A nagy Valentin-para

marci | 2005. Február 09.
Nos, a cím alapján már fel is szisszenhetünk: „Jaj, ne, már megint egy lusta disznó pasi, aki ahelyett, hogy összekapná magát, nyafogni kezd.”






Igen, erről is lehet szó, de engedtessék meg nekem, hogy rövidke hőbörgésemmel egy átlagos pasi kusza gondolataiba engedjek bepillantást.


Fogyasztói társalomban élünk. Pali barátom remegő hangon, halványzöld fejjel ecsetelte kedvenc „társalgó szalonunkban” – Pepi néni korcsmájában -, hogy találkánk előtt bizony három és fél óráig csak lufikat fújt, melyekből kettő már fújás közben megadta magát. A kellemetlenséget az okozta, hogy mindkettőben apró konfettik ezrei voltak elrejtve, ergo kétszer kellett porszívóznia az akció közben. Valljuk be, ez egy férfinek felér egy kivégzéssel. Állítólag két héttel Bálint nap után még az akváriumban is találtak az apró papírpöttyökből, s a guppik háromszor kövérebben vigyorogtak.

Fogyasztói társadalomban élünk. Miközben magam elé dörmögöm az átkaimat a bálint-butiksoron, egy kedves eladó hölgy, meglátva gyűrt ábrázatom, megcsillantja balos aranyfogát és rám fortyan: Hát kedveském, és velünk meg mi lenne, ha nem lenne Valentén? He?
No, hát igen. Még csak most múlt el az elektromos-seggrázó-télapós Mikulás, majd a műfenyős Karácsony. Ideje tényleg egy újabb őrületnek. A kereskedők rémálma lehetett régen a karácsony-nőnap közti uborkaszezon, jól jött bizony az amerikanizálódás.

Kiváltképp kedves a szívünknek, hogy az ajándékok közül a nagy ötleteket már sikerült lelőnünk a fent említett – Mikulás, Karácsony – alkalmakkor, azaz a maradékból tudunk csak szemezgetni. Lássuk csak őket sorban:







Lepjük meg a honey-t egy kis sweets-szel
Édesség, lufi és miegymás


Jó esetben párunk nem cukorbajos, és még él benne a gyermek annyira, hogy egy hatalmas, piros, fehér szívkonfettikkel teletömött lufival is édesdeden el tud játszani. Ebben az esetben nincs probléma, szerelmünk jelképeként (ha már a Valentin, úgyis made in USA) lepjük meg a honey-t egy kis sweets-szel. Egy nagy doboz bonbon vagy egy hatalmas marcipános szelet a meghitt pillanatokat még jobban megédesítheti.

A megoldás előnye, hogy a kreativitás megterhelő tüneteit (fejfájás, idegesség) azonnal elfeledhetjük, a megoldás egyszerűségében hordozza az erejét. Hátránya, hogy ezzel a módszerrel beállunk azon közel félmilliós sor végére, melyben azok a férfitársaink állnak, akik hasonlóan jártak el. Mindemellett valószínűleg párunk sem olyan egyszerű lélek, hogy ne jönne rá megoldásunk alapvető okára. (Előny azoknál, akiknél mégis!)

Ha már ajándék, törekedjünk inkább arra, hogy olyannal lepjük meg kedvesünket, amit akár vele közösen használhatunk majd fel. Egy fincsi fürdősó vagy -golyó kollekció egy közös pancsoláshoz, egy masszázskrém vagy olaj a kölcsönös kényeztetéshez éppen megteszi.





Vacsora kettesben


Az ötlet azoknál a pároknál jöhet be, akik amúgy majd minden este a „Milliomossal” fekszenek, vagy épp nem túl tehetősek egy-egy alkalmankénti kiadósabb éttermi kitérőre.
Szerencsés esetben, és ha profik vagyunk az éttermek választásában, romantikus estét tölthetünk párunkkal, miközben egy igazán jót ehetünk.
Az ötlet lejárt lemeznek tűnhet, ámde megvan az az előnye, hogy sikeres beválasztás esetén akár örök emlékként élhet tovább az alkalom. Sajnos a megoldás hátránya, hogy elég sok rizikófaktor szerepel az egyenletben. Egyrészt jó előre be kell szerveznünk a helyet, másrészt jól informáltnak kell lennünk ahhoz, hogy tutira menjünk az étterem minőségével kapcsolatban. Érdemes az extremitás felé elmozdulnunk, bár ügyeljünk a párunk igényei által felállított korlátok betartására is. Tehát ha nincs oda a halételekért, ne vigyük norvég étterembe, ahol sárga műanyag viharkabátot viselő halászok szervírozzák a füstölt heringet.

Utazás az ismeretlenbe

Korrekt ötletnek tűnik egy két-három napos kiruccanás, bár értesüléseim szerint február 14. idén keddre esik, tehát szabi nélkül nem ússzuk meg. A külföldi utak közül kedves lehet egy romantikus hétvége az Alpokban, s ha még síelni is tudunk, vagy épp van affinitásunk hozzá, akkor aktívan tölthetjük el ezen jeles alkalmat. Háromnapos nyugat-ausztriai barangolásunkba egy nap Bécs tuti beleférhet, ahol a fent említett romantikus vacsit is elsüthetjük. Valljuk be, az összkép teljesen jól fest. Azért ne feledjük, hogy mivel kevés az idő, nagyon keményen rá kell állni a szervezésre.





Ajándék még, még, még…

Én elhiszem, hogy működnek a klasszikus megoldások is. Elhiszem, hogy vannak hölgyek, csajszik, nőcik, akik mégiscsak a materiális értékekért bomlanak. Ékszerek, csecsebecsék, mindenféle „csipcsupok”, s ha nincs, legörbült szájszéllel pislantanak ránk félve: és hol van a többi? Ámde húzzuk össze szemöldökünket, és vakarjuk meg a tarkónkat férfitársaim. Ha már Valentin és szerelem, akkor nem az lenne legtutibb, hogy együtt töltsük párunkkal, békében, nyugalomban és főleg szerelemben ezt a napot?
Exit mobile version