Idén 500 éves a reformáció! – menjünk hosszú hétvégére Eisenachba!

Mire megérkezünk, lesz körülbelül három óra, ekkor már elfoglalhatjuk a szállásunkat, amit érdemes a kisvárosban választani. Utazhatunk autóval, de jöhetünk repülővel – ebben az esetben Frankfurtból (kétórás vonatút), vagy Berlinből (háromórás vonatút). Szállás tekintetében tulajdonképpen a pénztárcánk szab határt, Eisenach kicsi, semmi sincs messze.

Négy órakor már indulhatunk a városba. Érdemes a Türingiai Múzeumot megnéznünk, így megértjük a tartomány történelmét. Aki viszont valóban a reformáció miatt érkezett, a Luther-házba induljon. A neves tudós először diákként érkezett a városba, itt kezdte el tanulmányait a ferences szerzeteseknél, szülei ügyvédnek szánták. Eisenachban töltött korai éveit sokszor a purgatórium és a pokol jelzővel illette – ezzel is jelezve, hogy túl szigorú, túl puritán volt. A Cotta családnál lakott 1498 és 1501 között. Mint annyi más épület a városban, ez is tipikusan favázas. 1944-ben egy bombatámadás miatt majdnem végleg megsemmisült, végül rendbe hozták, ma pedig már múzeumként üzemel. Legalább két órát szánjunk a bejárásra, az interaktív feladatoktól az itt kiállított tárgyakig minden érdekes lehet! Sokan felemlegetik, hogy a múzeumban található üzletben a legviccesebb tárgy a Luther-zokni, idézettel – de választhatunk ceruzát, kitűzőt vagy akár direkt az évfordulóra terveztetett Luther Playmobil figurát. A múzeum után is akad még néznivaló, érdemes bejelentkezni egy esti föld alatti városnézésre, ami hétkor indul. Ha viszont lejártuk a lábunkat, akkor komótosabban vacsorázzunk – és választhatunk ehhez egy nagyon elegáns helyet, például a Weinrestaurant Turmschänkét.

A vár híres sárospataki lakója

A második napon érdemes a térség fő attrakciójával, Wartburg várával kezdeni. Ébredjünk úgy, hogy érjünk fel 10 órára a várba, és erre a szállástól minimum fél órát számoljunk! Az Eisenach mellett 411 méter magasan álló épületegyüttes II. Ugró Lajos családi székhelyeként indult. Bevehetetlennek tartották – szóval meg kell mászni, hogy lássuk a csodát. Mehetünk persze busszal, de egy ponton a szamarakat is igénybe vehetjük, sok száz éven át velük lehetett a legkényelmesebben feljutni. Ugró Lajos túl sokáig hazardírozott, amikor pedig a császár ellen fordult, veszített, és önként kellett átadni a várat, így kerülte el a börtönt.

Az épület egyik legfontosabb lakója a Sárospatakon született Árpád-házi Szent Erzsébet, akit négyéves korában már férjhez adtak az akkori őrgrófhoz: türingiai Hermannhoz. Ettől fogva élt a várban, majd férje korai halála után kezét annak öccsének adta.

Erzsébet kezdettől fogva segítette a szegényeket; árvaházat, kórházat emeltetett. A sors azonban kegyetlen volt hozzá, húszévesen másodszorra is özvegy maradt. Míg férje mindenben támogatta, nem bánta, hogy az éléskamrát is megnyitja a rászorulók előtt, addig sógora csecsemő lánygyermekével a karján űzte el a várból. Ebből az időszakból ered az a legenda is, hogy amikor kenyeret vitt a szegényeknek, félve sógora rosszallásától, azt mondta, rózsát rejt a kötényében. Isten viszont nem akarta, hogy hazugságon kapják, ezért megtörtént a csoda, valóban illatos virágokat tudott felmutatni. Ezeket a mozzanatokat épp itt, a várban nézhetjük meg a századforduló szecessziós mozaik képein. Erzsébetnek külön termet rendeztek be a vár múzeumában. Az utolsó képek egyike azt ábrázolja, hogy kiűzetése után szerzetesként élt, de magához vette két idősebb gyermekét, megmaradt ékszereiből taníttatta őket. Elutasította II. Frigyes házassági ajánlatát, és II. András hazahívását is figyelmen kívül hagyta – talán azért, mert még mindig fájt neki anyja, Gertrúd királynő meggyilkolása.

Majd háromszáz évvel később különös lakója lett a várnak – itt élt a titokzatos György lovag. Persze nem igazi lovag volt, hanem Luther Márton. Akkoriban ugyanis a reformátor már kivívta a pápa haragját, és az élete is veszélybe került.  Bölcs Frigyes ejtette foglyul, a wormsi birodalmi gyűlésről hazafelé tartó gondolkodót egyszerűen elraboltatta. Álruhába öltöztették, és a várban talált menedékre. A birodalmi átoktól védte őt a vár fala, és persze Frigyes előrelátása.

Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy fogoly szabadon jár-kel, nem is katona, inkább nagy műveltségű szakállas tudós, aki többnyire kis szobájába visszahúzódva görnyed asztala fölé. Luther Márton nem maradt hálátlan, német nyelvre fordította az Újszövetséget börtönéve alatt. A szobáját ma már bárki megnézheti. Míg Erzsébetre számos aranyozott freskó, mozaik és kép emlékeztet, addig Luther szobáit puritán módon, egy gondolkodó elme igényeihez mérten rendezték be.

