Arnie Wilson valószínűleg az életben nem gondolta volna, hogy kedvenc hobbijának hódolhat 365 napon keresztül. Írt egy cikket a síelésről a Financial Times brit kiadásába, majd a szerkesztője feltette neki a kérdést, hogy mi lenne, ha útnak indulna, és a világ különböző síterepein síelne egy éven keresztül, de minden egyes nap. Wilson a barátnőjével, Lucyvel gyorsan megszervezte az utat – könnyen ment, mivel a nő egy londoni illetőségű francia síirodában dolgozott, számos tanácsot kapott a kollégáktól.
Az út első napjától kezdve Arnie dokumentálta a velük történteket, pontosan vezette, hogy hol, mennyit és milyen pályákon síeltek, később Lucy is írt a naplóba, noha eleinte ódzkodott ettől.
A páros 1994. január 1-jén indult útnak, december 31-ig pedig minden egyes nap lécre álltak. A világ 13 országának összesen 240 síterepén síeltek. Utazásukat szponzorok segítették, a síterepek üzemeltetői többször is ingyenes bérletet adtak nekik, egyes esetekben pedig szállást is kaptak.
A nemrég bemutatott, róluk készült dokumentumfilmből kiderült, kedvenc helyük Dél-Amerika lett, ahol még egy vulkánon is lesíeltek. A feladat, hogy mindennap lécre álljanak, egyes esetekben akadályokba ütközött, de általában akadt segítség: lift hiányában például volt olyan, hogy a hadsereg teherautóján vitték őket síelni, vagy hó hiányában befagyott vízeséseken csúsztak le.
Az év végén Arnie megkönnyebbült, hogy vége a murinak, Lucy viszont folytatta volna.
Sítúrájuk Guinness-rekord lett, de négy hónappal később tragédia történt a La Grave egyik kuloárjában (síelők nyelvén hófolyosó, hegymászó nyelven sziklafolyosó), ahol Lucy nem tudott lejönni, és halálos balesetet szenvedett.
(Síelők)