Újra február van, ez pedig azt jelenti, hogy a farsangi szezont leszámítva, van még egy fontos dolgunk az évnek ebben a rövidke kis hónapjában. Mert újra itt a Valentin-nap, melyet egyre többen tartunk fontosnak. Itt a remek alkalom arra, hogy kedveskedjünk szerelmünknek, férjünknek, szívünk választottjának. Egy romantikus vacsora, egy apró ajándék, pár szerelmes sor segíthet, hogy elmondjuk milyen fontosak számunkra.
“Mit szíved kér, azt teszem,
Ha karodban vagyok.
Úgy ragyogsz rám mint a nap,
Fényedtől elolvadok.”
(óegyiptomi népköltés)
“Csupa titok a szerelem,
Titok tegze, nyila és gyermeksége, lángja,
Tárgyát ki sem meríthetem,
Egy nap kevés e tudományra.”
(Jean de la Fontaine)
“Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
s tavaszi zápor fűszere a földnek;
lelkem miattad örök harcban él,
mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;
csupa fény és boldogság büszke elmém,
majd fél: az idő ellop, eltemet;
csak az enyém légy, néha azt szeretném,
majd, hogy a világ lássa kincsemet;
arcod varázsa csordultig betölt,
s egy pillantásodért is sorvadok;
nincs más, nem is akarok más gyönyört,
csak amit tőled kaptam s még kapok.
Koldus-szegény királyi gazdagon,
részeg vagyok és mindig szomjazom.”
(Shakespeare)
“Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek-
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem: szivembe visszatér
és zubogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés, mennyire szeretlek!”
(Tóth Árpád)
“Te vagy az egyetlen a földön,
Akiért mindent megteszek,
Veled életemet töltöm,
Nem csak a múló perceket.
Nem ígérek kincset, csillagot,
Csak hű szívet adhatok,
Érzem másé nem lehetsz,
Én is csak a Tied, ha igazán szeretsz.”
(Goethe)
“Ismerem azokat a szavakat,
amelyeket még ki sem ejtettél.
Már tudom hová tartasz,
mikor még el sem indulsz.
Tudok a féltett titkaidról,
amiket mélyen elrejtesz.
Mindent tudok rólad, kedvesem,
nem vagyok kém, csak szeretlek!”
(Jim Morrison)
“Elájulni, s mindent merni, dühöngve,
Mint nyers, szelíd torzó és holtrasápadt,
Merész halott és új életre támadt,
Csaló, hűséges, bátor, gyáva, gyönge,
És tőle távol nem találni csöndre,
Mint víg, komor, őrjöngő, büszke, bágyadt,
Megszökni hősként, csupa gőg s alázat,
S riadtan bújni sértődött közönybe.
Ha kiábrándulnánk, szemünk befedni,
Édes borként mérget szívni magunkba,
A kárt szeretni, a hasznot feledni,
Hinni, hogy a pokol visz égi útra,
Létünket egy csalódásba temetni:
Ez a szerelem. Ki próbálta, tudja.”
(Lope Félix de Vega Carpio)
“Szerelmem bosszús orvosa, az ész,
Látván, hogy minden receptje hiába,
Elhagyott, s most rajtam a csüggedés:
Halál a vágy, mely a gyógyszert nem állja.
Nincs menekvés, józan eszem a múlté,
Az őrület növő izgalma ráz;
Gondolatom s szavam, egy tébolyulté,
Ténytorzító, fecsegő kapkodás.”
(Shakespeare)
“Csak az halhat meg, ami már megunt;
Ha két szerelem egy, ha magunk
Szerelme nem lazul, úgy meg se halhatunk.”
(John Donne)
“Folyókba patakok ömölnek,
Folyamok a tengerekbe,
Szellők is egymásnak örülnek,
Összekeveredve.
Szent törvény: a mindenségben
Nincs magányos tünemény,
Egyesülnek földön-égen –
Mért nem te meg én?”
(Percy Bysshe Shelley)
“Szerelmedért
Feldúlnám eszemet
És annak minden gondolatját,
S képzelmim édes tartományát,
Eltépném lelkemet
Szerelmedért.”
