– Jó napot kívánok! Tudnak olyan úti célt, hogy felülök a repülőre, és három órával később már a tengerben fürdök?
– Természetesen.
– És mégis melyik az?
– Kettő közül választhat: az egyik Korfu, a másik Zákintosz szigete.
Fentebbi beszélgetés bármely hazai utazási irodában lejátszódhat, mivel a legtöbb utazásszervező előszeretettel repteti ügyfeleit az említett görög szigetekre. A kettő közül most a másodikra, azaz Zákintoszra koncentrálunk, kerülve az utazási irodás kínálatot.
Elöljáróban: a sziget területe 407 négyzetkilométer, lélekszáma egy 2011-es számlálás szerint majd 41 ezer. Zákintosz a Jón-tengeren fekszik, a Peloponnészosz-félszigettől 16 kilométerre. A keleti partról átlátni oda. Ennyit az adatokról.
Tehát: biztos iroda?
Életemben egyszer fordult elő, hogy szervezett úton vettem részt, akkor Krétára utaztunk. Előtte még sosem láttam olyat, hogy egy repülőnyi ember majdhogynem egy szállásra indul Ferihegyről. A gép landolt Héraklionban, buszra szálltunk (az irodáéra), a busz megállt 5 hotelnél, de a rém egyszerű, 10 szobás apartmanháznál csak mi szálltunk ki. Az iroda többi ügyfele a két csillagos all inclusive hoteleket választotta, ennél jobban pedig képtelenség mellényúlni. Már a prospektusban látszott, hogy ócska szállókról van szó, két csillagba pedig aligha fér bele a rendes kaja. Nyilván azt hallgattuk a többi utastól hazafelé, hogy “át lettünk verve”, és “csessze meg az iroda”, de nem vertek át ők senkit, minden látszott a prospektusban – esetünkben az is, hogy egy minimál, de tiszta helyre megyünk, amiben egy pillanatnyit sem csalódtunk (értsd: nem kamu a tengerre néző szoba, tényleg van terasz, nem kamu a saját partszakasz, sőt az sem hazugság, hogy családi üzem az egész).
Az apartman olcsó volt, ha helyette az all inclusive-ra voksolunk, akkor a különbözet jóval több lett volna, mint amit egy hét alatt a sarki tavernában elvertünk. El lehet gondolkozni, hogy mi lesz: szervezőre bízzuk magunkat, mert lusták vagyunk, és panaszkodunk arra, amit kapunk, vagy magunk vágunk bele. Most nézzük az utóbbit.
Tényleg 3 óra
Budapestről több légitársaság is repül Zákintoszra, a repülési idő 1 óra és 55 perc, ami még két óvodás korú gyerekkel is könnyedén kibírható. A sziget repterének forgalma csekély: 10 perc, és a feladott csomag már ott köröz a futószalagon, lehet indulni, a reptértől maximum egy óra taxiút a legtávolabbi szállás, cserébe a transzfer nem kerül többe 45 eurónál.
Na jó, de hova vigyen a taxi?
Zákintosz úti cél lehet a partibubus fiataloknak, a miattuk akadékoskodó nyugdíjasoknak, és persze a kisgyerekeseknek is. Pusztán arra kell figyelni, hogy hova foglalod a szállást. Laganas például népes város, egymást érik a DJ-szettek, az egyik basszus elvész a másikban, buzukiról nem is hallottak arrafelé, de most nem erre, hanem a családi nyaralásra koncentrálunk: a sziget délnyugati része kifejezetten nyugodt, Vaszilikosz tengerpartja egybefüggő és hosszú, egymást váltják a kavicsos és a homokos részek. A partszakaszt kisebb, családi tulajdonban álló apartmanházak szegélyezik, csak egy-egy nagyobb szálloda van arrafelé.
A parti apartmanházak (meg néha a tavernák is) saját nyugágyakat tartanak, ezek igénybevétele természetesen ingyenes, csak lakj vagy fogyassz náluk. Nem, ez egyáltalán nem igazságtalan, Olaszországban például egy sornyi olyan hotel van, amelyik annak ellenére, hogy saját stranddal rendelkezik, a vendégektől mégis simán napi 10 eurót kér az ernyő / két ágy szettért, ami innen nézve nettó pofátlanság, onnan nézve szimpla haszonszerzés.
Vaszilikosz strandjai nagyrészt homokosak, egyes helyeken viszont a partvédelem miatt megszórták nagyméretű kavicsokkal a part szélét, hogy a dagály és a hullámok ne árasszák el. Némi egyensúlyozás, de azért könnyű bejutni, az egészségtudatosak pedig elüthetik a belépőt egy “helló, ingyenes Kneipp-masszás felkiáltással”. Mivel a part hosszú, és néha kietlen, tömegről szó sincs errefelé, az alábbi képen látható például már annak számít, de ez a strand egy viszonylag nagy, közel 140 főt befogadni képes tavernához / bárhoz tartozik.
Ahol egyesek közösségileg nyomkodják egymás pattanásait:
A sziget északkeleti részén ez viszont már tömegnek számítana, alábbi fotó ott készült, ahonnan számos hajó indul a sziget látványosságaihoz.
És ha már szóba kerültek az ún. látványosságok: egy napra megéri autót bérelni, és lejárni őket. Maximum 50 euróból már egy személyautóban ülsz, és úgy 10 liter ólommentessel körbefurikázható a komplett sziget. Zákintosznak leginkább a déli részét vették be a nyaralók (a keleti oldalon is van pár kisebb üdülőfalu, a szörfösök szeretik ezeket), az északkeleti területen a partot magas sziklák szegélyezik, itt találhatóak a Kék Barlangok néven elhíresült sziklavájatok, ahova teljesen ésszerű jegyáron (értsd: felnőttjegy 8-10 euró, gyereknek 3-8 között félár, 3 év alattinak ingyenes) lehet eljutni motorcsónakkal. A túra jó másfél óra, van benne fürdőzés is, lehet merülni. Ilyen veszettül jó helyeken:
A barlangokkal egy vonalban, a nyugati oldalon van Zákintosz talán leghíresebb látnivalója, a Navagio-öböl, benne a hajóronccsal. A roncs csak a víz felől közelíthető meg, az öbölbe lejutni a sziklákon tilos. A hajó egyébként 1980-ban került oda, a sztori rém egyszerű: a görög haditengerészet üldözőbe vett két csempészhajót, az egyik meglépett előlük, a másik pedig zátonyra futott, később pedig az áramlatok a partra sodorták.
A turistahajók megállnak itt, akkor jönnek is a strandolók.
Ilyen kedves kikötőből azért akad pár:
Meg ilyen kisméretű, ósdi halászhajóból is:
Ha feltámad a szél, akkor meg jönnek a kite szörfösök:
Viszont eltűnnek a motorcsónakkal felhúzott siklóernyők. Szmájli ide, szmájli oda:
A görögországi Zákintosz eszelősen jó üdülőhely kisgyerekes családoknak. A boltok nem drágábbak, mint otthon, a tavernák a kajáért csak nüansznyival kérnek több pénzt, mint egy átlagos balatoni büfé, az odaút és a visszaút pedig nem hosszabb, mint egy pénteki dugóban lemenni az ún. magyar tengerhez – ebből pedig egyenesen következik, hogy a visszaút sem több, mint a vasárnapi dugóban a fővárosba érni a Balatonról. Szóval?