Egy mesés kis magyar település, ahol elbújhatsz a világ elől

Czvitkovits Judit | Fotózta: Illés Ákos | 2021. November 24.
Őszintén bevallom, korábban még soha nem hallottam Bélapátfalváról, és csak a véletlennek köszönhetem, hogy az idei nyaralásom célállomása ez a varázslatos település lett. Itt kaptam meg azt, amire igazán szükségem volt: lélegzetelállító tájak, békés nyugalom, varázslatos túrautak, csupa szív emberek és pulzáló természet. Képekben mutatom, mi az, amit Bélapátfalván látnod kell!

Bélapátfalva a Bükk nyugati lábánál fekszik, az ember pedig onnan tudja, hogy a közelben jár, hogy meglátja a lépcsősen faragott Bél-kő hegységet, ami egyik pillanatról a másikra csak úgy felbukkan a horizonton és elkezdi szédítő mágnesként vonzani a tekintetet. Az ember szabályosan rátapad a szélvédőre, és csendben azon izgul, hogy csak ez a hegy legyen a végállomás. A káprázat pedig akkor teljesedik ki, amikor az ember kitárja szállásának ablakát és egy festmény tárul elé. 

Szállásadómtól megtudom, a településen valamikor cementgyár működött, ahonnan gigantikus mennyiségben, szerte a világban értékesítették a kiváló minőségű cementet. A Bél-kő látványos faragása a kézi kitermelés eredménye.

A ma 816 méteres hegy eredetileg jóval nagyobb volt, ám a kitermelés során a tetejét teljesen lefaragták, körülbelül 7 millió köbméter hiányzik belőle; és bár a hegy csúcsa az ipar áldozata lett, 2002-ben a gyárat bezárták, a hegy 550 méter feletti süvegét pedig 2008-ban védetté nyilvánították.

Mondanom sem kell, Bélapátfalváról nem mehet úgy haza az ember, hogy ne mászott volna fel a Bél-kő csúcsára, ami mellesleg az Országos Kéktúra egyik szakasza is egyben. Komótos tempóban, sok-sok pihenővel körülbelül két óra alatt teljesíthető az odaút, és bár nagy a kísértés, félúton visszafordulni nem szabad, a látvány a végén mindenért kárpótol.

Ha szerencsénk van és tiszta az idő, akkor keleti irányban a Tisza kanyargós vonulatát, nyugaton pedig a Mátrát is látni lehet.

A legyalult hegy sík teteje olyan, akár egy holdbéli táj, akármerre megy és néz az ember, mindenütt csak köveket lát. A túraúton emberekkel alig lehet találkozni, néha tényleg olyan érzése van az embernek, mintha valami privát túrát szerveztek volna neki.

A hegyről lefelé vezető út bő egy óra alatt teljesíthető, de azért nem árt, ha az ember lelki szemei előtt ott lebeg egy erős motiváció, ami remegő lábait viszi előre. Nekem ilyen volt az esti vacsorám képe, egy pisztráng személyében.

Minden megfáradt túrázó a Szomjas Csuka étterem felé veszi az irányt, nem véletlenül, itt nemcsak a pisztráng mennyei, de a kilátás is pazar, közvetlenül a tópart mellett vacsorázni nem mindennapi élmény.

A bélapátfalvi Lak-völgyi tó a pecások kedvelt helye, ahol ponty, amur, csuka, süllő, harcsa, keszeg, kárász, balin, busa, domolykó és naphal fogható.

A Bél-kő túra előtt vagy után egy újabb kötelező programpont az apátság, amit 1232-ben még II. Kilit püspök alapított a ciszterci szerzeteseknek. Az épület falai túlélték a tatárjárást, de a kunok pusztítását már nem. Fél évezrednek kellett eltelnie a barokk kori felújításig.

Az apátságban található az ország legöregebb orgonája, amit megszólaltatni csak nagyon kevés kántor tud.

Az apátság pár éve keresztelők, lánykérések és esküvők kedvelt helyszíne, de tömött buszokon érkeznek ide a kisdiákok is osztálykirándulásra, kincsvadászatra, kézműves-foglalkozásokra, a felnőttek pedig csapatépítő tréningekre, éjszakai idegenvezetésre. Az apátság honlapján rengeteg elképesztő programot lehet találni; az első számú kedvencem a “kirándulás a nagyival”.

Az apátságon megtudom, nemcsak esküvőket szeretnek tartani Bélapátfalván, de esküvői fotózást is, amihez nemcsak a csodálatos ciszterci templom és a Bél-kő ad tökéletes hátteret, de az ipari romok, a régi szénbánya rakodója, vagy éppen az egykori cementgyár elhagyott építményei is.

A Bél-kő túra után a kerékpározás szinte automatikusan adja magát, egy túra a szomszédos településekre, Szilvásváradra vagy Mónosbélre meg se kottyan, de Eger sincs messzebb 30 kilométernél. Annak sem kell aggódnia, akinél nincs bicikli, a kerékpárkölcsönzés is megoldható.

A szomszéd faluban, Monosbélen senki ne hagyja ki a Bükki Sajtmanufaktúrát, ahol előzetes bejelentkezés után bárki meglesheti, hogyan készülnek az ország egyik legfinomabb sajtjai, egy rövid kóstoló után pedig hosszan tanakodhat arról, hogy melyik sajtból hány dekát vásároljon.

Aki pedig sajt után édességre vágyik, keresse a ropogós molnárkalácsot, ami a környék egyik tradicionális édessége.
 
(Cikkünk eredetileg 2016-ban jelent meg. Azért közöltük újra, mert a koronavírus-járvány miatt nehézkes lehet külföldre utazni, és akartunk mutatni belföldön egy helyet, ahol jóval olcsóbb lehet a nyaralás, mint más, felkapott vidékeken. Bélapátfalva télen is csodásan néz ki.) 

Utazz az NLCaféval!

Exit mobile version