A leghíresebb az ún. Lutherstube – ez a kis kamraszerű dolgozószoba. A falon minden idegenvezető megmutatja a tintafoltot! Történt ugyanis, hogy Luther Márton a munkája közben állandóan kaparászást, motoszkálást hallott. Zavarta mindez az elmélyült munkában, tudta, hogy az ördög próbálja megakadályozni. Egyszer annyira elege lett, hogy mérgében a falhoz vágta a tintatartót, ennek a nyomait láthatjuk. Ma már a legenda metaforikusan értelmezendő – a kor kiválósága tollal, tintával, gondolatokkal vette fel a harcot a sötét erőkkel. Idén külön kiállítással készülnek az emlékére, 2017. május 4. ─ november 5. között Luther és a németek címmel a németek és az idők folyamán a legkülönbözőbb célokra felhasznált reformátor nem éppen egyszerű kapcsolata áll.

Egy város, amelyik híres Lutherről, kötődik Bachhoz, emlegetik itt Goethe, Napóleon és Wagner nevét? Sőt, még a magyar Szent Erzsébetet is? Az bizony csak Eisenach lehet. Idén különösen érdekes lesz az ide látogatóknak, Németország Luther-lázban ég, idén 500 éves a reformáció!

Mire gondoljunk, miközben bejárjuk a vár összes termét? Mondjuk arra, hogy ez az épület több irodalmi és zenei mű helyszíne, ezek közül a legismertebb Richard Wagner Tannhäuser című operája. Németország egyik legszebb kastélyához, a neuschwansteinihez is Wartburg vára szolgált mintául, a dalnokok termét például egy az egyben lemásolták. Sajnos egyedülálló, 800 darabra becsült fegyvergyűjteménye – amelynek része volt II. Henrik páncélruhája, Bölcs Frigyes vagy II. Gyula pápa fegyverei – a 2. világháborúban a vörös hadsereg martalékává vált és eltűnt a Szovjetunióban. Ötven évvel ezelőtt két sisak, két kard, egy hercegi és egy gyermek páncél került elő, illetve került vissza…

A vár éttermében nemcsak kiváló a konyha, hanem mesés a kilátás, ennyivel több ideig élvezhetjük ezt a pompás helyszínt. Egyébként itt meg is lehet szállni (szoba 104 eurótól), de annak az a hátránya, hogy este le kell mondanunk a sétáról vagy a további programokról.

Ahol a sárkányok alszanak

A várséta után – ahová érdemes kényelmes ruházatban és nagyon kényelmes cipőben menni – jöhet egy alternatív program. Menjünk túrázni a Sárkány-szakadékba! A szűk járatú, mohával benőtt szurdok kedvenc látogatóhelye a helyieknek, a geológusoknak és a turistáknak. Úgy tartják, sárkányok éltek itt, és még ma is, csak mélyen alszanak. Az útvonal igazán romantikus, három-négy órát számoljunk rá. Ha ennyire nem futja, akkor akár rövidebb szakaszt is választhatunk, 2,5 km hosszban, szűk egy órával számolva.

Estére nem marad más hátra, mint egy kellemes vacsora. És ha más napokon spóroltunk vele, ezen a búcsúestén ne tegyük! Létezik a városkában ugyanis egy középkori étterem, ahová mindenképp térjünk be! A padlót szalma borítja és csak gyertyák égnek, kellemes a félhomály. A bort kupában mérik, egy fess Minnesänger biztosan az asztalunkra fog pattanni, miközben a vacsoránkat fogyasztjuk – csupa Luther kedvencét, akiről mindenki tudja, hogy igazi ínyenc volt! Szóval a csalódás kizárva.

Töltsük Bach házában a vasárnapot

Mivel a hazautazás miatt már csak szűk fél napunk maradt, erősen meg kell gondolnunk, hogy mit is választunk programnak. Amit nem szabad kihagyni, az a Bach-ház. A kiváló zeneszerző ebben a városkában született, szülőháza 1906 óta múzeum. Akár a Luther-házat, ezt is kétfelé lehet választani. Van a régi rész, ahol a muzsikus életét mutatják be, és van az új rész, ahol nagyon modern módon, akár egy nagy üvegbuborékban ülve, hallgathatjuk valamelyik orgonára komponált művét. A kettő metszetében a földszinten hangulatos koncertterem, ahová érdemes betérni: félórás zenehallgatás következik, méghozzá korabeli hangszereken fognak nekünk játszani. Némelyiket csak úgy tudják megszólaltatni, ha valaki a hallgatóságból vállalkozik rá, hogy besegít – pedálozik, fújtat. A kottát nem kell lapozni, az itt dolgozók fejből tudják a repertoárt.

A városi séta alkalmával a vásártéren érdemes megcsodálni a barokk stílusú Szent György-templomot, itt keresztelték meg Bachot, és itt kötötte házasságát Árpádházi Szent Erzsébet IV. Lajos tartománygróffal. Akit jobban vonz a zenénél a technika, az autómúzeumba térjen be, merthogy a városnak ez is van! A várról kapta a nevét a nálunk is ismert és az eisenachi autógyárban megálmodott négykerekű, a Wartburg. Ennek és néhány BMW modellnek a történetét is megismerhetjük itt. Mielőtt hazautaznánk, igyunk egy finom kávét. Bármelyik kávézó alkalmas rá, hogy megkóstoljuk a német kávét vagy együnk egy finom süteményt, de érdemes egyet mindenképp kipróbálni. A régióra jellemző finomságok itt a legfontosabbak.