A főleg Svájc dél-nyugati részén tenyésztett wallisi feketeorrú juh nevét éjfekete pofázmányáról kapta, ami egyszerre forrása cukiságának és ijesztő voltának is.
A helyzet nehéz, és ez onnan is látszik, hogy a net sem képes dönteni: most akkor aranyosak ezek a bárányok, vagy nem? Kunkori szőrük, néha kilógó nyelvük és tömzsi termetük abszolút az aranyosság mellett szól, és kormos arcukban is van valami cuki. Viszont az a tény, hogy fekete pofájukban eltűnik minden vonás, még a szemük is, és világtalan, szinte sátáni fekete képpel merednek vissza ránk, az minden, csak nem kedves.
Egyébként a megoldás valószínűleg a nézési távolságon múlik: közelebbről ugyanis – mikor már kivehető valami arcukból – sokkal barátságosabbnak tűnnek a báránykák.
Ti mit gondoltok?