Hogyan mondjuk ki, ha igazán szeretünk?

Sokáig vezette a bestsellerlistát a Kóser szex, Schmuley Boteach könyve, melyben a következőket írja: „Miközben egyre bámulatosabb kommunikációs eszközöket alkalmazunk – fax, gyorsposta, mobiltelefon, e-mail, webkamera –, addig a legközvetlenebb érzelmeket rejtő szót egyre nehezebb kimondani. SZERETLEK – ez a szó gombócként akad a mai emberek torkán.” Pedig
a romantikus filmekben olyan szép és egyszerű minden. Ahogy a tengerparti vacsoraasztalnál, a repülőtéren az utolsó pillanatban, egy szerelmes estén a franciaágyban, vagy éppen egy kiadós veszekedés után összesimulva kimondja egyikük a bűvös vallomást. De mi a helyzet a valós életben?

A zsenge, húszas években

„Négy éve vagyunk együtt, de mind a mai napig többször is biztosítjuk egymást a szerelmünkről – meséli a 21 éves Edina, aki fél éve költözött fel Békéscsabáról a fővárosba, s azóta együtt is él a barátjával. – Nem tudok elképzelni úgy napot, hogy ne hangozna el, mennyire szeretjük egymást. A négyéves kapcsolatom előtt előfordult, hogy én mondtam ki először valakinek a bűvös szót, szerintem ebből nem kell nagy problémát csinálni. De Zsoltival pont fordítva történt. Egy hónapja találkozgattunk, szóval a szerelmünk legelején valahol koktéloztunk, amikor a szalvétámra nagy, kacskaringós betűkkel ráírta: szeretlek. Nagyon jólesett, akkor mégsem viszonoztam ezt felé. Ugyanis amellett hogy meglepődtem, akkor még nem adtam esélyt kettőnknek. Én pedig tartalom nélkül nem mondok ki ilyen komoly dolgokat. Pár hét múlva azonban egy szerelmes film után jöttünk ki a moziból, s egyszerűen kitört belőlem a felismerés, hogy mennyire szeretem.

A legjobb az egészben az, hogy négy év után még mindig ugyanolyan szerelmesek vagyunk egymásba, így hát mikor naponta ötször telefonon beszélünk, mindannyiszor hallanom kell, hogy szeret. Szerelmes e-maileket is szoktunk váltani. Nem hiszem, hogy meg tudnám unni ezt a szót. Nekem fontos az állandó visszajelzés, hogy ne csak kimutassuk, hanem ki is mondjuk az érzelmeinket. Mind a ketten érzékeny emberek vagyunk, én talán azért, mert kiskoromban elváltak a szüleim. Egyébként kis kedvességekkel is a tudtára szoktam adni az érzéseimet, de szerintem a férfiak nem annyira kreatívak, mint a nők. Múltkor otthagytam az ágyában egy kis levélkét, hogy haza­érkezéskor rám gondoljon, máskor
pedig a bepárásodott zuhanykabin falára gyönyörű szívet rajzoltam neki.
Szerintem ezek is fontos dolgok

.”

Blogos vallomások a szerelemről:

• „Nehezen fejezem ki az érzéseim szavakkal, szerintem nem ilyen “földi eszközökkel” kell a másik tudtára adni a szerelmünket” • „Néha kimondani a szót, hogy szeretünk valakit, nagy bátorságot igényel, következményei lehetnek, felelősséget kell vállalni érte” • „A szeretlek több mint egy szó, mintha megszűnne tőle az ember függetlensége” • „Sokkal többet olvasunk, tudunk, filozofálgatunk az érzelmekről a mai világban, közben a szerelem meg elrohan mellettünk”

Érettebb vallomások

A szerelem kinyilvánításában meghatározó, hogy az első szerelmi vallomások viszonzásra találnak-e, vagy kudarcélménnyel végződnek. Ezért igen fontosak a fiatalon megélt jó kapcsolatok.

„E gyönyörű szó az életkor előre­haladtával, a különböző élethelyzetek megélésével egyre formálódik, jelentése egyre gazdagabbá válik – magyarázza a párkapcsolati tanácsadó, Hegedűs Ágnes. – A fiatal, szerelmes években kimondott gondtalan, felhőtlen vallomások mást hordoznak, mint egy-egy csalódáson, kudarcon átesett nőé. Az évek alatt átélt szerelmek segítenek abban, hogy megfelelő időben, a megfelelő személynek félelem nélkül meg tudjunk nyílni.”

Minden szerelem eltér a másiktól, különböző hőfokon ég, ezért a szó, hogy szeretlek, szinte minden kapcsolatban mást és mást jelenthet. A Nagy Őt megismerve pedig utólag visszapillantva talán nem is értjük, addig hogyan mondhattuk bárkinek is, hogy szeretjük.

Képüzenetek esemesben

„Tíz éve vagyunk házasok, de a mai napig fontos a szerelmünk kimondása, megerősítése – s már veszi is elő mobiltelefonját Klári, a 35 éves anyuka. – Van, hogy egy-egy vita után, de anélkül is szoktunk egymásnak esemesen képüzeneteket küldeni. Ez például két szerelmes kiscica, de néha kapok olyat is, hogy mennyire hiányzom. Ha elutazik a férjem, a bőröndjébe mindig bepakolok valami rám emlékeztető apróságot. Egy fényképet, rövid levelet vagy plüssállatot.

Az ember persze érzi a másik tettein, hangulatán, ölelésén, hogy még mindig szereti, de időről időre jó hallani is, mert a kimondott szónak igenis van ereje. Akkor klassz az egész, ha szó sincs arról, hogy minden héten kötelességszerűen ezt szajkózza az ember. Csupán egy-egy értékes pillanatban, mondjuk, egy jól sikerült estén, vagy kicsit nehezebb időszak után biztosítjuk egymást a szerelmünkről. A jó házasságban eltöltött évek alatt pedig a szeretlek valahogy kiteljesedik, s mélyebb rétegeket fog át. Például ha egyikünknek nem sikerülnek a dolgai, vagy kudarc éri, nagyon jó hallani, hogy a másik akkor is mellettünk áll. A férjem otthon próbál mindent megszerelni, és ha nem sikerül, elkeseredik. Ilyenkor átölelem, s odasúgom neki, hogy szeretem. És ezekben a vallomásokban már nemcsak a lángoló szerelem van benne, hanem egy egész élet.”

Meghatározó a gyerekkor

„Hogy kinek mit jelent a szó, s mikor mondja ki, függ a korától, a kapcsolat minőségétől, az élettapasztalattól – mondja Hegedűs Ágnes. – Hiszen mást hordoz a jelentése egy 20 vagy egy 40 éves nőnél, a házas embernél, a szinglinél vagy a titkos kapcsolatban élőnél. A lényeg, hogy ha az érzés létezik, előbb-utóbb ösztönösen kimondják az emberek. Persze előfordulhat, hogy egyesek a kudarcélménytől való félelmükben nem mernek hangot adni érzelmeiknek, csak körülírják. Másoknál meghatározó lehet a gyerekkor is, hogy a családjában hallhatta-e egyáltalán ezt a pozitív érzelmet jelentő szót. És létezik a két véglet: aki állandó megerősítésre vágyik, és aki soha nem képes szavakkal kifejezni magát. Ha mindez zavarja a kapcsolatait, érdemes szakemberhez fordulnia.”