A macskák és a nénik szigete – mibe, hogy így még nem láttad Ciprust!

Mi jut eszedbe Ciprusról? Ha bármi más mint az utazási irodák hangoztatta közhelyek – napsütés, tenger, mindenre felkészült vendéglátóegységek – és a „ja, tudom, valami ott van a törökökkel” kérdéskör, akkor gratulálunk, sokkal felkészültebb vagy, mint a magyar átlag, beleértve e sorok íróját is. Ha nem, nincs semmi szégyellnivalód, nem a te hibád: Ciprus a hírek, az utazási magazinok és a turisztikai intézmények méltatlanul elhanyagolt mostohagyereke, „egy mediterrán sziget a sok közül”, „olyan, mint Görögország, csak messzebb van, és macerásabb eljutni”, ilyesmi híre van.

Ezt elégelte meg a Ciprusi Idegenforgalmi Hivatal és az oda sajnos csak Athénen keresztül közlekedő, cserébe kényelmesebb, tágasabb, az utasokat etető-itató Aegean légitársaság. Meghívott hát egy csapat újságírót, hogy egy szűk hét alatt körbemutogassák a szigetet, vagyis azt a reprezentatív mintát, ami belefér. Szigorúan szezonon kívül, legalább fele részben nagyon messze a turizmus által letarolt szakaszoktól, az ötcsillagos szinttől a szerpentinen megközelíthető kiskocsmáig beiktatva mindent.

Ilyenkor persze fennáll a veszély, hogy a kötözködésre és fikázásra felesküdött médiamunkás hálából kompromisszumokat köt, de szerencsére most ez fel sem merült: esküszöm, senki sem szorít pisztolyt a fejemhez, amikor azt írom, hogy a dolgok jelen állása szerint Ciprus a legjobb őszi-téli úticél (turisztikai bullshittel élve: desztináció) Európában. Itt a helyed ugyanis, ha el szeretnél repülni a fagypont körüli Magyarországról, hogy 28 fokban fürdőruhára vetkőzz, és megmerítkezz a 24 fokos tengerben úgy, hogy

rajtad kívül nincs ott senki,

miközben hatfogásos mediterrán ebédekkel-vacsorákkal tagolod a napjaidat, és bármerre nézel, ilyesmiket látsz:

Fotók: Neményi Márton

Következzék tehát hét dolog, amiért érdemes elmenned oda szerelmestül, családostul, amikor csak teheted, például – tudod mit? – még idén.

Tengerpartok

Ez az, amit mindenki tud, vagy legalább el tud képzelni, de azért akkor is érdemes kiemelni, milyen sokféle part akad Cipruson. Lássuk.

Hajós-turistás Páfosz kikötőjében:

Csúszós-köves:

Kavicsos Petra To Romiounál:

Elhagyatott part Akamas félszigetén:

Ezt a szakaszt éjjel lezárják a teknősök kedvéért.

Móló Limassolban:

Pad Lárnakában:

Homokos:

És Ayia Napa hotelhez kapcsolt, kissé szomorú partja:

Történelem

Szintén közhely, megkerülni azonban fizikailag lehetetlen, sebaj! Cipruson minden fához, ott felejtett házfalhoz és templomhoz egy legalább kétszáz, de inkább háromezer éves sztori kapcsolódik. Az utat az állítólag ott született Afrodité különböző testnedvei, ezrével megerőszakolt nők, levágott péniszű férfiak és más mondák szegélyezik, az őskori településrészletektől az antik mozaikokon és a bizánci motívumokon át a brit – eufemisztikus szóval élve – örökségig látsz majd mindent. A templomokat pedig semmiképpen se hagyd ki, és ezt egy megrögzött templom-, bazilika- és dómszkeptikus mondja, a meglepően kis épületekről azonnal megérted majd, hogy miért világörökség!

Ásatás Páfoszban:

Mozaik Dionüszosz házában:

Véletlenszerű templom véletlenszerű falucskában:

A Szent Lázár templom Lárnakában:

Így találkozik az ortodox és a nagybetűs mediterrán:

Macskák

Bizonyítható, hogy már időszámításunk előtt 4000-ben is tartottak macskát házikedvencként, az igazi cicainváziót a legenda szerint Szent Ilona hozta el Ciprusra, amikor elszaporodtak a kígyók Akrotiri faluban.

