Egy diadalíven át – ennek a tetejére fel is lehet menni – közelíthetjük meg a város legmonumentálisabb terét, a Praca de Commerciót, ami nemcsak méreteivel és a középen álló lovas szobrával nyűgöz le, hanem azzal is, hogy a diadalív ellentétes oldalán a Tejo folyó hömpölygő képe nyújt elképesztő látványt.
Mivel Lisszabon egy dombságra épült, jobbnál jobb kilátói vannak, de akinek ez nem elég, annak ott a belváros közepén épült, lifttel felszerelt Santa Justa-torony, ami csodálatos panorámát biztosít a belvárosra, lentről nézve pedig pompás látványt nyújt.
A torony oldalában található a város egyik leghangulatosabb bárja egy ódon épület mellett, ahol ámulatba ejtő koktélokat szürcsölgethetünk napozóágyakon – ezek sajnos nem fértek rá a képre – festői környezetben.
Minden útikönyvben fontos szerepet kap a 28-as villamos, ami potom pénzért visz át a város leglátványosabb részein, megspórolva nekünk a Hop On Hop Off szolgáltatások árát. Cserébe iszonyatos tömegnyomor fogad bennünket, hosszú sorban állás, de ha kapunk ülőhelyet, az elénk táruló látvány kárpótol majd a szenvedésekért. Tipp: Ne a belvárosi Martin Monitznál szállj fel, hanem a másik végállomáson, a Dos Prazeres temetőnél, mert ott jóval kevesebben vannak.
Lisszabonban rengeteg lépcsőzésre kell felkészülni, cserébe viszont bűbájos zegzugok garmadáját rejti a város, és csodás dolog esténként kiülni egy festői lépcsőre egy pohár vörösborral a kézben.
A város tetején trónoló Szent György-vár kihagyhatatlan látnivaló csodás parkjával, teljesen körbejárható várfalaival és persze a városra nyíló káprázatos kilátással.
Ha pedig már ott vagyunk, érdemes megkeresni a vártól nem messze lévő apró medencét is, ami lábhűsítőként szolgál a dombok megmászásában elfáradt kalandoroknak.
A város látképének szerves része a két híd. Az Április 25-e hídra szinte minden nevezetességről rálátunk, ráadásul ez visz át a túlparton lévő Krisztus-szoborhoz, a Vasco da Gama híd pedig leginkább a méreteivel nyűgöz le, ugyanis 17 kilométer hosszú. Lentről csodálni is élmény őket, de átbuszozni rajtuk is erősen ajánlott.
A Tejo folyó partján sétálás amúgy is kötelező program Lisszabonban, ha pedig elfáradunk, akkor érdemes megpihenni valamelyik part menti bárban és feltöltődni a víz látványával.
Az egykor a folyó védelmére szolgáló Belém toronyhoz érdemes korán érkezni, kihagyva a turistaáradatot, ugyanis pici épület, amibe nem férnek be túl sokan egyszerre.
A túl turistás és kissé túlértékelt Szent Jeromos-kolostor helyett inkább érdemes a szomszédban található Kocsimúzeumba jegyet váltani, ahol királyok és királynők lenyűgözően látványos hintóit – a többségük esküvőre készült nászajándékként – nézhetjük meg.
Nemcsak Lisszabon, hanem a közvetlen környéke is rengeteg látnivalót rejt. A nemesség egykori nyaralóhelyéül szolgáló Sintra például páratlan hely, a hegytetőn lévő bajor barokk Pena palota pedig az élő példa arra, hogy a giccs milyen hatással tud lenni az emberre, ha kellően túltolják.
Ugyanannál a hegynél maradva egy kicsit lejjebb található a kevésbé hivalkodó mór vár, ami tériszonyosoknak nem igazán ajánlott, lévén végig szűk várfalakon kell lépkednünk, alattunk pedig hatalmas mélység tátong. Ha legyőzzük félelmeinket, a jutalmunk sok gyönyörű fotó lesz.
Ha pedig már amúgy is arra járunk, nem érdemes kihagyni a sétát a Lisszabon környéki paloták lenyűgöző kertjeiben sem, melyek nemcsak hihetetlenül hangulatosak, hanem nagyon nyugtató hatásúak is, és egy-egy padon ücsörögni a festői környezetben már-már királyi érzés.
Sintrától már nincs messze Európa – és ezzel együtt a látnivalókban gazdag Portugália – legnyugatibb pontja, Cabo de Roca sem, ami egy óceánra néző monumentális sziklafal, rajta egy világítótoronnyal és olyan erejű széllel, ami a nyári kánikulából is pillanatokon belül késő őszt csinál.
Ha még mindig nincs elegünk a várakból, akkor az alig egyórányi buszozással elérhető Óbidost se hagyjuk ki a szórásból. Pazar kis vár, melynek falait egy festői falucska köré építették, és a középkori hangulat teljesen átjárja a helyet.
A helyi HÉV az óceán partján visz el bennünket egésze Cascais és Estoril kisvárosáig, amik pazarul kiépített strandokkal és éttermekkel várják az embertömeget. Horthy Miklóst idős korában ide száműzték, és ezt látva át kellett értékelni magamban a száműzetés szó jelentését.
Cascais természeti csodája, a Boca do Inferno (a Pokol kapuja) egy természet vájta kapu a sziklafalban, amit elárasztott az óceán. A merészebbek még úszkálhatnak is arrafelé, ha nem riasztja el őket a nyáron is maximum húszfokosra melegedő víz.
Ha festői strandokat szeretnénk látni, akkor a Carcavelos kihagyhatatlan kategória, ugyanis a háttérben egy régi várbörtön látképe varázsol el bennünket. Kár, hogy ez számít Lisszabon legzsúfoltabb strandjának.
Nyugalomért egészen Setúbalig kell mennünk, majd komppal áthajózni Troia félszigetére, ami szinte teljes egészében egy fehér homokos, csodálatosan nyugodt partszakasz, ami van olyan nagy, hogy még csúcsidőben is lehessen találni elhagyatottabb részeket a parton.
További érdekességek Portugáliáról itt:
- 7 dolog, amit Portugália konyhájáról tudni érdemes
- Kíváncsi vagy Portugália új arcára?
- Portugália az óceán ölelésében