két-három évig is tarthat az utazás.
“Ez a történelem legnagyratörőbb űrkutatási projektje” – mondta Dava Newman, a NASA igazgatóhelyettese. A gigászi vállalkozásban a NASA történetében először ugyanannyi nő vehet részt, mint ahány férfi. A legutóbb kiképzett asztronauták fele ugyanis nő: Meir mellett a 36 éves Anne McClain, a 37 éves Christina Hammock Koch és a 38 éves Nicole Aunapu Mann is lehetőséget kaphat. Ők aztán igazán kemény csajok: vadászpilótaként iraki bevetéseken vettek részt, illetve ellátogattak az Antarktiszra is, sőt még a Déli-sark jege alá is lemerültek. A kiképzésen a NASA houstoni Johnson Űrközpontjában estek át.
A NASA négy-öt évente képez ki egy új űrhajós-“osztályt”. Aki sikeresen veszi az akadályokat, nem akármilyen klubba kerül be: a sikerhez másfél éves szigorú válogatáson kell átesni, ahol az intellektuális képességekre legalább annyira szükség van, mint a fizikai állóképességre és egy betonszilárd pszichológiai profilra. Amikor Meirt és kolléganőit 2013-ban kiválasztották a kiképzésre, a NASA bejelentette, hogy ők már azok közé az űrhajósok közé tartoznak, akikből a későbbiekben kiválasztják majd a Mars-misszió résztvevőit.
“Nyolc ember végzett az évfolyamunkon, akiket több mint 6100 jelentkező közül választottak ki – mondta Anne McClain az amerikai Glamour magazinnak adott interjúban. – Megbékéltem vele, hogy nem fogok bekerülni, aztán felhívtak, hogy engem választottak. Nem tudtam beszélni, még levegőt venni is alig, aztán sírni kezdtem örömömben. Sokat tanultam Irakban (15 hónapig teljesített szolgálatot a közel-keleti országban – a szerk.), ahol harci helikopterekkel repültem a frontra. A hadseregbe azért léptem be, mert szolgálni akartam a hazámat, de úgy érzem, sokkal közelebb áll hozzám az űrkutatás világa. Annyi konfliktus van a világban, az űrkutatás egy apró reménysugarat jelenthet ezzel szemben. Az űrutazás során senkit sem érdekel, hogy ki milyen népcsoport tagja, honnan származik és milyen a vallása. Itt egy csapat tagjai vagyunk, az emberek csapatáé.”
“Remekül láttam a csillagokat abban a maine-i kisvárosban, ahol felnőttem – tette hozzá Jessica Meir. – Talán ezért is van, hogy már egészen kicsi korom óta űrhajós akartam lenni. Mindig vonzottak a távoli helyek és a rendkívüli kihívások. A doktori disszertációmhoz a császárpingvinekről gyűjtöttem adatokat az Antarktiszon, ahol lemerültem többméternyi jégpáncél alá is.
Amikor gyerek voltam, a hálószobám falán a New Kids ont he Block plakátok mellett az űrsikló fotói voltak kiragasztva. Mindig is a NASA-val akartam dolgozni, de nem úgy akartam bekerülni, hogy végigjárom a szokásos létrát a búvárkodással és egy pilótavizsgával. Ehelyett elvállaltam egy állást, ami azzal járt, hogy egy évig az Antarktiszon éltem. Én voltam felelős több ezer liter folyékony héliumért, amivel az ottani távcsöveket hűtjük. Az volt a mottónk, hogy »ha nem elég hideg a Déli-sark, keressen minket«.”
“Egyike vagyok azoknak az űrhajósoknak, akik gyerekkorukban nem igazán tudták, hogy mihez akarnak kezdeni – tette hozzá Nicole Aunapu Mann. – Az űrhajóskarrier távoli álomnak tűnt csak, azonban amikor a tengerészgyalogság soraiban eljutottam Irakba, ahol vadászrepülőkkel repülhettem, rájöttem, hogy egy nap talán megfelelő jelölt lehetek az űrhajózási programhoz. Ha eljuthatok az űrbe, ez lesz a legklasszabb dolog a világon!”
A következő 15 év során ez a négy nő (és az addig kiválasztott további űrhajósok) folyamatosan a Mars-misszióra fognak készülni a Földön és a világűrben egyaránt. Ez olyan feladatokat jelent, mint például a marsi utazáshoz tervezett űrkapszula tesztelése, egy Holdhoz közeli aszteroidára való leszállással.
Ha a Mars-misszió megvalósul, az asztronauták először mintegy 2-3 hetet töltenek majd el ebben az űrkapszulában, mielőtt összekapcsolódnának az anyahajóval, amely az otthonukként szolgál majd a hónapokig tartó út során. A Marsra érve legfeljebb egy évet töltenek majd el egy olyan létesítményben, amelyet még az érkezésük előtt robotok segítségével építenek majd fel.
További cikkek űrkutatásról az NLCafén:
- Páratlan fotókat tett közzé a NASA
- Te is adhatsz ötleteket a NASA legújabb űrruháinak elkészítéséhez
- Itt egy újabb felvétel a Plútóról