(Vörösmarty Mihály)
“mondd, szeretsz, szeretsz
Hangod úgy zenél
mint ezüst csengő, újrázva
Beszélj;
de ne feledd, hogy némán is szeress
”
(Elizabeth Barrett-Browning)
“Olyan a szerelem, mint gyöngyszemű harmat,
Amelytől fénylik a szirom,
Amelyből felszökik, kévéjében a napnak,
Szivárvány-szikra, miliom.”
(Victor Hugo)
“A férfiak szerelme láng.
Magasra fellobog,
Vihartól él, vagy alszik el,
Túlságok közt forog.
A nő szerelme bolygó tűz,
Míg élő tárgya nincs,
És titkon senyvedő parázs,
Ha rajta a bilincs.”
(Malom Lujza)
“Égess el! Összeomlok kebeledre
Az üdvözültek csöndes mosolyával,
S hajad árnyában édesen pihenve
Ellobogok fényes szerelmi lánggal!”
(Reviczky Gyula)
“Együtt jövünk már sok száz emberöltőn,
Száz boldog, száz csókos életen át,
Ismerem a szemed, ismerem a vállad,
Az ajkad, a véred, a lelked, a vágyad:
Örök óta érzem a hajad illatát…”
(Dutka Ákos)
“mély, fémfényű, szürke, szépszínű szemedben édesem,
csodálatos csillogó csengők csilingelnek csöndesen,
csendesen hallani nem lehet, talán látni sem:
Az látja csak, aki úgy szeret, mint én, édesem.”
(Babits Mihály)
“Mint gyámoltalan hal, süketen úszom
Sötét szerelmedben. Nem tudom egyetlen
Mozdulatról közel vitt-e? vagy eltaszított tőled?
Vakon rángok szemed fényének ostorai alatt,
Láthatatlan ár lökdös és elszakít és
Hozzád taszít.”
(Török Sophie)
“Beszélni kell most énnekem. Szeretnek
Szeretnek engem, boldogság, hogy élek.
Beszélni kell mindig, s nem embereknek,
Hogy vége már, eltűntek a veszélyek.
Beszélni égnek, fáknak és ereknek,
Neked, ki nagy vagy, mint az űr, te lélek,
S nincsen füled sem, látod, én eretnek,
Csupán neked, a semminek beszélek.”
(Kosztolányi Dezső)
“Mily furcsa, hogy nekem most tőled el kell mennem,
Mily furcsa, hogy az utcán majd szivarozva lépek,
S lekötnek majd ügyek, gondok és emberek.
S csak úgy viszlek szívemben, mint tárcámban egy képet,
Mit futó pillanatra s csak nagyritkán lehet,
Hogy megcsókoljam én, titokban elővennem.”
(Tóth Árpád)
“Azt álmodtam: szerettél
Velem együtt nevettél
Szemed fénye ragyogott
Lehoztunk egy csillagot.”
(Bogdán András)
“Ha szereted, viszont szeret,
Ha mosolyogsz, ő is ám,
Ha bánat ér, megosztozik,
Szegény szíved bánatán.”
(Csukás István)
Úgy szeretni, hogy nem várok cserébe semmit,
beérni a jelenlétével.
Szeretni őt a saját világában,
a megváltoztatás szándéka nélkül.”
(Kundera)
“Szerelem: meghódítani, bírni és megtartani egy lelket,
amely annyira erős, hogy fölemel bennünket,
s annyira gyönge, hogy éppolyan szüksége van reánk,
mint nekünk őreá.”
(Paul Gerardy)
“Szeretlek, mint anyját a gyermek,
mint mélyüket a hallgatag vermek,
szeretlek, mint a fényt a termek,
mint lángot a lélek, test a nyugalmat!
Szeretlek, mint élni szeretnek
halandók, amíg meg nem halnak.”
(József Attila)
“Akit párodul melléd rendelt az ég,
Becsüld meg, szorítsd meg kezét,
És ha minden álmod valósággá válik,
Akkor se feledd el, Légy hű mindhalálig.”
(Madách Imre)
“Sorsunk egybeforr, együtt megyünk tovább.
Az élet viharában te vigyázol rám.
Köszönöm, hogy szeretsz, s hogy hiszel nekem,
S hogy megosztod az életed velem.”
(Vörösmarty Mihály)