Több száz egyiptomi macska érkezett hatalmas hajókkal, a kígyókat pedig egy pillanat alatt kiirtották. Ők maguk persze maradtak, és csinálták, amit a macskák szoktak: kismacskákat.

Igaz vagy sem, Cipruson a szabadon élő közmacskák ugyanúgy az élet részei, mint a ciprusfák vagy a templomok. Ott vannak az utcákon, a kertekben, az ásatásokon, a tengerpartokon, az éttermekben és a kisebb hotelek előterében.

Általában jóllakottak és nagyon közvetlenek: szeretetet kuncsorognak, nem kaját. Akadnak persze hercegnők és primadonnák is, ők szép csendben, tisztes távolságról ítélkeznek feletted, a világért nem jönnének oda.

Étel

Ha Ciprusra mész, eszel. Ahogy a mediterrán országokban általában, ha úgy akarod, az egész nap egy hatalmas étkezés lesz, ha pedig az étteremre bízod, hogy tipikus, vendéglátóhelyenként csak apróságokban különböző ciprusi görög ételekkel tömjenek, a fogások kíméletlen tempóban és mennyiségben érkeznek majd.

Nagyon fontos, hogy ne lakj jól a salátával és a pirítóssal, a sós nemzeti sajtról, a halloumiról nem is beszélve. Az első hús nem az utolsó, a második sem az, ha pedig úgy érzed, itt a vége, akkor jönnek majd az igazán nagy marha- és csirkeszeletek.

A vörösboros kolbászkákból pedig akkor is le kell erőltetned párat, ha úgy érzed, végképp nincs tovább. Menni fog. A desszert is.

A sós ételek nagyon sósak, az édességek nagyon édesek. Az ízek nagy része ismerős, hála a kilencvenes évek magyar gyrosrobbanásának (persze nyilván egész más az igényszint), az édességek azonban apró kultúrsokkot okozhatnak. Így készül az eleve nagyon cukros, de azért porcukorral még jócskán meghintett zselé…

…ez pedig a mustkolbász, ami pontosan az, aminek hangzik, ennél érzékletesebben pedig meg sem próbáljuk leírni, úgysem sikerülne.

Buli

Ha van valami, amiért nem érdemes Ciprusra menni, akkor ez. Éjszakai élet van ugyan, ahogy – főleg Limassolban – partizni vágyó fiatalok is, európai értelemben vett klubszcéna csak elvétve akad. Egy igazi ciprusi buli így néz ki:

Teljesen spontán, egy közepes méretű vendéglőben indult. Természetesen gyávák voltunk beszállni, és természetesen így is szuper volt.

Hegyek

Tudom, nem hangzik egyszerűen, de nagyon szépen kérlek, bérelj autót! (Esetleg sofőröstül, ha elriasztana a jobb kormányos rendszer, a rengeteg szerpentin és a „jó lesz az, kiadja” alapon működő közúti tempó.) Ha nem teszed, nem jutsz fel a hegyekbe, és akkor fantasztikus pillanatokról maradsz le.

Kis túlzással mindegy is, melyik ciprusi faluban állsz le, mindegyik olyan, mintha kifejezetten a kedvedért őrizték volna meg érintetlenül az elmúlt száz-kétszáz évben.

Kivéve talán az imádnivalóan giccses és abszurd dekorációkat, amivel portáikat teszik egyszerre egyedivé és egyenciprusivá.

Mi Pelendriben, Omodosban és Arsosban jártunk, de annak alapján, amit a busz ablakából láttunk, tulajdonképpen bárhol megállhattunk volna.

A karácsonyi díszekről nem is beszélve – itt ugyanis nem a plázák, hanem maguk a családok készülnek az ünnepre már október végétől. A huszonnyolc fokban pompázó csillámmikulásokon azért próbálj meg nem túl látványosan meglepődni!