A Balatonföldvári Fürdő megnyitása minden évben óriási szenzációnak számított, ahogyan az is, hogy az ottani három szállodában, a Kapuvezérben, a Bendegúzban és a Zrínyiben már be volt vezetve a villamos energia. A Balaton vizéről úgy tartották, hogy “mindennél alkalmasabb arra, hogy a leszerelt idegeket fölfrissítse…”.
A Fonyód-fürdőtelep szintén felkapott helynek számított anno a Balaton partján. A helyszínen az újonnan megnyílt Vasúti-Fürdő Szálloda várta a nyaralókat a honvédzenekar műsorával köszöntve, magyar és francia konyhával, müncheni sörökkel, magyar borokkal, “szúnyogmentes vidékkel” és “polgári árakkal”.
A Balaton vidékén kívül az ország más részében is akadtak bőven népszerű nyaralóhelyszínek. Ilyen volt a Hársfalva Gyógyfürdő “Beregmegyében”, amely fenyőfürdővel, savanyúvízzel és masszázzsal próbálta megnyerni magának a pihenni vágyókat. Az ottani Erzsébet Szálloda a “legfényesebb” berendezéssel, kitűnő ellátással és mérsékelt árakkal várta a nyaralókat.
A budapesti Szent Margitszigeti Gyógyfürdőt a “legmodernebbül berendezett” vízgyógyintézetként hirdették az 1900-as évek elején. Két szálloda 250 teljesen új szobájába várták az utazókat, “elsőrangú vendéglővel”. A gyógykezelésekre jelentkezőknek svéd gyógytorna termet, iszap- és forrólégfürdőt kínáltak, és mindezt “jutányos árakon”.
A Tarcsa Gyógyfürdőt “Vas vármegyében” a legújabb módszerek szerint berendezett pezsgő- és ásványvízfürdőként tartották számon 100 évvel ezelőtt, ahol a férfiak és a nők külön “osztályokon” fürödhettek és gyógyulhattak, valamint részt vehettek zenés programokon, és a környéken szervezett kirándulásokon.
A vihnyei gyógyfürdő “szélmentes völgyben” kínált kikapcsolódási lehetőséget az odalátogatóknak, akik naponta 3 koronáért kaphattak teljes ellátást, hetenként 7-31 koronáért pedig szállást. A vendéglátók láp- és fenyőfürdőkúrákkal, szakorvosok alkalmazásával igyekeztek megnyerni maguknak a nyaralóközönséget.
“Fürdőzésre és kirándulásokra Budapest közelében kétségtelenül a legalkalmasabb a Gizellatelep-fürdő” – szólt a hirdetés 1906-ban a nagymarosi helyszínről. És hogy miért? “Mert ezen a remek fekvésű, klimatikus gyógyhelyen kényelmes szálloda, kitűnő konyha, cigányzene, dunafürdők, egészséges hegyi levegő állanak a közönség rendelkezésére”. Mi kell még?
“Pártoljuk a hazai fürdőket!” címszóval jelent meg a Bártfa Gyógyfürdő hirdetése 1906-ban, amelyről úgy tartották, hogy “elsőrangú gyógy-, üdülő- és fürdőhely” volt. Víz-, tej-, savó- és kefírkúrával csalogatták az érdeklődőket, és úgy tűnt, hogy sikerrel, mivel az előző évben a hirdetésük szerint 5300 vendégük volt.
Számos külföldi nyaralóhely is toplistás volt egy évszázaddal ezelőtt a magyarok körében. Ilyen volt például a Szt. Radegund Vízgyógyintézet, amely a mai Ausztria területén “felséges vidéken”, 1500 méteres magasságban kínált a kikapcsolódni vágyóknak gyógyvízkúrát és masszázst, magyar orvos gyógykezelésével. A hegyre való feljutás is megoldották, Grazból “automobil” vitte az utazókat a szállodába.
A Judendorf fürdőhely és szanatórium szintén Graz környékén volt megtalálható, ahol pompás erdei környezettel, különféle gyógyító eszközökkel várták a kikapcsolódásra vágyókat. Igazi különlegességnek számított, hogy a nádszálvékony hölgyek fűzőiket ledobva itt hízókúrán vehettek részt.
A Kaiser Franz Josef-Bad Tüffer Stájerország legnagyobb medencéjével és legforróbb vízforrásával hirdette magát. Mérsékelt árakkal, zenei előadásokkal, “villamos kúrákkal”, gyógyvízzel, kirándulásokkal, sportolási lehetőségekkel várták itt a nyaralókat, akik elegáns fogatokon járhatták be a környéket.
A különböző horvátországi nyaralóhelyek is rendkívül népszerűek voltak már az 1900-as évek elején is, így például Krapina-Töplitz. Ezen a fürdőhelyen izzasztó kamrákkal, svéd gyógytornával, többféle medencével és gyógyvízzel várták a turistákat. A szolgáltatások része volt az állandó fürdőzene, az olcsó vendéglők választéka, és a kényelmes szállás is.
Szintén Horvátországban, Abbáziában kínált különleges kikapcsolódást Dr. Szegő Kálmán szanatóriuma és vízgyógyintézete, ahol felnőttek és gyermekek számára egyaránt tartottak erősítő-, edző- és hízókúrát, fénykezelést, légkúrákat, valamint szénsavas és villamos fürdőket is ígértek.
Az 1900-as évek elején kiadott újságokban fellelhetők a kor fürdőruha-hirdetései is, amelyek a legdivatosabb öltözék megvásárlására biztatták a hölgyeket. Így például ajánlottak számukra angol vászonanyagból fürdőruhákat, fürdőkalapokat, fürdőköpenyeket és nyári takarókat is.
Egyes kereskedők még arra is adtak tippeket a nyaralni indulóknak, hogy mi mindent vegyenek meg és vigyenek magukkal az utazásra. Ma már bármennyire is furcsának találjuk ezek egy részét, akkoriban ajánlottak többek között hintaágyat, úti bőröndöt, homokjátékokat, amerikai sportsárkányt, nyári legyezőt, fagylaltgépet, légyirtót és szódavízkészítő gépet is.
Nyitókép: Fortepan.hu