Bor- és fürdőmámor Egerszalókon

nlc | 2018. Május 14.
Az egerszalóki bor legalább olyan jótékony hatású, mint a híres gyógyvizes források és fürdők a közeli Laskó patak völgyében – legalábbis így tartják a helyiek valamint a bor- és wellness élvezetét nagyra becsülő vendégek. A bor egészségre gyakorolt jótékony hatásaihoz persze nem is fér kétség, de azért mégiscsak túlzás lenne összemérni ezt Magyarország egyik legjobb gyógyvizével. Így aztán mi nem egészségügyi szempontból, hanem kizárólag az ízlelőbimbók irányából megközelítve vettük kicsit jobban szemügyre a környék borászati lehetőségeit, és utánajártunk, akadnak-e a vidéken különlegesebb fajták, jellegzetesebb ízek. Az eredmények pozitívak: bőven akad jó bor Egerszalókon, és ezekből most be is mutatjuk azt, amely szerintünk a legkitűnőbb!

Egerszalók a neves Egri Borvidék része, és ennél fogva az ország egyik legkiválóbb bortermő helyeinek egyike. Eger közvetlen szomszédságában ugyan nem vívott ki külön hírnevet magának ez a település, de a borainak ettől még nagyon is sajátos karaktere és ízvilága van. Ezt a környéket az Isten is szőlőnek és bornak teremtette: lankás domboldalain a Nap sugarai lágyan szétterülve érlelik a tőkék gyümölcsét, a környező hegyek pedig óvják a kemény szelektől, és szélsőséges időjárástól. Ránézni is gyönyörűség ezekre a dombokra – nem csoda, ha az ide érkező fürdőturisták is elámulnak szépségén, és megigézi őket közvetlensége, barátságossága, és szelíd hangulata. No, de mit teremnek ezek a lankák – kérdezik joggal a borivók?

Fürödni indultunk, de borozás lett a vége

Van bor bőven

Borszőlőt – már legalább 750 éve. Hogy az Árpád-háziak idejében milyen fajták is voltak divatban, azt nem tudhatjuk, de hogy manapság mit szüretelnek a puttonyba azt annál inkább: a chardonnay, a merlot, a pinos noir és a cabernet franc világfajták mellett kékoportó, zweigelt, kékfrankos és blauburger van a listán, valamint leányka, hárslevelű és olaszrizling is bőségesen akad, és előfordul kadarka és tramini is. Még szép, hogy ebből az impozáns kínálatból valamelyik „nagy vöröset” kellene most ajánlani, hiszen ezek tették Egert híressé, és mi ezt is fogjuk tenni – bár a fehér borok is megérdemelnének pár jó szót már csak azért is, mert a vidék a török hódoltságig nem vörös, hanem főleg fehér bort termő volt! Kedvencünket végül hosszadalmas és sok fajtát megpróbáló kóstolgatás után egy országos hírű pincészet kadarkájában leltük meg. A fajtát más gazdák riolittufába vájt ódon pincéinek hűvös rejtekében is megízleltük Egerszalókon – nem mellesleg már önmagában ezeknek a pincéknek a hangulatért érdemes ideutazni! –, és bizony ott sem okozott csalódást!

Ilyen pincék rejtőznek az egerszalóki dombok gyomrában

Legjobb a kitűnők között

Ha szakértő módon próbálnánk leírni, akkor ez a kadarka „erőteljesen gyümölcsös, friss piros bogyósokkal, elsősorban ribizli, meggy, csipkebogyó, kicsi borssal, avarral.  A szájban szép arányok, élénk savak kellemes, finom tanninossággal, rengeteg gyümölccsel, elegáns hordóhasználattal.” Ha saját szavainkkal kéne jellemezni, akkor azt mondhatnánk rá, hogy mennyei, fantasztikusan finom! A termelők és gourmanok amúgy kacsa- és libasült mellé ajánlják ezt a fajtát leginkább, és mi engedtünk is az ajánlásnak, és egy helyi csárdában illatos, omlós kacsapecsenye mellé rendeltünk ebből a finom borból. Valóban tökéletes párosítás!

Egerszalóki tartózkodásunk alatt egyébként nagyon sok jó borral találkoztunk, és a pincelátogatások önmagukban is remek programnak bizonyultak, pedig eredetileg nem is ezért, hanem a híres fürdők kedvéért érkeztünk ide, de végül nem várt kincsekre bukkantunk. A kadarka volt ezek közül az egyik, amit feltétlenül ajánlunk kóstolásra minden Egerszalókra érkező vendégnem: legyen az jó borokra „utazó”, műkedvelő sommelier vagy pihenni vágyó, borbarát fürdőző!

Exit mobile version