“Emlékszem, hogy már szép nagy volt a pocakom, amikor elhatároztam, hogy listázom az itthon lévő dolgokat, amiket az ismerőseimtől kaptunk, és megveszem azokat, amikre még szükségünk lesz, ha megszületik a lányom” – kezdte Betti a történetét. A fiatal anyuka őszintén mesélt arról, mit gondol a babonáról: “Megvolt a számvetés, a kiságy nem volt már jó állapotban, meg néhány ruha is hiányzott. Mivel anyám azon a héten épp nálunk volt, hogy a nagy távolság ellenére is együtt lehessünk, mondtam neki, hogy mi a tervem. El is döntöttük, mikor indulunk nézelődni, amikor anyám egyszer csak azt mondta, hogy mégsem vehetünk meg mindent, és ő nem akarja, hogy elmenjünk. Inkább felajánlotta, hogy megveszi majd a cuccokat.
Végül az lett, hogy csak elindultunk, és kiválasztottuk a még szükséges holmikat, majd ő később a tesómmal meg a férjemmel visszament és megvette. Aztán volt, amit elhoztak, de a tárolóba is került ez-az, épp a kiságy, azt hiszem. A tesóm gardróbjából is kerültek haza cuccok. Én nem nagyon foglalkoztam a babonával, míg anyámnak nem jutott eszébe valahonnan, de attól kezdve már én is tartottam magam hozzá, és mondtam a páromnak, hogy ő se csinálja készre a babasarkot.
A barátnőim közül én szültem a leghamarabb, így ők is végigkövették a terhességem és az ezzel járó készülődést. Azóta van már gyereke kettőjüknek, de ők is úgy voltak vele, inkább tartják magukat a hiedelemhez, és szerencsére az ő kisbabáikkal is minden rendben volt. Én nem mondom, hogy ezért, és a tudományos világban nem is nagyon van ennek tere. Szerintem mindenki úgy csinálja, ahogyan neki tetszik, és nem kell, hogy befolyásolja őt semmi. Én sem befolyásoltam a barátnőimet, és anyámra is azért hallgattam, mert úgy tartottam jónak. Nemsokára kistestvért szeretnénk, és bár szinte minden cuccunk megvan, mégsem fogok nagy feneket keríteni a készülődésnek. Én maradok ennél a verziónál.”